A modern technológia világában mindenki számára magától értetődő, hogy szinte bármilyen ügyet el tud intézni a kanapén ülve, a telefonját nyomogatva. Innen nézve már-már szürreális, hogy a régi korok embereinek milyen körülményesen kellett hozzáállniuk olyan dolgokhoz, ami nekünk legrosszabb esetben is rutinmunkának számít. Különösen úgy, hogy szép számmal akadnak példák olyan korszakokból is, amelyek a maguk nemében már szintén rendkívül modernnek számítottak.
Ha ma valaki egy itallal tovább marad egy szórakozóhelyen és éppen lekési az utolsó buszt, az esetek nagy részében mindig ugyanazt teszi: megnyit egy taxis alkalmazást a telefonján, rendel egy fuvart, hogy aztán néhány perc múlva már otthon pihenje az este fáradalmait. Ehhez képest a régi idők emberei valóságos tortúrán estek át, mire egyáltalán taxit fogtak.
A taxi elődei már az 1800-as években is léteztek, a máról ismerős szolgáltatások járművei a 19. század végétől visszatérő elemei a nagyvárosok látképeinek. Nevét a görög taxis (adókivetés) szóról kapta, a legendás taxióra megalkotása pedig egy Wilhelm Bruhn nevű német mérnök nevéhez fűződik, ő hozta létre a készüléket, ami az eltelt időt és a megtett távolságot rögzítette, ezzel már induláskor, a szolgáltatás kezdetén lehetővé téve az ár kiszámítását.
A taxizás hőskorában, mikor még nem voltak kiépült központok, az emberek leginkább úgy szerezhetek maguknak fuvart, ha az autókat egyszerűen leintették az utcán. Ez a megoldás sokáig velünk maradt, száz számra készültek az elmúlt néhány évtizedben is olyan filmek, amelyekben a szereplők egy "Taxi!" felkiáltással egyszerűen csak leintették az elhaladó sofőrt, és bizony manapság is előfordul még, hogy valaki így próbál magának szakszerű személyszállítást intézni.
Ehhez képest forradalmi újítás volt, amikor megjelentek az első drosztközpontok. A Drost Tivadarról elnevezett rendszer lényege az volt, hogy a huszadik század legnagyobb részében hiába terjedt el a háztartásokban a telefon, a taxikban még nem voltak ilyen készülékek, ezért áthidaló megoldás kellett. A városban több, telefonnal rendelkező taxis állomás állt így rendelkezésére, ahová egy-egy fuvar után a sofőrök be tudtak állni, és fel tudták venni a következő rendelést. Akkortájt még diszpécserek számolták ki, hogy az idő és a távolság arányában melyik drosztról kell indítani a kocsikat annak érdekében, hogy optimális és messzemenően gazdaságos legyen az utaztatás. A diszpécserek itt szinte élet-halál urai voltak, jelentőségük azonban egyre inkább visszaesett, ahogy a technika fejlődött és a telefonok a kocsikba is megérkeztek.
Kapcsolódó
A magyar taxizás száz éve tele van jó sztorikkal
A taxizás a világ egyik leghétköznapibb dolga, hazai fejlődése azonban tele van érdekes fordulatokkal.
Az innováció pedig azóta sem állt meg: ahogy már írtuk, ma már leginkább mindenki az okostelefonján, applikáción keresztül intézi a taxizást, ami vitathatatlanul a szolgáltatás igénybevételének eddigi legszórakoztatóbbb módja. Hiszen amellett, hogy fuvart rendelhetünk magunknak, mi magunk választhatjuk ki adott esetben a sofőrt, az útvonalat, és még az utat is pontozhatjuk. Azokban az időkben, amikor még az is könnyűszerrel előfordulhatott bárkivel, hogy a kocsi után kelljen futnia, az ilyen szolgáltatás a luxus luxusának számított volna, ma már azonban szinte bárkinek elérhető.
A környezettudatosság a taxiválasztásnál is fontos szempont. A Főtaxi mobilapplikációjában immár közvetlenül rendelhető teljesen emissziómentes elektromos vagy alacsony károsanyag kibocsátású hibrid autó is. A taxirendelő applikáció Androidra itt, iOS-re itt, míg Huaweire itt érhető el. További érdekességek: www.fotaxi.hu és www.facebook.com/fotaxi.
Ennek fényében különösen izgalmas belegondolni, hogy ötven vagy száz év múlva hogyan fognak az unokáink taxit hívni.
Szponzorált tartalom
A cikk a Főtaxi támogatásával készült.
