Az HBO új sorozata, a Los Angeles Lakers az NBA-t és a profi sportot is megreformáló, a kosárrajongók körében csak Showtime néven ismert, 1979 és 1991 közötti csapatát bemutató Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése sajátos formanyelvvel ötvözi a valóságot és a fikciót, így azok számára is megérhet egy próbát, akiket egyébként hidegen hagy a kosárlabda.
A kritikusok és a nézők is pozitívan fogadták a szériát, így már azelőtt bejelentették a folytatását, hogy az első évadot teljesen bemutatták volna. Aki szereti a csapatsportokat és a
sorozatokat egyaránt, annak valószínűleg már a cím is elég lehetett ahhoz, hogy adjon egy esélyt a produkciónak. Aki viszont nem tudja, mi az a tripla-dupla, az kedvcsináló kritikánkban elolvashatja, miért érdemes megnézni
ezt a labdajátékok miatt idegösszeroppanás szélén táncoló, izzadt férfiakról szóló sorozatot, amelyen olyan filmesek dolgoztak, mint A híres Ron Burgundy legendája, a
Taplógáz és a Netflix-féle Ne nézz fel! rendezője, Adam McKay -
aki egyébként Marvel-filmet is írt már.
A Magic Johnsonnal felálló Los Angeles Lakers megreformálta a kosárlabdát, a diadalmenetükről szóló és máris az év egyik legjobbjának tűnő HBO-sorozat igazi hősei azonban a kudarctól rettegő edzők. Kritika a Győzelmi sorozatról.
Az egykori játékosok, edzők, és a csapatnál dolgozók azonban enyhén szólva nem vélekednek ennyire pozitívan a sorozatról, amely arról szól, hogyan lett a nyolcvanas évek egyik meghatározó kosárlabdacsapata a Los Angeles Lakers a szigorúan titkos rakétákon dolgozó tudósból ingatlanmágnássá váló, majd a Chrysler Buildinget a Lakers tulajdonjogára cserélő Dr. Jerry Buss elnöksége alatt.
Egy csapat, amely nem csak az észak-amerikai profi kosárlabdaligát, hanem a sporteseményeket és a sztáratléták népszerűségét, azaz a sportipart is új szintre emelte.
Az NBA arca, pontosabban teste nagyon bepipult
Jerry West neve nemcsak a ligával, hanem a csapattal is teljesen összeforrt, ám úgy kivágta nála a biztosítékot a sorozat, hogy levelet íratott az ügyvédjeivel az HBO-nak, melyben kifejtik: a sorozat olyan negatívan ábrázolja a Lakerst még a nagy sikerek előtt több mint egy évtizeden át csapatkapitánykényt, majd vezetőedzőként is irányító egykori irányítót, hogy hivatalos bocsánatkérést és kártérítést szeretne a sorozatot gyártó tévécsatornától.
West az 1960-as olimpia bajnokcsapatának az egyik kapitánya volt, a Lakers színeiben pedig 14 alkalommal is beválasztották az All-Star gála játékosai közé, de a pályán örök másodikként csupán egyetlen bajnoki gyűrűt tudott szerezni, miközben csapata rendszeresen bejutott a döntőbe - emiatt élete nagy része a depresszióval való küzdelemről is szólt.
De az eredményeit - egy Los Angeles-i, a stadionnál felállított szobor mellett - azzal is jutalmazták, hogy róla mintázták az NBA logóját, így ha a nevét nem is, a sziluettjét egészen biztosan ismeri az egész világ.
A Lakers hűséges katonájaként az edzősködéssel is megpróbálkozott, de annyira nem vált be a kispadon, hogy a 1979/80-as szezonban - amikor lecsaptak a drafton a csapat későbbi legnagyobb csillagára, Earvin "Magic" Johnsonra - a háttérbe húzódott, és előbb játékosügynökként segítette a Los Angeles-i csapatot, majd a felemelkedő dinasztia hátországának vezérigazgatója lett.
A sorozatban a csapat vezetőedzőjeként, egy nem túl sikeres időszakban ismerhetjük meg Jerry Westet, aki a történet elbeszélése alapján enyhén szólva nem viseli jól, hogy a feje fölött döntöttek arról, kit válasszanak elsőként a fiatal játékosok közül a drafton. Sőt, annyira besokall az eljárástól, hogy egyenesen benyújtja a lemondását, miközben a valóságban West szerint nem így történtek az események, és már kezdettől fogva jó volt a viszonya a csapat új tulajdonosával, Dr. Jerry Buss-szal.
De ami ennél is súlyosabb vád, a kosárlegenda ügyvédjei szerint a sorozat "tévesen és kegyetlenül úgy állítja be Westet, mint egy kontrollálatlan és részeges dühöngő őrültet".
Kicserélték az igazi Jerry Westet - aki egy vérbeli profi - a szöges ellentétére, majd ezt a hazugságot a nyilvánosság előtt hitelesnek állították be (…). Ezzel megsértették a törvényt
- áll a levélben, ami a kártérítésen kívül egy még furcsább követelést is tartalmaz, ami így szól: "a levél keltétől számított két héten belül vonják vissza a Győzelmi sorozat hamis Jerry West-ábrázolását".
Jerry West komolyan gondolhatja, hogy beleáll a konfliktusba, minthogy a levél kiszivárgása után egy héttel azt nyilatkozta az LA Timesnak:
úgy érzi, a sorozat alkotói "lealacsonyítottak valami nagyszerűt", ezért "ha kell, egészen a Legfelsőbb Bíróságig elviszi majd az ügyet".
A tévécsatornánál viszont láthatóan nem parázták túl a dolgot, és a következő nyilatkozattal reagáltak Jerry Westék levelére: "Az HBO hosszú múltra tekint vissza valós tényekből és eseményekből merítő, lenyűgöző tartalmak előállításában, amelyeket fikciós céllal, részben dramaturgiai szempontok szerint alakítanak át. A Győzelmi sorozat nem dokumentumfilm, és nem is úgy lett bemutatva. A sorozat és annak ábrázolása azonban kiterjedt tényfeltáráson és megbízható forrásokon alapul, és az HBO határozottan kiáll tehetséges alkotóink és szereplőink mellett, akik képernyőre vitték a kosárlabdatörténet eme epikus fejezetének dramatizálását."
Itt meg kell jegyezni azt is, hogy a sorozat eleve egy olyan felirattal indul, amiben fehívják a figyelmet arra, hogy fikciós elemeket is tartalmaz, a kiszólásokkal, a zenével és a színészi játékkal pedig mindez hamar egyértelművé válhat mindenki számára. Ettől még nem csak Jerry West gondolja úgy, hogy túllőttek a karakterével a célon.
A többi élő legendának sem tetszik a sorozat
A Showtime dinasztia igazi motorjáról, Earvin "Magic" Johnsonról az is biztosan hallott már, aki nem szereti a sportokat, hiszen ő a világ legismertebb olyan embere, aki évtizedek óta HIV-fertőzöttként éli az életét. Johnson karakterét a főiskolát az NBA-ért félbehagyó újoncként ismerjünk meg a sorozatban, de hiába volt ő a meccsek kulcsjátékosa, és hiába ő a sorozat főszereplője - egy fiatal és újonc színész, Quincy Isaiah alakításában, aki tökéletesen hozza Johnson saját hangsúlyozását -, állítása szerint mégsem kereste meg senki az alkotók közül előzetesen sem őt, sem az egykori csapattársait.
Először is, nem lehet egy történetet elmesélni a Lakers-ről a Lakers nélkül. (…) Az igazi Lakers nélkül. Meg kell szerezned a srácokat. A Showtime-ot nem lehet lemásolni
- nyilatkozta a sorozatról a Varietynek adott interjújában pár héttel azelőtt, hogy a Jerry West ügyvédei elküldték volna levelüket. Az ötszörös NBA-bajnok pedig ezt annyira zokon vette, hogy egyáltalán nem is tervezi megnézni a Győzelmi sorozatot. Az 1992-es eredeti Dream Team (amely olimpiát nyert Barcelonában) tagja később Jerry Westet külön is a védelmébe vette Twitteren.
Hasonlóan vélekedik a sorozatról a Showtime-éra Lakersének másik legismertebb játékosa, a szintén egy újonc színész, Solomon Hughes által játszott Kareem Abdul-Jabbar - akit a sorozat már Hollywoodban is sikeres sztárként mutat be az Airplane! című klasszikus komédia lenti emlékezetes jelenetének forgatásakor.
A még egyetemistaként az olimpiát a feketék elnyomása miatt bojkottáló, nevét megváltoztató és muszlim hitre térő hatszoros NBA-bajnok center egyébként karrierjével párhuzamosan (és azután) egy több bestsellert kiadó kritikussá vált. Még 1983-ban jelent meg első könyve - Giant Steps címmel egy John Coltrane album után -, és egészen 2016-ig sokat írt a Time magazinba, de még manapság, 75 évesen is rendszeresen blogol. Egyik bejegyzésének pedig azt a címet adta, hogy:
A Győzelmi sorozat nemcsak szándékosan tisztességtelen, hanem tréfásan unalmas is.
A tízrészes sorozathoz fűzött csípős kommentárját azzal indítja, hogy leszögezi: mivel élete nagy részét reflektorfényben élte le, azzal sem lenne baja, ha "T-800-as Terminátorként" ábrázolnák, és a valóságon alapuló, de tényeket megmásító alkotásokkal sincs baja, hiszen a kedvenc sorozata, a Nagy Katalin - A kezdetek is ilyen.
Majd azzal folytatja, hogy a sorozattal - melynek alkotóit egyébként szereti - az az igazi probléma, hogy a karakterek kidolgozottsága olyan benne, mint a "pálcikaembereké", ezért a sorozatban megjelenített karakterek és való életbeli párjaik úgy hasonlítanak egymásra, "mint ahogy egy LEGO Hans Solo hasonlít Harrison Fordra".
"A Győzelmi sorozattal tehát nem annyira az a baj, hogy a filmkészítők szándékosan kerülték a tényeket, mintha azok nemi betegségek lennének, hanem az, hogy a szilárd tényeket gyenge, kartonpapírból készült fikciókkal helyettesítették, amelyek nem mennek mélyebbre, és nem nyújtanak feltáró betekintést" - szól Abdul-Jabbar ítélete.
Egykori edzőjét pedig pár olyan mondattal vette védelmébe, melyek az ügyvédek által küldött levélben is visszaköszönnek (a Lakers család más tagjainak nyilatkozataival egyetemben):
Szégyen, ahogyan Jerry Westtel bánnak, aki nyíltan beszélt a mentális egészségéről, különösen a depresszióval való küzdelméről. Ahelyett, hogy együttérzéssel tárnák fel a problémáit, hogy jobban megértsük az embert, inkább egy rajzfilmek Prérifarkasát idéző karikatúrát csinálnak belőle, amin nevetni kell.
A legrosszabb színben tündöklő játékos szerint azonban hiteles az alkotás
A bajnokcsapat másik ebben a szezonban leigazolt játékosa, és egyben fekete báránya, Spencer Haywood - akit a valóságban azért raktak ki a négy győzelemig tartó döntő második játéknapja után, mert ebben az időszakban olyannyira elhatalmasodott rajta a kokainfüggősége, hogy elaludt az egyik edzésen - azonban úgy gondolja, a filmesek annak ellenére is hitelesen ábrázolták a függőségét és a Showtime első bajnoki szezonját, hogy a kikosarazását a valóságnál ezerszer drámaibban mutatták be a Győzelmi sorozatban.
A Mississippi állam vidékéről származó olimpiai és NBA-bajnok Spencer Haywood családja annyira szegény volt, hogy már kisgyerekként dolgoznia kellett gyapotszedőként - szóval az 1950-es években felcseperedve is majdnem olyan körülmények között élt, mint egy rabszolga.
Szomorú sorsáról sokat elmond az a történet, hogy a bátyja tanácsa után még gyerekkorában körülmetélte saját magát.
A sorozat Spencer Haywood hátterét, azaz a függőségének a gyökerét is bemutatja, és Haywooddal a többiekkel ellentétben fel is vették a kapcsolatot a filmesek - pontosabban az őt alakító színész, Wood Harris.
Wood és én beszélgettünk, és egy kicsit érzékeny volt [az epizódokkal] kapcsolatban, mert mindenki meg akar védeni engem, de én azt mondtam: »Bármi is van a forgatókönyvben, csináld«
- nyilatkozta az évadzáró epizód premierje előtti napokban Haywood a Boston Globe-nak, majd azt is hozzátette, hogy az ő karakterét 95 százalékig hitelesen ábrázolták, de az, ahogy Jerry Westet bemutatták, neki se tetszik.
Illetve elmesélte, hogy a bemutató óta sokkal több helyre hívják drogprevenciós előadásokat tartani, ezért azt sem bánja, hogy sorozat visszahozta a régi emlékeit és így poszttraumás stresszt okozott neki.
Hogy Spencer Haywood a védelmébe vette a Győzelmi sorozatot, az azért is nagy szó, mert a Lakersbe igazolása előtt tíz évvel ő volt a legelső játékos a liga történetében, aki fiatal olimpiai bajnokként a főiskola első éve után profinak állt, pedig akkor még az NBA tiltotta, hogy egy játékos a diplomaszerzés előtt elkezdje a profi pályafutását. Így drogfüggősége ellenére ő is egy nagy tiszteletnek örvendő nagy öregjének számít a ligának, hiszen első NBA-csapata, a Seattle Supersonics ötven évvel ezelőtti pereskedése nélkül például Magic Johnson sem lehetett volna bajnok már 20 éves korában.
Van még egy, Haywoodnál oszloposabb tagja a dinasztiának, akinek valószínűleg szintén nincs olyan lesújtó véleménye a Győzelmi sorozatról, mint Jerry Westnek: a Lakersszel két bajnoki gyűrűt nyerő Norm Nixont ugyanis a saját fia, DeVaughn Nixon alakítja a sorozatban.
"Ez egy nyilvános történet"
A teljes cselekmény történelmi tényeken alapul, de sok üres részt kitöltünk. (…) Tudtam, hogy a történetben érintett emberek számára nehéz lesz, ha az életüket félig fiktív módon ábrázolják. De ez nem jelenti azt, hogy ezt a történetet nem kellene elmesélni. (…) Tiszteletben tartom mindenkinek a saját történetéhez való jogát, de nem hiszem, hogy ez kizárja, hogy mások nyilvános történeteket meséljenek el. És ez egy nyilvános történet
- védte a filmesek alkotói szabadsághoz való jogát a sorozat egyik kulcsszereplője, a dinasztiaalapító Dr. Buss-t alakító John C. Reilly a Vulture-nek adott interjújában.
A Győzelmi sorozat egyik forgatókönyvírója, Max Borenstein pedig többi között arról beszélt az évadfinálé idején, május elején megjelent interjújában, amit az IndieWire-nek adott, hogy nemcsak az alapanyagot, Jeff Pearlman Showtime: Magic, Kareem, Riley, and the Los Angeles Lakers Dynasty of the 1980s című könyvét tanulmányozták át jó alaposan, hanem minden forrást, amit a könyv említett. Borenstein szerint volt olyan történet is, mely fölött a Showtime eddigi krónikásai átsiklottak, de ők a korabeli újságcikkekben megtalálták, ezért berakták a sorozatba.
Bár a Lakers-család tagjai hiányolják, hogy őket nem keresték, ennek kicsit ellentmond, hogy Claire Rothman, a Forum-sportcsarnok egykori vezérigazgatója és alelnöke - aki szintén a sorozat egyik kulcsfigurája -, azt nyilatkozta a csapat egyik rajongói oldalának, hogy őt keresték, de a Lakers jelenlegi elnöke és tulajdonosa, a 2013-ban elhunyt Jerry Buss lánya, Jeanie Buss nem járult hozzá ahhoz, hogy segítsen az HBO-nak.
A tanulság talán csak annyi, hogy hiába első osztályú sorozat a Győzelmi sorozat, nem kell minden jelenetét készpénznek venni - ezért Kareem Abdul-Jabbar tanácsánál jobbat mi sem tudunk ajánlani azoknak, akik hiteles képet szeretnének kapni a Showtime dinasztia történetéről, mint az Apple szintén idén bemutatott négyrészes, They Call Me Magic című dokusorozatának megtekintését.
