Róma és Karthágó harca a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti hegemóniáért a világtörténelem legismertebb epizódjai közé tartozik. Az "első pun háborúban" elszenvedett vereség után Karthágó erőt gyűjtött, majd bő két évtized múltán, Kr. e. 218-ban a fiatal pun hadvezér, Hannibál több tízezres seregével és 37 harci elefántjával Hispánia felől, az Alpokon keresztül tört be Itáliába - írja a Múlt-kor.hu.
A második pun háború kezdetén Hannibál sikert sikerre halmozott, ám amikor a végső csapást is bevihette volna ellenségének, megtorpant. Döntésének miértje több mint 2000 éve foglalkoztatja a történészeket.
Nem volt elég ereje?
A Trasimenus-tónál kivívott győzelem után Hannibál serege 80 mérföldnyire közelítette meg Rómát, ami kevesebb, mint tíz napi menetelésnek felelt meg. Ekkoriban jelentős római katonai erő már nem állt a pun hadvezér útjában, így minden adott volt ahhoz, hogy az utolsó csapást is bevigye a köztársaságnak.
Miért nem tette meg? Egyértelmű válasz nincs, a történészek azonban az elmúlt évezredek folyamán számos válaszlehetőséget vázoltak fel. Míg Livius nem tett említést arról, hogy a pun stratégának lett volna ilyesfajta szándéka, Polübiosz úgy vélekedett, hogy a pun hadvezér még nem látta elérkezettnek az időt a város elleni offenzívára. A legtöbben a görög történetíró magyarázatát el is fogadták, az emellett érvelő szakértők szerint
Hannibál nem rendelkezett megfelelő létszámú haderővel Róma elfoglalásához.
Ráadásul az offenzívához szükség lett volna megfelelő ostromgépekre is, amelyek azonban nem álltak Hannibál rendelkezésére, megépítésük pedig roppant időigényes folyamat lett volna.
Nem is állt szándékában?
A pun sereget minimum hónapokra, de inkább évekre lefoglalta volna, és a mozgó háborút - amelyben a pun vezér elképesztő stratégiai képességei a leginkább érvényesülhettek - állóháborúvá merevítette volna. Ez persze kiváló alkalmat jelentett volna a római haderőnek, hogy összeszedje magát, és újult erővel vegye fel a harcot a betörő ellenséggel szemben.
Mások viszont úgy vélik, Hannibál részéről korántsem lett volna vakmerő lépés, ha Róma ellen indul. A Rómában sebtében felállított, megfelelő harci tapasztalattal nem rendelkező két irreguláris légió mintegy 10 ezer katonája nem tudta volna megfelelően védeni a Servius-falat Hannibál több tízezres seregével szemben.
Ehhez persze ostromgépekre lett volna szükség, de az elmélet hívei szerint Hannibál képes lett volna rövid idő alatt megépíttetni a megfelelő szerkezeteket. Ha Róma ezalatt visszahívta volna légióit, az könnyedén a védelem nélkül maradt Szicília vagy az Ibériai-félsziget elvesztését jelenthette volna.
Hogy Hannibál a nyilvánvalóan kedvező feltételek ellenére mégsem támadta meg Rómát - hangoztatják az elmélet hívei -, annak az volt az oka, hogy egyszerűen nem tartotta szükségesnek. Gondolkodását a hellenizmus hatotta át, ezért úgy vélte, hogy egy megszállt, vesztésre álló állam előtt egyetlen lehetőség áll: megállapodásra törekedni a hódítókkal. Nem vette észre, hogy Rómában más elveket vallanak.
