Ezek a dalok immár régóta a magyar kultúrának is szerves részei. Leonard Cohen költészetét, dalait mi is magunkénak érezhetjük, akár a világ bármely más pontjának nyitott szívű lakói. Érthető tehát, hogy a két éve elhunyt művész életművével az interneten át valódi nemzetközi közösséget hozott létre. Tagjai az idén éppen Budapesten adtak randevút egymásnak augusztus első hétvégéjén, amelynek a Martonyi Éva vezette Leonard Cohen Club Hungary a gazdája.
A program központi helyszínén, a Budapest Jazz Clubban találkoztunk a finn Jarkko Arjatsalóval, aki 24 évvel ezelőtt teremtette meg e közösség alapjait, melynek azóta is lelke, motorja, a kétévenkénti „Leonard Cohen-események” fő szervezője.
- A legelső albumtól, 1967-től kezdtem gyűjteni Cohen felvételeit, és amikor megjelent a következő, azonnal lecsaptam rá, – meséli Jarkko – 1988-ban aztán végre élőben is láthattuk őt Helsinkiben, így vált teljessé a hozzá való kötődésem.
-Hét évvel később pedig létrehozta a https://leonardcohenfiles.com/ oldalt.
- Már 1984-ben feliratkoztam az angol Jim Devlin Cohen-hírlevelére. tíz évvel később azonban ez a fanzine megszűnt, és úgy gondoltam, szükség lenne egy olyan eszközre, amely folyamatosan figyelemmel kíséri Leonard tevékenységét, kapcsolatot tart a hallgatóival, olvasóival. 1994-ben még éppen csak beindult világszerte az internet, de már azon gondolkodtam, hogy jó lenne egy web-oldal erre a célra. Egy évig tartott, míg összegyűjtöttem annyi anyagot, hogy el lehessen indulni. A fiam, Rauli elkészítette hozzá a programot és 1995. szeptember 3-án született meg az oldal. Nem telt bele sok idő és e-maileket kezdtem kapni a világ minden tájáról, amelyben a Cohen-hívek azt írták: éppen erre vártak. És rögtön anyagokat is küldtek, cikkeket, fotókat, kevésbé ismert felvételeket, különböző helyi feldolgozásokat, és természetesen személyes élményeket is. Ezek felkerültek az oldalra, és egyúttal teret adtak a közreműködőknek az egymással való ismerkedésre is. Aztán 1998-ban kaptam egy e-mailt magától Leonard Cohentől, aki akkor már negyedik éve a kaliforniai Mr. Baldy Zen Központban élt buddhista szerzetesként. Rajtam keresztül üzente a világnak, hogy él és dolgozik. Ettől kezdve rendszeresen küldött az oldal számára írásokat, fotókat, rajzokat, kéziratokat.
- Mikor találkoztak először személyesen?
- Leonard 1999-ben elhagyta Mt. Baldy-t, és meghívta családomat Los Angelesbe. Számomra nagyon meglepő volt, hogy az az ember, aki tízezrek előtt lép fel, mennyire szerény, még azt is mondhatnám, hogy félénk magánemberként. Semmi nem volt benne az önmaguktól elszállt nagy sztárok allűrjeiből, sőt, érződött, hogy nagyon figyel az emberekre, a mások gondolataira. Elárulta nekem, hogy ő állandóan dolgozik, több tucatnyi notesze, jegyzetfüzete volt tele ötletekkel, dal- és verstervekkel, egyszerű feljegyzésekkel. Miután lezárta a zen buddhista tapasztalatot, ismét új utakat keresett. Nem sokkal találkozásunk után autóba ült, és egyedül ment végig Amerikán Los Angelestől Montrealig. Eltöltött egy kis időt szülővárosában, majd Mumbaiba ment, hogy az ősi indiai tanításokba mélyedjen el. Minden vallás nagyon érdekelte, válaszokat keresett bennük a maga számára. De ezen túl is rendkívül nyitott volt, nem létezett olyan ajtó, amit ne mert volna kinyitni. Imádta az élet minden oldalát.
- Volt-e valamilyen különleges élménye a találkozásaik során?
- Több turnéra is elkísértük őt, ilyenkor „all access” passzunk volt. Nemcsak a koncerteket nézhettük a színfalak mögül, hanem végigkövethettük az előkészületeket is. Cohen szinte alig evett a koncertek előtt, talán csak egy kis zöldséglevest egy szelet pirítóssal. Nagyon komolyan vette a hangpróbát, ezek önmagukban is teljes, legalább másfél órás koncertek voltak, mert mindennek tökéletesen kellett szólnia. Az esti előadás előtt rendszerint aludt egy órát, utána akár három óra hosszat is színpadon volt.
- Mi lehet a titka Leonard Cohen egyetemes hatásának?
- Bár az emberek többsége úgy ismeri őt, mint énekes-dalszerzőt, ő alapvetően költő volt, aki előbb csak verseket írt, aztán visszaadta a költészetet a zenének. Verseinek, dalszövegeinek számtalan rétege van, amelyekben mindenki megtalálhatja azt, ami róla, hozzá szól. Azt is megfigyeltem, hogy az emberek másképpen értelmeznek egy-egy Cohen-dalt, vagy verssort, ahogyan öregszenek, és sokan a saját életükkel élik meg az ő költészetét, amely még az 50-es években született, és hat évtizeden át gazdagodott. És az életmű még nem zárult le, hiszen októberben jelenik meg a The Flame című kötete, amelyet nem sokkal halála előtt fejezett be. Emellett leghíresebb dalainak refrénjei szövegükben is nagyon egyszerűek, könnyen megjegyezhetőek, és ezáltal fel tudják hívni a figyelmet egy-egy dal mélyebb tartalmára. Például a humorára, amelyet nem értettek meg azok, akik megragadtak a felszínen.
- És nem utolsósorban karizmatikus kisugárzás áradt belőle, annak ellenére, hogy sosem volt „nagy” hangja.
- Mindig alázatos és becsületes művész volt. Láttuk őt 1988-ban, 1993-ban, és az utolsó években, még akkor is az volt az érzésünk csupán, hogy „érettebb lett”, minden koncerten teljes önmagát adta. A hangjában benne volt az egész lénye, egyénisége – nem véletlen, hogy Kanadában megkapta a „legjobb férfi énekes” díját.
-Az idei, budapesti „Leonard Cohen-esemény” már a 11. a sorban. Sokkal többről van szó, mint a rajongóklubok találkozójáról.
- Igen, mindig is tudatosan kerültük a „rajongóklub” kifejezést, maga Leonard is úgy tekintett ránk, mint az ő munkássága köré kiépült közösségre. Rengeteg ember köszönhet neki tartós barátságokat, szerelmesek találtak egymásra az on-line fórumon és a különböző összejöveteleken. Az első nagy happeninget 2000-ben tartottuk Montrealban, azóta kétévenként tartjuk meg a Leonard Cohen Eventet, mindig más országban, és vannak, akikkel évek óta mindenütt találkozunk. A programokban pedig mindig megjelennek a helyi Cohen-hagyományok, előadóművészek. Így van ez Budapesten is, ahol a Budapest Klezmer Band és Falusi Mariann adott koncertet.
- Van-e olyan Leonard Cohen-dal vagy lemez, ami különösen közel áll Önhöz?
- Én is változom, öregszem, és ez kihat arra, hogy egy adott pillanatban mi szólít meg a legjobban. Leonard utolsó lemeze, a You Want It Darker különlegesen hatott rám, hiszen egy élet összegzését jelenti. A Suzanne-t azonban semmi sem tudja a szívemben felülmúlni.
Jarkkónak várhatóan sok dolga lesz a Cohen-örökséggel a következő egy évben, mert a már említett posztumusz kötet mellett várhatóan forgalomba kerül egy „utolsó utáni” lemez, amelyen a költő-dalnok szinte utolsó percéig dolgozott, és tervezik eddig ismeretlen koncertfelvételek DVD-megjelenését is. Azt azért a közösség atyja szerényen elhallgatta, hogy 2012 szeptemberében Leonard Cohen helsinki koncertjén külön köszönetet mondott neki munkásságának lelkiismeretes gondozásáért…
