Eredetileg Panamából egészen Kolumbiáig szeretett volna eljutni négy társával, végül módosítaniuk kellett a terven, de egyáltalán nem bánják. Két hétig függőágyakban aludtak az érintetlen természetben, és testközelből láthatták a kuna indián törzs életét is.
Az egykori rádiós, manapság főként a Budapest-Bamako rali alapítójaként ismert Szabó Gál András – művésznevén Villám Géza – korábban is szerepelt már nálunk szenvedélye, a kajakozás kapcsán: akkor Grönland érintetlen tájaira jutott el, most pedig újabb különleges túrát szervezett Közép-Amerika partjai mentén. Bár az eredeti célt végül nem érték el, így is rengeteg maradandó élményben volt részük, erről mesélt hazaérkezésük után.
– Az utóbbi közel 20 évben leginkább raliszervezőként hallattál magadról. Hogy lett ebből kajakos expedíció?
– 2016 óta óta kajakozom rendszeresen, az egész akkor kezdődött, miután Los Angelesbe költöztünk. Egyszer csak elkezdett fájni a térdem, ezért elhatároztam, hogy az addigi gyalogtúrák helyett valami olyan sportágra váltok, ami a karjaimmal végezhető. Mivel a tengerparton volt a házunk, adta magát a kajak, annál is inkább, mert már a húszas éveim elején is gyakoroltam. Úgy voltam vele, hogy ha egyszer a házam előtt be tudom rakni a kajakot a vízbe, el kéne menni valahova jó messzire, legalább Mexikóba. Így is történt, az első túrámon Los Angelestől Tijuanáig jutottam el 10 nap alatt, és olyan iszonyatosan szép helyeket láttam, amelyek nagy részét autóval lehetetlen lett volna megközelíteni. Utána annyira rákaptam, hogy jártam Görögországban, Albániában, Grönlandon, a Külső-Hebridákon és a Coloradó folyón is.
– Ezeknek az egyenes folytatása volt a mostani túra?
