A világsajtó jelentős része az olasz jobboldal választási győzelme után azzal foglalkozik, hogy a miniszterelnöki poszt várományosa, Giorgia Meloni fasiszta, neofasiszta, posztfasiszta-e, vagy éppenséggel egyáltalán "nem fasiszta". Meloni lehet az első olasz nő a miniszterelnöki poszton, így nem véletlen a személye iránti kiemelt figyelem.
A francia Le Monde elemzője, Gilles Gressani szerint Meloni pártjában, a Fratelli d'Italia (Olasz Testvérek, FdI) tagjai között számos olyan személyiség akad, aki "nosztalgiával" tekint a Mussolini-korszakra - az éppen száz éve, 1922-ben hatalomra került fasiszta diktátorról van szó -, és a fiatal Meloniról fennmaradt olyan felvétel is, amelyen Benito Mussolinit dicsőítő dalt énekel (politikai karrierjének kezdeteiről lásd keretes írásunkat). Ugyanakkor a mostani választási győzelem után hiba lenne azt hinni, hogy a Fratelli d'Italia visszahozná Mussolini politikáját a 21. századi Olaszországba - hangsúlyozza a francia szakértő.
Gressani mindezt úgy összegezte, hogy Meloni egyfajta "techno-szuverenista" irányzatot képvisel, amely egy modernizált, hatékonyságra törő nemzetállami irányzatként értelmezhető. Más elemzők szerint a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az FdI szociálpolitikája igen konzervatív lesz, akár a Fideszéhez hasonló intézkedéseket sejtet előre: az alanyi jogon járó segélyek és állami támogatások csökkentésével, illetve megszüntetésével ösztönözné Meloni a munkavállalást. Persze erre sem vehetünk mérget, mert Meloni a kampányban sok mindent ígért, így például adócsökkentést, a szociális kiadások emelését, bár ezt az óriási adóssággal küszködő Olaszországban nem lesz könnyű megvalósítania.
Az EU-hoz és az Oroszországhoz fűződő viszony azonban komoly viták forrása lehet a jobboldali populizmustól a szélsőségekig terjedő skálán, amin a három, várhatóan szövetségre lépő párt, Meloni FdI-je, Matteo Salvini Ligája és Silvio Berlusconi Forza Italiája mozog.
Meloni máris üzent legfőbb jobboldali riválisának, Salvininek, hogy a Liga ne számítson kulcsfontosságú posztokra az általa vezetett kabinetben. Sőt, a La Stampa szerint Meloni azért nem akarja Salvinit, mert "túl közel áll Putyinhoz".
Salvini és Meloni között egyébként is komoly személyes párviadal folyik a jobboldal "első számú vezetőjének" címéért. Ez a rivalizálás még Magyarországon is érzékelhető volt: ez akadályozta például egyesek szerint azt is, hogy az Európai Néppártból kilépett (vagy inkább kiebrudalt) Fidesz valamiféle olyan jobboldali összefogást kreáljon az Európai Parlamentben, amely tömörítené az ideológiai szövetségeseit.
Mindezek után nem meglepő, hogy egy Olaszországgal is foglalkozó történész-szakértő - aki a nevét nem kívánta közölni - csak annyit mondott a 24.hu kérdésére: ez a most hatalomra készülő, és alakulóban lévő olasz jobboldali koalíció várhatóan gyorsan szét fog esni, ahogyan ez általában Itáliában szokás.
Persze az utóbbi években megváltozott az olasz választási szabályozás, így azt is figyelembe kell venni, hogy a korábbiaknál jobban torzít az eredmény a (relatív) győztesek javára. Ezért most a 43-44 százalékos jobboldali eredmény ellenére majdnem hatvanszázalékos többségbe kerültek ezek a pártok az olasz törvényhozásban. (Ezt a többséget a baloldal taktikai és stratégiai hibái csak fokozták, emiatt a legnagyobb baloldali erő, a Demokrata Párt elnöke, Enrico Letta be is jelentette, nem jelölteti magát újra a posztra - erről a cikk végén található keretes írásunkban olvashat.)
Egy másik szakértő, a szintén történész Stefano Bottoni, a Firenzei Tudományegyetem docense ugyanakkor a korábbinál nagyobb stabilitásra számít Itáliában. Kérdésünkre kifejtette: bármiféle opció lehetséges, de a jobboldal számára "elvileg minden adott, a nagy parlamenti többség és a gyenge, megosztott ellenfél is". Hozzátette azonban:
Meloni nagyot és gyorsan nyert, de amit gyorsan kapsz, gyorsan el is veszítheted.
Az FdI a legjelentősebb politikai erővé vált az olasz törvényhozásban, aminek a nemzetközi sajtó szerint is az az oka, hogy a Mario Draghi vezette, 18 hónapig élő össznemzeti válságkormányba a nagyobb politikai erők közül csak a Fratelli d'Italia nem szállt be. Így a koronavírus-válság, az oroszok Ukrajna elleni agressziója, az infláció és az energiaválság negatív következményeiért a többi pártot büntették az olasz választók. Most viszont Meloninak kell majd - talán a koronavírust leszámítva - megoldásokat találnia ezekre a problémákra.
Meloninak - Gressani szerint - várhatóan külső sokkokkal is szembe kell majd néznie, elsősorban európai szinten. Itt talán nem érdektelen emlékeztetnünk arra, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arról beszélt nemrégiben, hogyha a választások után Olaszországban rosszul alakulna a helyzet, akkor ennek kezelésére "megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében".
Az Európai Unióban eleve gyanakvással figyelik Melonit.
Neofasiszta gyökerek
Giorgia Meloni az Alleanza Nazionale (AN, Nemzeti Szövetség) nevű pártban kezdte politikai pályáját, amely 1995-ben alakult a neofasiszta MSI nevű pártból, miután a korábban összeomlott kereszténydemokrata párt egy részével egyesült. Ennek kapcsán a francia AFP hírügynökség YouTube-videójában úgy minősítik, hogy neofasiszta gyökerei vannak a politikusnőnek. Az AN 1996-ra nemzeti-konzervatív erővé vedlett át, és Gianfranco Fini pártvezér vezetésével később Silvio Berlusconi (a "Lovag") kabinetjébe belépve kormányzati szerepet is vállalt.
Az AN egyik ifjúsági vezetője (a Diák Akció nevű csoport irányítója) volt 1996-ban Meloni, aki már ekkor kitűnt agilitásával, erőteljes kampánymódszereivel (ezért is kereste meg őt akkoriban a francia tévé). Tizenkét év múlva az AN színeiben Meloni is tagja lett az utolsó Berlusconi-kormánynak: 2008-ban Olaszország legfiatalabb minisztere lett, miután 2006-ban a képviselőházba is rekord fiatalon került be. Az utolsó Berlusconi-kabinetben 2011-ig volt ifjúságpolitikai miniszter, majd a kormány bukása után, 2012-ben társalapítója lett jelenlegi pártjának, az FdI-nek, amelynek 2014-től az elnöke is.
Az FdI logója tartalmazza a neofasiszta MSI pártzászlajának fő motívumát, az olasz nemzeti színekben lobogó stilizált tüzet. És azt is nehéz lenne tagadni, hogy Meloni dicsérte Mussolinit, Adolf Hitler egykori szövetségesét, hiszen, ha rákeresünk a "Meloni Mussolini" kifejezésre a neten, akkor az elsőnek feldobott YouTube-videón láthatjuk, hogy 1996-ban egy francia tévének - borzalmas kiejtéssel, de franciául - elmondja: "Mussolini egy jó politikus volt".
Tavaly pedig beszámoltunk arról, hogy Giorgia Meloni szélsőjobboldali pártja indította a római helyi választáson Mussolini unokáját, aki a legtöbb voksot söpörte be az egyéni jelöltek közül.
A most Meloninak a leglelkesebben gratuláló Orbán Viktor viszont egy képet is közzétett, amelyen együtt mosolyognak, egy lépcsőn üldögélve Melonival. A magyar miniszterelnökről csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az egyetemi szakdolgozatának 7-8. oldalán annak az olasz kommunistának, Antonio Gramscinak a tételei alapján érvel, aki Mussolini börtöneiben szerzett betegségeibe halt bele.
A miniszterelnöki poszt első számú várományosának FdI-je 26 százalékot ért el (2018-ban, az utolsó választáson csupán négy százalékot szereztek), és ezzel ők adhatják a jobboldali koalíció gerincét. A hármas jobboldali szövetség tagja lehet a 86 éves Berlusconi pártja, a Forza Italia is, a mérsékeltebb jobboldali irányzatot képviselő tömörülés a mostani választáson csupán 8 százalékra tudta magát feltornázni, amivel legfeljebb a kiegyensúlyozó szerepre törekedhet.
Ezzel a 8 százalékkal megközelítették a Ligát, Matteo Salvini pártját, amelyik csak hajszálnyival kapott több szavazatot, és amely ezzel a győztes jobboldalon a választás vesztesének tekinthető: 2018-ban 17,5 százalékot értek el, mostanra pedig 8,7-8,8 százalékra csökkent a támogatottságuk. A Ligában máris megindultak a támadások a pártvezetés ellen, s most mintha éledezni kezdenének a párton belül a "nordisták", azaz az északolasz regionalizmus hívei. Luca Zaia, a Liga Veneto tartománybeli (Velence környéki) erős embere ki is kelt a vereség után a pártvezetés ellen, kiábrándítónak, csalódáskeltőnek nevezve az eredményt.
Ez azért fontos, mert a Liga eredetileg az északolasz térségek érdekeit képviselő párt volt, bázisa a Pó-vidék, illetve Milánó és Torino térsége, Lombardia és Piemont volt. Lombardia ex-kormányzója, volt Északi Liga-elnök, Roberto Maroni pedig Salvininek a párt éléről való lemondatását is felvetette az Il Foglio című napilapban publikált, "Itt az ideje egy új vezetőnek" című cikkben.
A Liga ugyanis északon is súlyos vereséget szenvedett a Meloni-féle Fratelli d'Italiától. Egyes, a Liga számára fontos körzetekben az FdI háromszor annyi szavazatot kapott, mint ők. Döbbenetes lehetett a Liga számára az is, hogy pár napig úgy tűnt, a párt alapítója, Umberto Bossi 1987 óta először nem jut be az olasz törvényhozásba - ám szerda estére kiderült, hogy mégis bekerült a szenátusba. Viszont a 81 éves politikus állítólag most szintén vezetőcserét szeretne a párt élén. Salvini egyébként a legfrissebb hírek szerint nem hajlandó lemondani, és máris egyeztetni kezdett a kormányalakításról Melonival. Hogy lesz-e belőle belügyminiszter, az még kérdéses.
A belső vitáktól függetlenül várhatóan létrejön majd az új kormány, ebben Berlusconiék - reményeik szerint - kulcsszerepet játszhatnak, közvetítő-mediátori funkciót tölthetnek majd be. A külügyminiszteri posztra így esélyesnek tartják a Forza Italia másik meghatározó emberét, Antonio Tajanit, akivel Meloni máris egyeztet a hírek szerint.
Szükség is lehet a Forza Italia kiegyensúlyozó szerepére az új kormányban, hiszen Salvini és Meloni véleménye stratégiai kérdésekben különbözik egymástól, és az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kiélezte a feszültségeket az oroszbarát Salvini körül, akinek retorikája a magyar, szankcióellenes, fideszes nyilatkozatokkal cseng egybe, ő is elítéli az EU Oroszország elleni intézkedéseit.
Meloni azonban igyekszik "Európa-pártivá" maszkírozni saját pártját, a választások előtt hangsúlyozta, hogy követni fogja az európai politikai irányvonalat az orosz-ukrán háború kapcsán. Ezt bizonyítja szerdai üzenete is, amelyben támogatásáról biztosította Zelenszkijt annak kapcsán, hogy az ukrán elnök a Twitteren gratulált a pártelnöknőnek a választási győzelméhez.
Ugyanakkor az alakuló kormánykoalícióban nem mindenki ennyire lelkes Ukrajna támogatása kapcsán: nemcsak Salvininek, de Berlusconinak is jó kapcsolatai vannak a Kremllel, ráadásul Berlusconi nemrég Putyin mellett állt ki. Az olasz állami tévének nyilatkozva azt mondta, az orosz szándék a mostani háborúban csak az volt, hogy a "Zelenszkij-kormányt rendes emberek egy csapatára cseréljék le". Berlusconi elismerte azonban, hogy váratlan ellenállásba ütközött a Kreml Ukrajnában.
Szétforgácsolódó baloldal
A Mario Draghi vezette "szakértői" kormány a nyáron esett szét, miután a Giuseppe Conte vezette baloldali populista M5S (Öt Csillag Mozgalom) és a jobboldali Liga is kilépett a koalícióból, hogy aztán csatlakozzon hozzájuk Berlusconi Forza Italiája is. Az előrehozott választásokon aztán 5 Csillag 259, a Liga 87, a Forza Italia pedig 98 törvényhozót vesztett az olasz képviselőházban és a szenátusban. Az 5 Csillag 15 százalékos eredményt ért el úgy, hogy a baloldal pártjai külön indultak (ide tartozik még a Demokrata Párt, illetve a centrista Carlo Calenda és Matteo Renzi volt demokrata párti miniszterelnök közös szervezetei, az Azione - Italia Viva), így a jobboldal az egyéni körzetek nagy részét el tudta vinni. Ennek oka az, hogy a baloldal vezető ereje, a Demokrata Párt nem a két másik nagy baloldali tömörüléssel (Contéékkal és Calendáékkal), hanem apró, radikálisabb baloldali szervezetekkel fogott össze a választások előtt. Így az Enrico Letta vezette demokraták a második helyre befutottak ugyan most Meloniék mögé, de az egész baloldal elvérzett a jobbosokkal szemben az egyéni körzetekben. Ezek után Letta bejelentette, hogy nem jelölteti magát a Demokrata Párt élére.
A balközép erők az Azione - Italia Viva páros vezetői ráadásul - az elemzők szerint - közeledhetnek a jobboldalhoz, és az alkotmány megváltoztatására alkalmi szövetségre is léphetnek Meloniékkal, Salviniékkal és Berlusconiékkal. Az alkotmány megváltoztatására egyes spekulációk szerint akár az 5 Csillag mozgalommal is összefoghat a jobboldal, ami azért sem tűnik valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek, mert volt már rá példa, hogy a baloldali populista 5 Csillag megpróbált például a jobboldali populista, bevándorlóellenes Salviniékkal együtt kormányozni. Nem véletlen, hogy szinte az egész világsajtó borzongva idézte Meloni szavait a győzelem után: "Még nem érkeztünk meg - ez csak a kezdet."
