Július végén Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette, a kormány letett a budapesti Hajógyári-szigetre tervezett árvízvédelmi építkezésről és a szigetet érintő fejlesztésekről, köszönhetően annak, hogy civil és szakmai szervezetek a lakossággal együtt, a III. kerületi és a fővárosi önkormányzat támogatásával tiltakoztak a természetrombolónak és feleslegesnek ítélt beruházás ellen.
Azóta viszont csak annyi derült ki, hogy a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémiát végül a Velencei-tó mellett valósítják meg - noha, mint a napokban beszámoltunk róla, a fővárosnak e beruházás ellen nem volt kifogása. Annak viszont nincs jele, hogy a védmű megépítéséről is letett volna a kormány.
Nem mond igazat a kormány, Budapest a kajak-kenu központot támogatta, csak a fakivágást nem
A kormány hamis indokkal viszi a Hajógyári-szigetről a Velencei-tóhoz a Kovács Katalin-féle akadémiát, miközben nem vonta vissza az ezer fa kivágásával járó védműrendszer megépítéséről szóló döntését.
A WWF Magyarország, amely ügyféli jogállásából adódóan továbbra is hivatalos értesítéseket kap az ügy menetéről, nemrég megkongatta a vészharangot, miszerint az illetékes hatóság szeptember 24-ig dönt a beruházás engedélyezéséről. Ez önmagában még nem jelenti az építkezés megkezdését, de rámutat:
hiába nyugodtak le a kedélyek, a gátépítés ügye jogilag még korántsem zárult le, a féltett természeti kincsek megmenekülésére elhamarkodottan durrant a pezsgő.
Ha ugyanis a tervet a kormány valóban visszavonta volna, akkor a tervezés sem folyna tovább, és döntést sem hirdetnének csütörtökön. Hogy pontosan miről is van szó, arról Dedák Dalmát, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértőjét kérdeztük.
Északon a természet az úr
Érdemes a helyszínnel kezdeni. Az Óbudához tartozó Hajógyári-, más néven Óbudai-sziget témánk szempontjából két, jól megkülönböztethető részre osztható, nagyjából a fesztiválozók által is használt K-híd vonalát tovább húzva délkeleti irányba. Utóbbi állami terület az egykori hajógyár és egyéb létesítmények épületeivel, sőt itt rejtőznek az egykori római helytartói palota romjai is.
Északon egy kisebb állami rész és egy magánkézben lévő kikötő kivételével a III. kerület és a főváros a legnagyobb tulajdonos. Egy nagy "park" az egész, hatalmas füves-fás terület játszótérrel, rendszeresen sokan járnak ide a város különböző pontjairól kutyát sétáltatni, kikapcsolódni. A sziget valódi természeti értéke viszont a partján körbefutó ártéri ligeterdő, értékes és ma már sajnos ritka élőhely, komplex ökoszisztéma - Budapest igazi kuriózuma, ha a világ fővárosait tekintjük.
Az erdősáv értéke indokolja azt is, hogy az elsősorban természetes életközösségek megőrzéséért dolgozó WWF most egy városi zöldterület megóvásáért emelte fel szavát. A szervezet a nyilvános kiállás mellett ügyfélként is bekapcsolódott a környezetvédelmi engedélyezési eljárásba, és szakmai és jogi észrevételeit is benyújtotta a hatósághoz.
A közvélemény civil szervezetektől, ők pedig a Magyar Közlönyből értesültek róla, hogy a magyar állam a teljes Duna-partot érintő árvízvédelmi töltések kialakításával tervezi megóvni a szigetet az időszakos elöntésektől, a beruházás - a hatástanulmány szerint - 140 év alatt térül meg. A politikát és a műszaki részleteket kerülve nézzük, mit nyerhetünk a beruházással, és mi az, ami elvész, ha megvalósul.
Vidrák, hódok, teknősök
Természetvédelmi szempontból tehát az ártéri erdősáv, főként annak északnyugati része értékes egyrészt fajgazdagsága, másrészt adottságai okán, Budapest viszonylatában egyedülálló.
Jelenlegi ismereteink szerint 99 védett, illetve fokozottan faj található itt a növények mellett rovaroktól az emlősökig, köztük olyan közkedvelt, ritka állatokkal, mint a hód, a vidra vagy a mocsári teknős
- sorolja a 24.hu-nak Dedák Dalma.
Hozzáteszi, a természetes, iszapos, agyagos folyópart számos puhatestűnek nyújt otthont, amelyek tömegesen vonzzák a szigetre a ritka telelő madarakat, a több mint százéves fák pedig denevérek menedékeiként szolgálnak.
Vízbe merített lavór
A sziget jelenleg hullámtérnek minősül, a nagyobb árvizek, mint például a 2013-as dunai árhullám képes elönteni a teljes 108 hektáros szigetet - ez nagyjából megegyezik a Városliget területével -, ennek elkerülése érdekében épülnének körbe a védművek. Ezt persze ne úgy képzeljük el, hogy leborotválják a fákat és hatalmas földsáncot emelnek a helyére, a beavatkozás 2,9 hektárnyi különlegesen értékes erdőt, és 8,6 hektárnyi "kevésbé" értékes zöldterületet érintene, magyarán maradna még fa a Duna partján.
Csakhogy a természet nem darabra számolja a végösszeget, az értéket az erdő, mint életközösség, és nem a fák száma adja. Márpedig a gátépítés pont a komplexitást számolná fel, a foltokba kényszerített facsoportokból több tucatnyi faj végleg eltűnne. Kissé sarkítva: megmaradna annyi lomb, ami alatt az ember árnyékot lel, ha akar, de az állatok és növények többségének többé nem ad otthont.
Nem mellékes az sem, hogy évszázadosnál öregebb fák is bőven áldozatul esnének, illetve ami még szomorúbb, hogy a megbolygatott területeken gyorsan megjelennek és sikerrel szaporodnak az idegenhonos élőlények. Amennyiben a részleges, időszakos elöntés is megszűnik, akkor a legrosszabb forgatókönyv szerint félő, hogy a Hajógyári-szigeten a mostani burjánzó élet egy talán látványos, de valójában sivár - fákból, fűből, bokrokból álló - parkká silányodik. A WWF szakértőjének szavaival: "Időszakosan és állandóra megemelt peremeivel olyan lesz, mint egy félig a Dunába süllyesztett, száraz lavór."
Mit védenénk?
Nézzük a mérleg másik serpenyőjét: mit védene meg az árvízvédelmi beruházás? Nem tudjuk. Sem az államnak, sem a kerületi vagy fővárosi önkormányzatnak, de még a magánkézben lévő kikötő tulajdonosának sincsenek ismert fejlesztési tervei - a 444.hu írt erről.
Persze ne feledjük a sziget déli részén található ingatlanokat, gyakorlatilag egy rozsdatemetőt, amelynek teljesen indokolt hasznosításáról azért időről időre felröppennek elképzelések. Konkrétumokról azonban itt sincs szó, és e terület védelme megoldható lenne komolyabb természetkárosítás nélkül is, sokkal kevesebb ráfordítással, ha egyszerűen kelet-nyugati irányba húznák fel a megfelelő védműveket a K-híd vonalában.
Egyelőre azonban azt látjuk, hogy komoly természetrombolás árán részben egy olyan természeti területről akarják távol tartani a vizet, amelynek létezéséhez az egyik feltétel az időszakos elöntés.
Dedák Dalma hozzáteszi: elgondolkodtató az is, hogy ha az Óbudai-sziget teljes árvízvédelmi terve megvalósul, és elveszíti "nyílt ártér szerepét", az 7-9 cm-es vízszintemelkedéssel jelentősen növeli a lakott területek árvízkockázatát. Magyarán ennyivel emelheti az óbudai és újpesti part vízszintjét, ha szükség esetén a folyó nem öntheti el a szigetet.
Nem tűnik soknak, de épp több annál, mint ami még tolerálható, tehát északi irányban mindkét oldalon további árvízvédelmi beruházásokra lehet szükség. A klímaváltozás árvízszint-növelő hatása ráadásul várhatóan tovább erősíti a kedvezőtlen folyamatokat, ahogy ezt a beruházáshoz készített klímakockázati tanulmány is megerősíti.
Kiemelt kép: Élőlánccal tiltakoztak a tervezett védműrendszer megépítése ellen a Hajógyári-szigeten 2020.07.08-án. Fotó: Mohos Márton /24.hu
