Egy ötgyermekes család negyedik gyerekeként 1919. szeptember 15-én született, fiatalon állandóan betegeskedett, ráadásul iskolába sem akart járni. Inkább biciklizett egy pincében talált, rozsdás, fék nélküli járművön, majd 13 évesen végleg otthagyta az iskolát, és egy hentesnél vállalt munkát.
De a kerékpározás és a versenyzés továbbra is nagyon érdekelte, első jobb minőségű bringáját a nagybátyjától vásárolta meg. 15 évesen versenyt nyert, a nyereménye 20 líra és egy szalámis szendvics volt.
Hadifogságból szabadulva nyert versenyt
Első kimagasló sikereként 1940-ben, mindössze húszévesen első lett a Giro d'Italián, majd 1942-ben új világcsúcsot állított fel: egy óra alatt 45,798 km-t tekert a milánói Velodromo Vigorelli pályáján. Ezt a rekordot csak 1956-ban tudta megdönteni Jacques Anquetil.
Kimagasló sikerekkel induló pályafutását a második világháború szakította meg. A 38-as gyalogsághoz vonult be, de 1943. április 13-án, Észak-Afrikában, Mateur és Medjez-el-Bab között hadifogságba esett.
1945. február 1-jén szabadult, Nápolyba enyhe maláriával és gyomorfekélytől szenvedve érkezett meg. Sportújságíró ismerősei révén hirdetésben keresett magának kerékpárt, majd miután megkapta, a Nápoly melletti Casertától a Genovától északra fekvő Castellaniáig tekert, a 800 kilométert öt nap alatt teljesítette.
A Lazio kerékpárszakosztályához szerződött, 1945. július 8-án megnyerte a milánói körversenyt. Innentől egyenes út vezetett a csúcsra:
kétszer megnyerte a Tour de France-t, 1949-ben ő volt az első, aki egy évben a francia körverseny mellett a Girón sem talált legyőzőre - ezt a bravúrt 1952-ben megismételte.
Házasságtörés, visszavonulás
A Girón összesen ötször nyert (1940, 1947, 1949, 1952, 1953), erre rajta kívül csak Alfredo Binda (1925, 1927, 1928, 1929, 1933) és Eddy Merckx (1968, 1970, 1972, 1973, 1974) volt képes. Ugyancsak ötször nyerte meg a Lombard-körversenyt, a Milánó-San Remón háromszor végzett az élen, de volt országúti (1953) és pályakerékpáros világbajnok (1947, 1949) is.
Sikereit beárnyékolta házasságtörése, nős férfiként beleszeretett egy férjezett asszonyba, Giulia Occhinibe. A törvények azonban tiltották a hasonló kapcsolatot, 1955 márciusában a bíróság Coppit két, Occhinit három hónap felfüggesztett börtönre ítélte. A pár később Mexikóban összeházasodott, de a frigyet Olaszországban sohasem ismerték el hivatalosan.
Az 1957-es év is rosszul kezdődött, mert februárban egy szardíniai körversenyen combnyaktörést szenvedett, úgy tűnt, hogy karrierje véget ért. Végül egy fárasztó rehabilitáció után visszatért a versenyzéshez, de az 1959-es, sikertelen Vuelta-szereplés után (ez volt az egyetlen próbálkozása a spanyol körversenyen, de nem ért célba) visszavonult.
Corriere: Coppi meggyilkolása
Év végén Felső-Voltába (jelenlegi nevén Burkina Faso) utazott egy meghívásos versenyre Raphaël Géminiani, Jacques Anquetil, Louison Bobet, Roger Hassenforder és Henry Anglade társaságában, ahol a viadalt követően egy vadászaton is részt vett.
Az út során Géminianival együtt elkapta a maláriát, társa túlélte a betegséget, de Coppit az orvosok félrekezelték, így 1960. január 2-án meghalt.
2002 januárjában a Corriere dello Sport bombasztorival rukkolt elő: az újság szerint Fausto Coppit meggyilkolták.
A "Coppi meggyilkolása" címmel megjelent írás szerint a sportoló Afrikában mérget kapott. A hírt Mino Caudullo, az Olasz Olimpiai Bizottság tagja próbálta alátámasztani azzal, hogy 1985-ös, Burkina Fasó-i látogatása során találkozott egy helyi bencés szerzetessel, aki a helyiek gyónásait hallgatva összerakta a sztorit, miszerint Coppit különböző füvek főzetével mérgezték meg.
A tortonai bíróság nyomozást indított, és az exhumálásra toxikológusokat kért fel, végül azonban az ügyet egy évvel később, mindennemű vizsgálat megkezdése nélkül ejtették.
Kiemelt fotó: AFP
