A koronavírus-járvány a filmpiacnak is rendesen betett, a pamdémia nagy áldozatainak egyike a Démonok között harmadik része volt, melynek már szeptemberben a mozikba kellett volna kerülnie, ám végül 2021 nyarára csúszott a premier. A szelleműző amerikai házaspárról, Ed és Lorraine Warrenről szóló eddigi két film kifejezetten jól működtek moziélményként, James Wan remek érzékkel vezette végig a nézőket a túlvilágot középpontba helyező történeteken. Vera Farmiga és Patrick Wilson személyében olyan színészekre lelt, akik képesek voltak hihetően vászonra vinni Warrenéket.
Csakhogy Wan a harmadik részre kiengedte kezéből a kormányt, hogy inkább az új Mortal Kombat- és Fűrész-film környékén producerkedjen. Michael Chavest bízta meg a rendezéssel, aki eddig a közepes kritikákat kapó horrorfilmet, A gyászoló asszony átkát és egy Billie Eilish-klipet rendezett. Ezt hallva sokan félteni kezdték a Démonok között-franchise-t, de Wan már 2018-ban azzal nyugtatta a rajongókat, hogy az eddigi leghíresebb Warren-ügyet dolgozzák fel a harmadik filmben.
A Démonok között: Az ördög kényszerített az eredeti ügyhöz hűen ragaszkodva vezeti a nézőt 120 percen keresztül, ám közben kényelmetlenül becsapja a moziba visszacsalogatott tömeget.
Brookfield, 1981. február 16. - a helyi állatmenhely tulajdonosát, Alan Bonót halálos késszúrások érik, az elkövető a fiatal Arne Cheyenne Johnson, akinek családjánál 1980-ban démonok után nyomozott a Warren-házaspár. Hamar megállapítják, Johnson a gyilkosságot démoni megszállás alapján követhette el, így a bíróságon is ezzel próbálják bizonyítani a férfi ártatlanságát. Chaves filmje tűpontosan ezt a sztorit emeli át nagyvászonra annyi különbséggel, hogy kegyeleti okokból egy-két alany nevét megváltoztatták. Többnyire annak a Lorraine Warrennek a meséjén alapszik a forgatókönyv, aki már nem élt a forgatás kezdetekor, de Wanékkal hosszú évek óta együttműködött élettörténetük minden izgalmas ügyének megfilmesítésén. Alapanyag tehát bőven akadt, a Démonok között: Az ördög kényszerített ebből merít, és olyan feszes tempóban indul, hogy a második film által magasra tett lécet látszólag azonnal megugorja. Persze teszi mindezt úgy, hogy közben klasszikusoktól emel át megoldásokat, de ez az első két filmre is igaz volt.
De aki azt tervezi, hogy a félelemtől a moziszék karfájába kapaszkodik két órán keresztül, csalódni fog, mert Chaves filmje nemhogy nélkülözi a feszültséget, az izgalmat, de idővel egyenesen unalomba fullad. Erről legkevésbé a két főszereplő tehet: Farmiga és Wilson játéka talán soha nem volt ennyire kiemelkedő a filmsorozatban, ők tényleg jól villantják fel a hol egymást féltő, hol nagyon szerelmes házaspár jellemvonásait - ha valakiken, rajtuk nem múlott, hogy az alkotás kimagasló legyen. De nem lett, hiszen bántóan ötlettelen és erőtlen az egyébként érdekes alapanyaghoz viszonyítva. A film alapjául szolgáló gyilkosság a nyolcvanas évek elején két dolog miatt került a New York Times címlapjára:
- Brookfield városának alapítása óta ez volt az első emberölés.
- Az amerikai bíróságokon soha addig nem védekeztek még azzal, hogy valakit megszállt egy démon és emiatt gyilkolt.
Ezt például - fölöttébb kínosan - arra használják fel a filmben, hogy a franchise egyik spin off-filmjét népszerűsítsék. Eredetileg a gyilkos ügyvédje nyomozott angliai bírósági ügyek után, így fedezte fel, hogy a szigetországban korábban már kétszer is védekeztek démoni megszállással.
Ezt Warrenék vetik fel Chaves filmjében, az ügyvéd addig nem hisz nekik, míg a pár házában meg nem látja a hírhedt Annabelle-baba erejét, amelyről három filmet is leforgattak az elmúlt években. A vásznon ezek humorosan is működhetnének a kínos feszengés helyett, de sajnos műanyagszagot árasztanak. Ha képesek voltunk felocsúdni abból, hogy Chaves rendezése a folyamatos feszültségkeltés helyett a szerelem, a szeretet erejére fókuszál, úgy a Démonok között: Az ördög kényszerített inkább a Warren-házaspár évtizedeken átívelő munkásságának romantikus töltetű lezárásának tűnik, mintsem horrorfilmnek. És kétségtelen, hogy annak szép, íves, olykor megható is, de az első két film után mégis becsapás.
Ed és Lorraine Warren hatvanegy évig voltak házasok, ha a hosszú párkapcsolat titkát nem is tudjuk meg a trilógiából, az a forgatókönyvön jól látható, hogy a harmadik filmet az ő kapcsolatukra, annak erősségére, törhetetlenségére húzták fel - és tényleg minden másodlagossá vált, beleértve a horrorelemeket is. Ekképp megszűnt ijesztőnek lenni az új Démonok között, melyen csak rontanak a fércmunkának tűnő karakterábrázolások.
Nincs igazi tét a játékidő túlnyomó részében, sok az üresjárat, a súlytalan párbeszéd.
Chaves láthatóan nagyon szeretett volna megfelelni a producerként a háttérben sandító Wannak, lépten-nyomon tetten érhetőek az ausztrál rendező védjegynek számító megoldásai, viszont előbbi nem rest jump scare-eket alkalmazni, amelyek a horrorműfajban 2021-ben az ötlettelenséget és biztonsági játékot jelentik. A pandémia egyik hozadéka volt, hogy az emberek a négy fal közé szorultak, így több filmet néztek otthon. Nem kevés horrorfilmet gyártanak az Egyesült Államokban, ám a mennyiség nem jár kéz a kézben a minőséggel. A horror műfaján edződött nézők éppen ezért fordítanak hátat egyre inkább az úgynevezett tucathorroroknak, melyek avítt klisékből építkeznek, és kerültek előtérbe az olyan rendezők, mint Ari Aster, aki az Örökséggel vagy a Fehér éjszakákkal szintekkel mélyebbre kalauzolta az újdonságra - egyben borzongásra - éhező nézőket. Nyugodt szívvel említhetjük Jordan Peele-t is, aki 2017-ben a Tűnj el! című filmjével félig-meddig mainstream vonalon maradva is képes volt úgy horrort készíteni, hogy közben letért a bejáratott útról.
A Démonok között-franchise sohasem törekedett a lélektani horrorfilmek közé, mindig megmaradt inkább konvencionálisabb ijesztgetésnek: könnyed fogyaszthatóságában volt a bája. Gyönyörűen lépkedett azon az úton, melyet többek közt William Friedkin, Az ördögűző direktora kitaposott neki. Ez két epizódig - mondhatni - hiba nélkül működött, a mellékágon futó filmek is inkább hozzáadtak, mintsem elvettek az alapsztoriból. Ám a harmadik etap tankönyvi módon tartalmazza a horror legáltalánosabb kliséit: a műfajban kevésbé jártas nézők is érezhetik a fordulatok, meglepetések hiányát. Formai szempontokból az operatőri munka ugyan tisztességes, de Joseph Bishara zeneszerző kissé hatásvadász kísérőzenéje néha már túlontúl agresszív volt az ijesztőnek szánt jelenetekhez.
James Wan segítő keze ezúttal a középszerűség vizébe fojtotta a Démonok között záró darabját, melyre évek múltán a trilógia leggyengébb darabjaként emlékezünk majd. Bár az is kétségtelen, hogy a közepességet kiáltó kritikai hangok nem lesznek annyira jelentőségteljesek, mint a tény, hogy újfent a moziszékben lehet borzongani egy démoni megszállástól. És ki tudja, még az is lehet, hogy Chaves filmjét rövid távon ez menti meg a kétfrontos bukástól.
Démonok között: Az ördög kényszerített (The Conjuring: The Devil Made Me Do It), 2021, 112 perc. 24.hu értékelés: 5/10. Elérhető a mozikban június 10-től.
