A Huffington Post olyanokat szólaltatott meg, akik pontosan tudják, hogy mikor csordult ki a bizonyos csepp, amely véget vetett házasságuknak.
Nicole-éknál sajátos módon az utolsó nagy veszekedés egy párterápia-szeánsz után zajlott le.
„Zsákutca-érzés kerített hatalmába. Úgy tűnt, mintha kiléptem volna a testemből, és kívülről szemléltem volna ezt a két embert, akik egyaránt makacsul ragaszkodtak álláspontjukhoz: a férjem nem bírta elviselni, hogy én a legjobb arcomat mutatom egy harmadik személy előtt, én pedig azt, hogy nem hajlandó figyelembe venni az én nézőpontomat. Innen már nem volt visszaút. Szavaink, akárcsak testbeszédünk arról árulkodott, hogy elvesztettünk minden tiszteletet egymás uránt. Nemcsak szerelmünk tűnt el, de már alig tudtuk elviselni egymást. Számomra szimbolikus jelentősége volt, hogy öt év házasság után a város egyik legnevesebb párkapcsolati tanácsadójának rendelőjében jutottunk el idáig.”
Kylie-ék házasságában a pénz mindig is érzékeny téma volt.
A férfi dolgozott, az asszony otthon maradt a gyerekekkel, és Kylie képtelen volt megérteni, hogy az ő életvitelük hogyan járhat olyan hihetetlen költségekkel, amelyeket a hitelkártyáján lévő összeg rohamos fogyása jelzett. Ebből számos vita kerekedett közöttük, de hiába. A férfinál akkor szakadt el a cérna, amikor sokallta egy ebéd árát. Az asszony elmondta, hogy meghívta egy barátját, Kylie pedig azonnal tudni akart mindent róla.
„Miután próbálta elütni a kérdést, elvesztettem a fejemet. Ez az egyszerű beszélgetés vádaskodásokba és fenyegetésekbe torkollott, amíg csak ki nem mondtuk: váljunk el! Felkapta táskáját, kulcsait és bevágta az ajtót”.
A következő hónapok már ügyvédeknél és a bíróságon zajlottak. Később Kylie a gyerekeitől tudta meg, hogy az a bizonyos barát felesége új partnere volt, az az ebédmeghívás pedig a férfi születésnapjának szólt. És mint kiderült, abba az étterembe mentek, ahová az asszon amúgy is szívesen járt. Tehát megvolt, hogy miért fogy oly rohamosan a pénz a hitelkártyáról.
Ugyancsak a pénz tette be a kaput Susie-éknál, amikor az asszony sokadszorra kérdőre vonta férjét, aki folyamatosan adósságokba verte a családot szerencsejáték-szenvedélyével, luxusautók bérlésével, hogy mutassa, vitte valamire. Susie viszont szegény családból jött, tudta, mit jelent szűkösen élni és takarékoskodni, és egy idő után rá kellett jönnie, hogy ennyire különböző felfogással nem lehet együtt élni.
Tammy és férje egy párizsi hosszú hétvégén kaptak össze végleg.
Miután még sosem jártak ott, a férfi szeretett volna minden nevezetességet belezsúfolni a néhány napba. Így aztán hajszolta őt, pedig az asszony szívesebben üldögélt volna egy kávéház teraszán, az embereket bámulva. Azon a napon, amikorra a Louvre-ot tervezték, a világhírű múzeum zárva volt. és ez természetesen Tammy hibája volt. A férj azonban ettől még inkább ragaszkodott a maga sérthetetlen listájához. „Követtem őt egyik negyedből a másikig, és próbáltam elnyomni magamban azt az egyre növekvő érzést, hogy tíz évi együttélés után már nem ugyanaz az ízlésünk. Nem is volt igazán veszekedés, csak azt éreztük, hogy teljesen elszakadtunk egymástól. A világ legromantikusabbnak tartott városában ez elég nyomasztó felismerés.”
A mobiltelefon komoly veszélyforrás lehet egy házaspár számára.
Cherie férje egyszerűen elvette a masinát feleségétől, mondván, hogy túl sok időt tölt vele. „Őrülten dühös lettem, az egész életem benne volt ebben a készülékben, és tőle kellett engedélyt kérnem, hogy napközben a gyerekeinkkel beszélhessek. De valójában azt hiszem, ennél többről volt szó: nem bírtam elviselni azt a mániáját, hogy ellenőrizni akarja az életemet.” Ekkor érezte úgy, hogy 18 évi házasság után a férje kételkedik a hozzá való hűségében, ő pedig képtelen úgy élni, hogy megnyugtassa őt, ez pedig a házasságuk végét jelenti.
Az is gyakori válóok, hogy egy pár folyton-folyvást ugyanazokon a dolgokon veszekszik.
Jackie-éknél, aki a Chicago Tribune-ban párkapcsolatot rovatot vezet, visszatérő vád volt, hogy az asszony állandóan csak a gyerekekkel van, hogy ki az, aki eltartja a családot, hogy nem értékelik egymást kellőképpen, hogy már nincsen semmi közös bennük. És ilyenkor a végszó ez volt: „Megcsalsz?”
„A nagy problémánk az volt, hogy képtelenek voltunk a valódi kommunikációra. A végén mindketten feladtuk. Nem bíztunk többé egymásban, nem is tiszteltük egymást. Őszintén megmondom, hogy együtt töltött hét évünk ellenére házasságunknak nem volt semmi esélye.”
Matt-nek három lánya volt, a legidősebb még első házasságából született.
Új feleségével rendszeresek voltak a konfliktusok emiatt. Egyik este, amikor az apa bement az egy szobában alvó három lányhoz jóéjszakát kívánni, felesége kiborult azon, hogy nagylánya is megkapta a neki járó puszit, és otthagyta közös hálószobájukat. Matt akkor értette meg, hogy nem türheti tovább az asszony évek óta tartó viselkedését, hogy állandóan kereste a lehetőséget, hogy belekössön mostohalányába.
Egy rossz, és meg nem bánt gesztus is véget vethet egy házasságnak.
Carol férje és két kisgyermekük együtt vacsoráztak remek hangulatban. Kétéves kislányuk azonban szeretett volna leszállni magas etetőszékéből, és addig forgolódott, amíg felborult, és magával rántotta teli tányérját is. Az apa felpattant, kiabálni kezdett a gyerekkel és még pofon is ütötte. „Megkövültem, valóságos sokkos állapotba kerültem. Azt hittem, megvigasztalja, de nem... Amikor én próbáltam csitítgatni a kicsit, ő azt mondta: „Aki jól szeret, jól büntet. Nem ez volt az első eset, hogy így bánt a gyerekkel. De ezután soha többé nem láttam benne azt az embert, akivel életem hátralévő részét le akarom élni.”
