A fogyáshoz vezető útról a legtöbben úgy gondolják, komoly nélkülözésekkel és rengeteg testmozgással van kikövezve, pedig ez nem felétlenül igaz - derül ki az ESPN cikkéből, ami arra is rámutat, hogy a kevés mozgást végző sportolók, így például a sakkozók minden versenyen komoly igénybevételnek teszik ki a testüket, így szabadidejükben is komoly testmozgásra van szükségük.
Az írás a huszonhét éves olasz-amerikai nemzetközi nagymester, Fabiano Caruana napirendje - egy nyolc kilométeres futás, egy óra tenisz, fél óra kosárlabda és legalább egy óra úszás - mellett arra is kitér, hogy a nagy versenyeken, így például az évente megrendezendő vb-ken a mesterek elképesztő mennyiségű kalóriát égetnek el: az 1984-as világbajnokságot például öt hónap és negyvennyolc játék után egyszerűen félbe kellett szakítani, mert az egyébként is vékony címvédő, Anatolij Karpov tíz kilót fogyott.
Úgy nézett ki, mint a halál - emlékezik vissza a nagymester és szakkommentátor Maurice Ashley, aki karrierje során több hasonló esetet is láthatott, hiszen a 2004-es győztes Rustam Qosimjonov mindössze hat játék alatt 7,7 kilótól szabadult meg.
A változás okának végül a sportórákat és sportoláshoz használt okoskütyüket gyártó amerikai Polar járt a végére: 2018. októberében mérőeszközökkel szerelte fel a nagymestereket, az eredmények pedig mindenkit megleptek, hiszen az alig huszonegy éves orosz nagymester, Mihail Antipov például ötszázhatvan kalóriát égetett el két órányi sakkozással - ugyanannyit, mint Roger Federer egy verseny során, egy órányi teniszezéssel.
A Stanford Egyetemen a főemlősök stresszreakcióit kutató Robert Sapolsky az ESPN-nek elmondta:
egyetlen napnyi aktív versenyzés után a sakkozók akár hatezer kalóriát, az átlagember energiafogyasztásának háromszorosát is elégethetik,
köszönhetően a stressz miatt ugyanilyen arányban felgyorsuló légzésnek, a magasabb vérnyomásnak, illetve az izmok versenyek előtti, közbeni és utáni intenzív munkájának, így ugyanazt élik át, mint a világ legsikeresebb atlétái, köztük a maratonfutók, akiknél szintén órákon át tart a magas vérnyomással járó fázis.
Caruana is hasonló tapasztalatokról számol be: 135 fontos (61 kg) testsúlya egy tíz napos verseny után 120-125 fontra, azaz 47-56 kilóra esik vissza, néha azonban ez alá is csúszik.
És ekkor kezdek picit megijedni.
- vallotta be az ESPN-nek.
A súlyváltozás elkerülhetetlen, és ennek nem csak a megállás nélküli mentális stressz és szorongás, illetve a gyorsabb pulzus okozta nagyobb oxigéntermelési tempó az oka, hanem az is, hogy a mérkőzések közt a játékosoknak jóval kisebb az étvágya - hiszen az evés helyett csak a sakkra összpontosítanak -, vagy épp idejük sincs enni, a napközben történtek pedig komoly hatással vannak az alvási ciklusaikra is: reggel kevésbé kipihenten ébrednek, így a testnek a megszokottnál nagyobb energiabefektetésre van szüksége ahhoz, hogy az ember ébren maradjon, az agy pedig épp olyan hatékonysággal működjön, mint a legjobb napjain.
A sakkozóknak így szüksége van arra, hogy az asztalt elhagyva a futballistákéhoz hasonló erőnléti edzéseket vállaljanak, messzire elkerülve a nyolcvanas-kilencvenes években a játékosok körében még megszokott, sűrű cigarettafüstbe és alkoholgőzbe burkolózó esti bulikat.
A legendás indiai nagymester, Visuvanátan Ánand minden este két órányi kardioedzést tart, hogy számos társával ellentétben ne álmodjon a játékról (utólag kielemezve, és évődve az előző játékok hibás lépésein), Chirila a fenti már leírt terv mellett pedig legalább egy óra kardiot és ugyanennyi súlyzós edzést is beiktat a versenyek előtt, egyikük sem csiszolta mindezt olyan tökéletesre, mint a jelenlegi világbajnok Magnus Carlsen.
A még mindig csak huszonnyolc éves, de világbajnoki címét már háromszor (2014, 2016, 2018) is megvédett játékos két évvel ezelőtt vette észre, hogy a mérkőzései egyre hoszabbra nyúlnak, az utolsó órákban pedig jóval kimerültebbnek érzi magát, mint korábban.
Az ok meglepő volt, hiszen a dietetikusok szerint a sakkozó gyerekkora óta fogyasztott, felerészt narancsléből, felerészt pedig vízből álló, a tornák által fogyasztott itala nem volt többé hatásos, hiszen a lassan a harmadik iksz felé közelítő teste már
sokkal lassabban bontotta le a cukrot, kimerültté téve egy végjátékban.
A szakértők a csokis tej és a zsíros tej keverékét ajánlották neki, hiszen az jóval kevesebb cukrot tartalmaz, de a testet épp úgy ellátja proteinnel, kalciummal és káliummal. A játékos vércukorszintje ennek köszönhetően a normális tartományban maradt, a kulcspillanatokban jelentkező fáradtságérzete pedig eltűnt.
Ez azonban nem volt elég a maximumra törekvő Carlsennek: a nagy versenyek előtt most órákat tölt futópadon, jógamatracán az ászánákat gyakorolja, vagy épp barátaival focizik. A 2018-as világbajnokság előtt ennél is tovább ment: napi szinten síelt, sőt, saját személyi séfet is vett fel, hogy a proteinek, kalciumból és szénhidrátból is az épp tökéletes mennyiséghez jusson.
A nyerőnek tűnő recept persze nem csak ennyiből áll, hiszen míg Caruana legalább három órán át tervezi meg leendő lépéseit, vetélytársa viszont mindössze 15-30 percet szán ugyanerre, állítva, hogy az utolsó pillanatokban történő gondolkodás teljesen feleslegesen rabolja el az energiáját, amire a fontos percekben sokkal inkább szüksége lesz.
És ha mindez még mindig nem lenne elég: Carlsen emellett rendszeresen rágózik a játékok alatt, hogy energiavesztés nélkül próbálja meg még erősebb összpontosításra bírni az agyát, a lépések közt pedig ütemesen mozgatja a lábát, hogy egyetlen pillanatra se hagyja megpihenni az agyát és a testét.
Az ülésmódjára is figyel, állítása szerint ugyanis a legtöbb társa rosszul tartja a nyakát, ezáltal jókora tüdőkapacitást veszítve. A meglátást az Amerikai Kiropraktikai Szövetség (American Chiropractic Association) egykori vezetője, a korábban amerikai olimpikonok, illetve a New York Mets baseballcsapat tagjainak felkészítésén is dolgozott Keith Overland is megerősíti:
A harminc fokkal való előredőlés jócskán növeli a nyakat érő stresszt, növeli a hát- és nyakizmok keményebb munkáját, valamint fejfájást, rendszertelen légzést és az agyba jutó oxigén mennyiségének csökkenését okozza, így a rossz tartás egy idő után krónikus nyak-, váll- és hátfájdalomhoz vezet.
- nyilatkozta az ESPN-nek.
Carlsen legtöbb társával szemben háta alsó részét támasztja a székhez, így az megtartja a természetes ívét, lábait pedig hetvenöt fokos szögben tartja, éppen tökéletesen ahhoz, hogy ne használjon túl sok energiát, és ne veszítsen a maximális koncentrációból. Nem meglepő tehát, hogy a vetélytársainál nem ritkán tizenöt-húsz évvel fiatalabb játékos sokszor az ötödik óra után nyeri meg a partikat, hiszen akkor kezd el igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtani, mikor az ellenfelek fáradni kezdenek.
Sikerének oka mindemellett abban is keresendő, hogy másokkal szemben nem évi 12-14, hanem 6-8 versenyt vállal be, hónapokat pihenve egy-egy megmérettetés előtt, elég időt hagyva a játék során felborult idegrendszernek arra, hogy regenerálódjon.
Persze ő sem sérthetetlen: nyolc egymást követő tornagyőzelem után augusztusban kisebb zökkenőn ment át, hiszen a St. Louisban tartott Sinquefield Cup-on a világranglista harmadik helyezettje, Ding Liren kibillentette az egyensúlyából, és elorozta előle a trófeát.
Vajon csak pillanatnyi megingás volt ez a huszonnyolc éves zseni életében? Októberben, a Man-szigeten kiderül majd.
Kiemelt kép: AFP
