A Szigetközben rejtőző, alig ezerkétszáz fős Hédervár neve az elmúlt évszázadokban szép lassan beivódott a magyar történelembe, hiszen a bronzkorban már lakott területén a XII. században jelent meg a Héderváry család, ami az elmúlt évszázadokban számos alkalommal szerzett magának megbecsülést, hírnevet, illetve magas pozíciókat: Dezső 1338-ban Károly Róbert életét mentette meg, a négy évszázaddal később élt Viczay Mihály európai hírű műgyűjtő volt, a család egy leszármazottja, Khuen-Héderváry Károly pedig előbb Horvát-Szlavónország bánjaként (1883-1903), majd miniszterelnökként (1903; 1910-1912), sőt, a király személye körüli miniszterként (1904-1905) is bizonyította rátermettségét.
A község legmeglepőbb része azonban nem az ő XV. századi alapokon nyugvó kastélyuk, vagy épp a község hétszáz éves kocsányos tölgye, a helybéliek által ötszáz évvel idősebbnek tartott, Árpád lovának kötőféke által horzsolt törzsű Árpád-fa, hanem a polgármesteri hivatal előtti parkban álló szobor,
ami egy óriási krumplibogarat ábrázol.A hosszú időn át Mexikóban, egy tányértüske nevű vad burgonyaféle levelein napozó kis rovarok az Egyesült Államokba áthajtott szarvasmarhák szőrzetébe ragadó terméseken lavírozva jutottak északra, ahol 1859-ben előbb Nebraskában tűnt fel nagy számban, majd alig tizenöt év alatt háromezer kilométernyire, az Atlanti-óceán partjáig jutott.
Nevét egy 1865-ös eset miatt kapta, amikor egy coloradói tömeges előfordulása miatt egy entomológus úgy gondolta, hogy a bogár ott őshonos, így nemes egyszerűséggel kolorádóbogárként említette.
A hosszú időn át csak a tányértüskéből falatozó bogarak egy pontmutáció miatt tértek át a burgonyára, 1876-ra pedig az óceánon is átjutottak.
A következő években Franciaországban, illetve Angliában berendezkedő állatok az első világháború után kezdték csak igazán meghódítani az európai kontinenst: 1936-ban Németországban, 1940-ben Ausztriában, 1947-ben pedig az osztrák-magyar határ közelében lévő Héderváron tűntek fel. Az első összecsapás a gazdák sikerével végződött, az ötvenes években azonban Ausztria és Jugoszlávia felől egyre nagyobb számban áradtak a kifejlett bogarak, illetve a náluk is falánkabb lárváik, Magyarország pedig elesett: a kártevők 1954-ben már a Duna vonalánál jártak, az azóta eltelt évtizedekben pedig a Csendes-óceán partjáig jutottak.
A krumplibogarak szempontjából valódi sikertörténetnek számító sztori a Rákosi-érában épp jól jött a hatalomnak, így a keletnémetekhez hasonlóan (ahol egyenesen Amikäfer, azaz amcsibogár lett a neve) a nyugatellenes propaganda részévé tették, azt állítva, hogy
maguk az imperialisták dobják le azokat a földekre,
veszélyeikre pedig többek közt egy diafilmmel is felhívták a figyelmet.
A történetet meglepő módon maga az ÁVH is komolyan vette, egy 1951 júliusában született titkos dokumentum szerint ugyanis a két, akkor elfogott jugoszláv ügynöktől tényleg megkérdezték, hogy
hoztak-e magukkal bogarakat.
A dokumentum végén a jelentés írója megjegyzi:
Intézkedés történt a jelzőszolgálat felé, hogy fokozottabban figyeljék a légteret, nehogy a szelet kihasználva bogarakat, vagy gyujtólapokat (= ellenséges propagandát) kis léggömbökön bocsássanak be az ország területére.
A rovar magyarországi megjelenésének ötvenedik évfordulóján Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon címmel a helybelieket is megszólaltató áldokumentumfilm készült. A munkát Zsebcselek csoport nevén jegyző Buzás Mihály és Szolnoki József által készített negyvenhat perces anyag a győri Mediawave fesztiválon mutatkozott be:
Ennek utózöngéjeként pedig a projekten dolgozó két grafikus, a győri kisképzőben tanult Maráczi Manuéla és Zsédely Teréz egykori évfolyamtársukkal, Csáki Lászlóval elkészítették a kolorádóbogár talán világszinten is legelső köztéri emlékművét, ami a szobor csiszolatlan márványtalapzatán lévő tábla szerint
nem a kártevőnek, hanem a szervezett növényvédelem kezdeteinek állít emléket
- derül ki a Magyar Természettudományi Múzeum blogjáról.
A Buzás ötlete alapján született, százszoros életnagyságban ábrázolt,
a héderváriak szerint egy, vagy több kisebb Lenin-bronzszobor beolvasztott töredékeiből készült
bogarat végül a férfi egykori egyetemi tanára, az akkor a földművelésügyi miniszteri posztot betöltő Nagy Frigyes adta át.
