Cheryl Grimmer 1966-ban született az angliai Bristolban. Három idősebb fiú után ő lett a családban az egyetlen lánygyerek. Cheryl kétéves volt, amikor az anyja, a huszonhat éves Carole és apja, a huszonnégy éves Vince úgy döntöttek, kivándorolnak, és meg sem állnak a világ túlfeléig, Ausztráliáig.
A család az új-dél-walesi Wollongongban, a bevándorló munkások számára az ötvenes évek elején emelt Fairy Meadow telepen kötött ki. A mesés név (magyarul: Tündérmező) egy barakktábort takart, komfort nélküli lakásokkal. A homokos, óceánparti strand azonban csak néhány méterre volt. A Grimmer család ezen a strandon töltötte a délelőttöt 1970. január 12-én. Sok más strandolóhoz hasonlóan, délután kettő körül Grimmerék is szedelőzködni kezdtek. Carole a legidősebb fiút, az akkor hétéves Rickit kérte meg, hogy kísérje el a testvéreit az alig néhány lépésre álló öltözőkhöz, amíg ő összeszedi a holmikat.
Cheryl azt mondta, nagyon szomjas, ezért a bátyja felemelte, hogy elérje az ivókutat. Amikor Ricki letette, a törölközőbe csavart kislány huncut mosollyal az arcán megiramodott a zuhanyzók felé, mint aki bújócskázni akar. Az ajtóban megtorpant, nevetve visszanézett Rickire, majd beszaladt a női részlegbe.
Ricki megállt az ajtóban, hiszen arra nevelték, hogy soha nem mehet be a nők számára fenntartott helyekre. Kiabálni kezdett Cherylnek, hogy jöjjön elő, mert mindjárt ott lesz az anyjuk, és megharagszik. Választ azonban nem kapott.
Soha többé nem látta a kishúgát.
Ricki nem sokat teketóriázott, az anyjáért szaladt, aki nagyjából tíz perccel Cheryl után lépett be a zuhanyzóba, de a nyomát sem találta a kislányának. Körbejárta néhányszor a blokkot, kiabált, nézett mindenfelé, embereket kérdezgetett, nem láttak-e egy magányos, hároméves forma lánykát. Hiába. Ahogy lassan tudatosult benne, hogy a legkisebb gyereke elveszett, Carole reszketni kezdett.
Az ágy alatt
Cheryl Grimmer eltűnésének ügye több mint fél évszázadon át megoldatlan maradt. A most az ötvenes évei végén járó Ricki azóta sem tud megbocsátani magának. Több százezerszer, talán milliószor is hallotta már, hogy nem okolhatja magát a történtekért, hiszen csak hétéves volt, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy megmenthette volna a testvérét, ha lett volna mersze utánamenni a női zuhanyzóba.
A kisfiút nem csak a lelkiismerete emlékeztette folyamatosan arra, hogy mekkorát hibázott. A szülei egyre gyakrabban veszekedtek, az apja pedig rendszeresen Ricki fejéhez vágta, hogy a húga eltűnése az ő hibája. Bár Ricki tudta, hogy apja csak akkor mond neki ilyeneket, ha rossz kedve van vagy mérges valami miatt, a végletekig mélyítette a bűntudatát, hogy apja is őt hibáztatja. Sokszor még kamaszkorában is az ágy alá bújva keresett menedéket a démonai elől.
Egyszer, amikor Carole és Vince összekaptak valamin, Ricki az apja pártjára állt. Vince akkor azt mondta a feleségének:
Látod, még szerinte is nekem van igazam, pedig nem is az én fiam.
Ricki nem volt biztos benne, hogy jól hallotta-e, de abból, ahogy hirtelen megfagyott levegő, érezte, súlyos titokról hullt le a lepel. Az anyja leültette, és elmesélte, hogy a fiú biológiai apja, amikor megtudta Carole-ról, hogy várandós, választás elé állította: vagy ő, vagy a gyerek. Carole a kisfiát választotta, később pedig találkozott Vince-szel, aki elfogadta és sajátjaként nevelte a gyereket. A férfi addig a napig soha egy szóval sem említette, hogy nem ő Ricki valódi apja. A fiú - mielőtt még feldolgozhatta volna a húga eltűnését - újabb súlyos terhet kapott a nyakába.
Névtelen levél
A rendőrség nagy erőkkel látott neki Cheryl keresésének. Több elméletük volt, például, hogy elbújt és elaludt valahol, elkóborolt, bement az óceánba és elragadták az áramlatok, esetleg belezuhant egy csatornába - vagy elrabolták. Ahogy telt az idő, az utolsó lehetőséget kivéve az összes teóriát elvetették.
A szemtanúk láttak egy fura fiatal férfit elszaladni a strandról egy csomaggal az ölében, ami lehetett akár egy nagy törölközőbe tekert gyerek is. Mások egy kék Volkswagen furgonban vélték megpillantani az eltűnt kislányt.
Három nappal Cheryl eltűnése után egy postás különös levelet talált a Wollongongtól néhány kilométernyi fekvő Bulli egyik utcai postaládájában. A borítékra - csupa nagybetűvel - ezt írták:
"BULLI RENDŐRSÉG NAGYON SÜRGŐS"
A postás haladéktalanul kézbesítette a levelet, amelyben ez állt:
A lányotok, Cheryl jól van, de lehet, hogy egy másik gyerekkel hamarosan nem ez lesz a helyzet. Ki lesz nyírva, ha nem tesztek mindent úgy, ahogy kérem. Tízezer dollárt és teljeskörű kegyelmet kérek Cherylért cserébe. Szombat reggel két barátom el fog rabolni egy másik gyereket, az elsőt, akit meglátnak. Ha ez meglesz, elviszem Cherylt a Bulli közkönyvtár elé. Egy újságíró adja majd át nekem a tízezer dollárt. Biztonságban leszek, mert ha megpróbálnak elfogni, a másik gyerek meghal. Ha hagynak elmenni, néhány napon belül sértetlenül elengedem a gyereket. Találkozunk szombaton, tizenegy körül!
Bár a környéken addigra mindenki tudott mindent az eltűnt kislányról, és a levelet nem túl felnőttes kézírással kanyarították papírra, a rendőrség komolyan vette. Összeszedték a követelt összeget, és a megadott napon kora reggeltől álruhás nyomozók figyelték a könyvtár környékét. Mivel azonban a levelet nem kezelték bizalmasan, és a sajtó is beszámolhatott róla, tizenegy órára akkora tömeg gyűlt össze a helyszínen, mintha a királynő látogatott volna el a könyvtárba.
Senki sem bukkant fel a váltságdíjért, és a levél rejtélyes írója sem jelentkezett többé.
A rendőrök kielemezték a történteket, hátha ők rontottak el valamit, amivel elijesztették az emberrablót, de mindent egybevetve arra jutottak, a legvalószínűbb, hogy a levél átverés volt, amivel valaki beteges tréfát űzött, vagy valamilyen őrült tervvel megpróbált hasznot húzni a nagy visszhangot kiváltó ügyből, csak időközben beijedt. A levelet az ország legjobb grafológusai és szakértői vizsgálták, de az írójának kilétére soha nem derült fény.
Váratlan vallomás
Teltek a hónapok és az évek, de a Grimmer család élete nem lett könnyebb. Reménykedtek, hogy Cherylt talán olyasvalaki rabolta el, akinek nem lehetett saját gyereke, a kislány ezért boldogan és egészségesen él valahol. Ugyanakkor tudták, sokkal valószínűbb, hogy a kislány nem sokkal az eltűnése után meghalt.
Az első években rengetegen keresték a családot és a rendőrséget is azzal, hogy valahol látni vélték Cherylt, őrült médiumok és csodatévők bukkantak fel, hogy felajánlják a segítségüket. Mindez azonban csak arra volt jó, hogy a megcsonkított család sebei soha ne gyógyulhassanak be.
Nagyjából egy évvel Cheryl eltűnése után egy tizenhét éves fiú jelent meg a rendőrségen. Azt mondta, ő rabolta el Cheryl Grimmert, nem sokkal később megfojtotta, majd a holttestét egy közeli hegyoldalban rejtette el.
A fiú elkísérte a nyomozókat a helyszínre, de ott már azt mondta, nem tudja megmutatni a kislány sírjának pontos helyét, mert a terep rengeteget változott az eltelt év alatt. Vallomásában több tereptárgyat is megjelölt, többek között egy kis patakról, egy marharácsról és egy kapuról beszélt, de a terület tulajdonosa azt mondta a rendőröknek, soha sem volt olyan kapu és marharács a birtokán. A nyomozók úgy gondolták, a fiú csak fantáziál, ezért elküldték.
Bár az új-dél-walesi kormány ötezer dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki, a rendőrséghez nem érkezett több használható információ. Az nyomozást eredménytelenül zárták le. A Grimmer család képtelen volt Ausztráliában, a fájdalmas emlékek közelében maradni. Néhány évvel Cheryl eltűnése után visszaköltöztek Bristolba. A bűntudata elől folyton menekülő Ricki felnőve amolyan vándoréletbe kezdett, eltávolodott a családjától.
Egy boldogtalan nő
Lassan teltek az évek, az évitizedek, de Cheryl Grimmer eltűnésének ügye megoldatlan maradt. Rickit 2008-ban megkereste egy nő, aki azt mondta, úgy gondolja, ő lehet a közel három évtizeddel korábban eltűnt húga. Ricki az Aranypartra utazott, hogy egy szállodában találkozhasson vele. A találkozó előtt a férfi rosszul volt az idegességtől, de amint megpillantotta a nőt, érezte, hogy nem lehet Cheryl.
Ricki két órát beszélgetett a nővel és egyre biztosabb lett a megérzésében. A család persze biztosra ment, elvégeztettek egy DNS-tesztet, ami igazolta, hogy a nő nem a rokonuk. Az idegen nőnek egyszerűen rossz volt a gyermekkora, ezért sokat fantáziált arról, hogy a családja valójában nem is az igazi családja. Az életkora stimmelt, ezért lassan meggyőzte magát arról, hogy ő lehet az az elveszett kislány, akit évtizedek óta hazavár egy szerető család.
Bár az ügy megoldásához egy lépéssel sem kerültek közelebb, 2011-ben Cheryl Grimmert halottá nyilvánították, az ügyét pedig, immár gyilkossági nyomozásként újra megnyitották. A rendőrség százezer dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki, egy nyomozócsoport pedig leporolta a negyvenéves aktákat.
Carole és Vince Grimmer nem sokkal a nyomozás újraindítása után meghaltak. Soha sem tudhatták meg, hogy mi történt a kislányukkal.
Leporolt akták
Az új nyomozók előszedték a régi tanúvallomásokat, és megdöbbenve forgatták a kamaszfiú 1971-es beismerését. Arra jutottak, hogy a kollégáik annak idején nem fordítottak elég figyelmet ennek a szálnak a felgöngyölítésére. Visszamentek a fiú által megjelölt helyszínre, és beszéltek a terület tulajdonosának fiával, aki az apjával ellentétben tisztán emlékezett rá, hogy hol volt a kapu és a marharács, és megmutatta nekik azt az ösvényt is, amelyik a közelben futó kis patakhoz vezetett. Közben három tanút is találtak, akik emlékeztek rá, hogy egy suhanc ólálkodott a zuhanyzók körül Cheryl eltűnésének idején.
Majd felvették egy olyan tanú vallomását, aki kristálytisztán emlékezett annak a délutánnak minden egyes pillanatára, de hivatalosan sohasem hallgatták ki. Ricki Grimmerét.
Ricki több mint négy évtizeddel a húga eltűnése után tett először tanúvallomást. Pontról pontra elmesélt mindent, például azt, hogy volt ott egy "nagyobb gyerek", amikor felemelte a húgát az ivókúthoz. Ez volt az ügyben az áttörés, ugyanis az ivókutas jelenetről az 1971-ben vallomást tevő fiú is beszélt, és ez a részlet soha nem jelent meg a sajtóban, vagyis csak olyasvalaki tudhatott róla, aki ott volt a strand vizesblokkjánál, amikor Cheryl Grimmernek nyoma veszett.
A nyomozók figyelme egy környékbeli, bentlakásos reformiskola, pontosabban egy afféle javítóintézet felé fordult. Meggyőződésük volt, hogy a vallomást tevő fiú oda járt, és nem is tévedtek. Az egykori tanárok, diákok és alkalmazottak segítségével 2017 januárjában beazonosították a gyanúsítottjukat. A korabeli iratokból kiderült, hogy a mentális problémákkal küzdő fiú többször beszélt arról orvosoknak, néha eszébe jut, hogy meg kellene ölnie magát, vagy valaki mással kellene végeznie.
"Nem voltam ott"
A gyanúsítottat, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra, mert Cheryl eltűnésének idején még kiskorú volt, 2017 márciusában tartóztatták le. A nyomozók szerint a férfi sztoikus nyugalommal vette tudomásul, hogy megvádolják egy évtizedekkel korábban elkövetett gyilkossággal. Nem látszott rajta semmiféle érzelem, nem akart ügyvédet.
Beismerte, hogy ő tett vallomást 1971-ben, beismerte, hogy ő mondott mindent a rendőröknek, ami a vallomásában állt, és azt is, hogy ő írta alá a vallomás minden egyes oldalát. Aztán minden kérdésre csak annyit válaszolt, hogy Cheryl Grimmer eltűnésének napján a strand környékén sem járt. Ártatlannak vallotta magát.
Az 1971-es vallomásában a fiú elmondta, hogyan figyelt fel a kislányra, aki elszaladt, miután egy kisfiú felemelte az ivókúthoz. Elmondta, hogyan ragadta meg a kislányt, hogyan tömte be a száját egy zsebkendővel, és rohant el vele egy esővízgyűjtő csatornához, ahol fél órán át bujkáltak. Aztán a cipőfűzőjével hátra kötötte a kislány kezeit, majd jó három kilométernyit vitte egy elhagyatott területre. Amikor kivette Cheryl szájából a zsebkendőt, a kislány visítozni kezdett. Ő megijedt, az egyik kezét a gyerek szájára, a másikat a torkára tette, hogy megpróbálja elcsendesíteni. Nem akarta, de megfojtotta. A holttestet egy bokor alá rejtette, ágakkal és földdel fedte be, aztán visszarohant a strandra.
Miután letartóztatták, azt mondta, mindezt csak kitalálta, aznap nem járt a strandon.
Ehhez pedig annak ellenére ragaszkodott, hogy a nyomozók rámutattak, több olyan dolgot is említett, amiről nem olvashatott az újságokban, vagyis kizárólag akkor tudhatott róluk, ha a strandon volt Cheryl eltűnésének napján.
Rossz bizonyíték
Cheryl Grimmer meggyilkolásának ügyében 2019 februárjában hozott ítéletet a bíróság. Mivel Cheryl Grimmer holtteste soha sem került elő, a vádat egy tizenhét éves fiú vallomására építették fel.
A kiskorú gyanúsított azonban felnőtt képviselő jelenléte nélkül ismerte be, hogy elrabolta és megölte a kislányt, ezért a bíróság úgy ítélte meg, hogy a korabeli vallomását nem lehet bizonyítékként felhasználni.
Bár 1971-ben még nem volt törvénytelen kiskorú vallomását felnőtt képviselő jelenléte nélkül rögzíteni, ma már annak számít. A bíró kiemelte, hogy a vádlott az alacsony intelligenciája miatt a vallomás rögzítésének időpontjában befolyásolható volt. Kiderült az is, hogy a fiú akkoriban egy másik gyilkosságot is beismert egy börtönőrnek, de abban az esetben hamar bebizonyosodott, hogy a vallomása hamis volt. A vádat ejtették, a férfi szabadon távozhatott.
Cheryl testvéreiben és különösen Rickiben egy világ omlott össze. Közel fél évszázaddal a kishúguk eltűnése után azt hitték, végre lezárhatják a fájó múltjukat. Ehelyett csak a sebeik újbóli feltépését és kínzó kétségeik elmélyülését kapták. Az ügy azonban még nem zárult le. Cheryl eltűnésének ötvenedik évfordulóján az ausztrál kormány egymillió dollárra (227 millió forint) emelte az ügy nyomravezetői díját.
