Törvények szerint ilyen sodrás mellett ipari búvár sem dolgozhatna. Viszont mint civil mentőbúvárok ezt a felelősséget első nap átvállaltuk, és megpróbáltunk segíteni, ha más nem, információval
- mondta Szathmári Zsolt, a Hableány-tragédia áldozatainak felkutatásában résztvevő Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület vezetője az Euronews megkeresésére.
A szakember elmondta,
az első perctől kezdve itt voltunk, az emberek kimentésével foglalkoztunk, a tetemek kiemelésével, információszerzéssel arról, hogy később az ipari búvárok miképpen fogják tudni a kiemelést megkezdeni.
Mint magyarázta, 600-as dunai vízállásnál olyan hatások érik a búvárt, mintha 120 kilométeres szélben az ember próbálna dolgozni, mivel nulla látótávolság van, teljesen vakon, egy nagy, nehéz sisak van a fején, egy 60 kilós emberen még 65 kiló ólom és kétszer nyolckilós ólombakancs, így vesz levegőt, és mivel semmit nem lát, arra kell ügyelni, hogy a hajóroncsban kiálló vasdarabokba ne akadjon be.
Ilyen szervezettséggel amióta ezen a területen dolgozik, 30 éve nem találkozott.
A körülményekről szólva úgy fogalmazott,
aki nem fél, az őrült, vagy hazudik. Mindenki fél természetesen. De a búvároknak, főleg a mentésben részt vevőknek nem az a pszichikai terhelés igazából, hogy egy tetemet megfogunk, és kihúzzuk a felszínre, hanem az a nehéz feladat, amikor kijövünk a vízből, és látjuk a hozzátartozók érzelmeit.
Mint arról korábban beszámoltunk, szerdán éjszaka éjfél előtt pár perccel a Szabadság hídnál is a víz felszínére került egy holttest. A katasztrófával kapcsolatban ide kattintva találja a legfrissebb cikkeinket.
Az áldozatot átölelve feküdt a Duna alján az egyik búvár, úgy kimerült
1 óra 40 percig volt víz alatt.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
