"Nem kell sokat dolgozni, csak mindig" - ezt az életbölcsességet mai könyvbemutatóján osztotta meg Iványi Gáborral Moldova György.
A kötet Az Úr jó vitéze címet viseli, riport, a tavaly megjelent első kötet folytatása. Alanya Iványi Gábor lelkész, az illegális Beszélő egyik létrehozója, szerkesztője , az 1979-ben életre hívott Szegényeket Támogató Alap alapítója, az SZDSZ elődjének tekintett Hálózat első ügyvivői testületének tagja, a rendszerváltás után kétszeres parlamenti képviselő, az Oltalom Karitatív Egyesület alapító elnöke.
Röviden: az a honfitársunk, akinél többet ebben az országban kevesen tettek a szegényekért.
A politikai bulvárban a szakálláról szokás emlékezni rá, meg arról, hogy ő keresztelte Orbán Viktor első gyermekét, ám utóbb a miniszterelnök szörnyű haragra gerjedt ellene, és igyekezett ellehetetleníteni őt.
Moldova, ahogy meséli, két éve vette a fejébe, hogy portrékötetbe fog. Nem ez az első ilyen projektje a nyolcvanhat éves írónak, hiszen korábban komplett kötetet szánt a kubai kommunista Che Guevarának, a magyar kommunista Kádár Jánosnak, a magvetős Kardos G. Györgynek és Kaján Tibor karikaturistának.
Moldova Györgyöt idézzük:
Hetekig kerestük a kiadómmal, a kortársak közül ki érdemelne könyvet. Sokak neve felvetődött, tudós, katona, sportoló, de az egyik itt volt áruló, a másik ott volt erkölcstelen. Aztán eszembe jutott Iványi Gábor, ez a nálam tizenhét évvel fiatalabb taknyos, akik tüskék között élte le az életét. És arra gondoltam, készíthetnénk egy olyasmi beszélgetőkönyvet, mint tette azt húsz éve az ateista Lengyel László és Várszegi Asztrik pap, püspök.
Nagyinterjú Pannonhalma volt főapátjával. Ha valaki nem tudná: Isten nem sarki rendőr.
És leültek az Oltalom Dankó utcai központjában, melyről Moldova így ír:
Klasszikus modorban, klasszikus tervek alapján épült a ház, ami azt jelenti, hogy amikor volt egy kis pénz, csináltak valamit. Életem során voltam én látogatóban sok papnál, de olyan szerényen berendezett irodával, mint Gáboré, nem találkoztam.
Moldova ekképpen jellemzi Iványit:
Ahogy haladtunk a munkában, rájöttem, hogy nincs az a nyomorult, akivel ő ne foglalkozna. Ugyanis, ha valaki kér tőle, képtelen nemet mondani. Három napot Pesten dolgozik az alapítványban, kettőt vidéken, plusz csinálja az egyházat. Még este tízkor is istentiszteletet tart. Ez az ember föltalálta a huszonnyolc órás napot.
Moldova másfél év alatt több útjára is elkísérte a lelkészt, járta vele az országot Orosházától Gyöngyöspatáig, beszélgettek cigányokról, zsidóságról, kereszténységről, díjakról, fiatalságról, rendszerváltásról, s persze Orbán Viktorról.
Moldova György: Komolyan foglalkoztatott, hogy lelövöm Kádárt
Interjú rendszerről és rendszerváltásról.
Mindebből megírta:
- egyrészt Iványi portréját,
- másrészt a magáét is,
- és megírta a magyar szegénységet.
Iványi Gábor közös útként élte meg a munkát, a könyvet, most őt idézzük:
Ez egy érem, melynek mindkét oldalán fej van, mégis az írásról szól.
Felidézte, Moldova egyebek mellett azzal győzte meg őt arról, hogy van értelme belefogni a kötetbe:
Hogy az mondta, ez lesz az utolsó műve. Ehhez képest ebben a tizennyolc hónapban megírt másik ötöt, tessék csak megnézni, az utolsó oldal már a következő, novemberben megjelenő könyvét reklámozza.
(Erre felelte a Mester, hogy: "Nem kell sokat dolgozni, csak mindig.")
Csupán a helyesnek ítélt "alapálláson" vitatkozott össze a lelkész és az író.
Gyurka bácsi megrótt, miért nem beszélek kritikusan romákról és zsidókról. Úgy érezte, elfogult vagyok, és úgy érvelt, mivel senki nem szent, a dolgok másik oldalát is meg kellene mutatni. Erre én azt mondtam: abban a szereposztásban, hogy van ügyész, bíró és ügyvéd, én az ügyvéd pozícióját képviselem, aki sosem segít az ügyésznek. Még akkor sem, ha esetleg lát erőtlenségeket, gyarlóságokat. Sőt, az a dolga, hogy ezek ne kapjanak szerepet egy-egy közösség megítélésében. A kisebbségekkel szemben annyi gyűlölet, előítélet, butaság hangzik el, hogy muszáj oldani. Nekem az a dolgom, hogy találjuk meg a mozgatórugókat, szempontokat, melyek segítenek oldani az előítéleteket. Szerintem nincsen cigánybűn. Ilyen meg olyan emberi gyarlóságok vannak, melyek nem származásból fakadnak. Ha valaki a zsebébe rak olyasmit, ami nem oda tartozik, az nem egy bizonyos népcsoporthoz való tartozása miatt történik. Ráadásul vannak ennek szegény és vannak gazdag változatai is.
Iványi alapállása amúgy a legtisztességesebb balos alapállás (blaszfémia következik: egyesek nem teljesen indokolatlanul mondják, hogy Krisztus az első igazán baloldali, szociáldemokrata közéleti világpolitikai szereplő), hiszen a lelkész ma is így fogalmazott:
A Bibliában a prófétai tevékenység arról szól, hogy a hatalmon lévőket mindig kímélet nélkül bírálni kell. De nem igazi próféta az, aki a népet és az egyszerű embereket is félelemben tartja, mert őket vigasztalni kell.
A lelkész küldetése az, hogy segítsen.
Sosem azt keressük, hogy egy adott ügyben miért nem lehet segíteni, hanem azt, hogy mindenek ellenére hogyan lehet mégis valamit tenni. Egyszer valaki beállított hozzám egy reménytelenül nagy villanyszámlával, mondtam neki, édesem, ezt én nem tudom kifizetni helyetted, de ma valaki behozott egy doboz gyertyát, vidd, ezzel világíthatsz, és elvitte. Sokszor a gesztus is segít, gyakran már annyi is, hogy vele érzel, ha megoldással nem is tudsz szolgálni.
Moldova iványis könyve már kapható, kétezer-párszáz forint, de a lelkésznek jutott egy extrapéldány is, méghozzá Moldova kéziratának bekötött példánya; ez szó szerint kézirat, ugyanis Moldova (aki nem mellesleg a legnagyobb példányszámban kiadott, eladott magyar író) világéletében kézzel írta regényeit, azokkal kézírással tisztázta, s úgy adta le aktuális kiadójának. A mostani riport kéziratából idézzük azt a bekezdést, ami szerencsére a nyomtatott verzióba is bekerült, és ami azt leplezi le, hogy bármennyire is fej található az Iványi által emlegetett érme mindkét oldalán, csak az egyik jámbor, a másik harcias. Nehezen tudnánk választani.
Kikapcsolom a televíziót, de nem fekszem le, úgysem tudnék aludni. Emlékeztetem magam arra, hogy mindig hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség, az éjszaka még egyszer megismétli a fenyegetéseit. Hitetlenül is hinnem kell benne, hogy Isten maga az örök méltányosság, aki előbb-utóbb elrendezi majd a világ dolgait. "Exoritur ex nostris ossibus ultor", "támad majd bosszúálló a mi csontjainkból".
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
