Ezerarcú színésznő színpadon és filmen egyaránt.
Ugye nagyon sokan ismerjük azt a szívszorító szerelmes éneket, hogy „Hosszú útról visszatérni nem lehet”? És sokan rögtön rá is vágnák, hogy Soós Imre énekli bánatában a kocsmában a Körhintában, mielőtt beront a lakodalomba. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ez volt Szirtes Ádám kedvenc népdala. Azé a Szirtes Ádámé, aki a Körhintában éppen Soós Imre szerelmi vetélytársa.
De amikor ez a dal elhangzott, még nem volt nyilvános a győztes személye, de azért utalások akadtak bőven. Például az, hogy a Karácsony Ágnes irodalmi szerkesztő által összeállított ünnepi műsor közben időnként felhangzott egy nagy csörömpölés, mint amikor valaki felborul egy biciklivel – ez ugyanis Szirtes Ági belépője a Katona József Színház egyik messze földön híres darabjában, a Portugálban. Hegedűs D. Géza, a díj kuratóriumának tagja még Psota Irénnel való találkozását idézte fel: elsőéves főiskolásként statisztálni hívták osztályát a Szentendrei Teátrum nyári előadására, amelyben Psota alakította a Józsefet elcsábító Putifárnét, és végignézhették, ahogyan a vágyakozó asszony átélte a be nem teljesült szerelem minden keservét. Parti Nagy Lajos egy saját versét adta elő. Molnár Piroska után a díjátadó Básti Juli lépett színpadra, és elmondta, hogy a kitüntetettel szinte együtt nőttek fel, csodás nyarakat töltöttek együtt Szigligeten, rosszalkodtak is, ahogy illik, és azóta is a legjobb barátnők. Ekkor szólította a színpadra Szirtes Ágit, aki zavart örömmel fogadta a díjat, az öleléseket, a virágcsokrokat, miközben a kivetítőn szerepeiből és civil fotóiból álló film pergett. Aztán megkérdezte, hogy nem lehetne-e visszaállítani Psota Irén portréját. Amikor a nagy művésznő híres, Keleti Éva készítette portréja megjelent, Ági csak ennyit mondott: „Megsimogatnám az arcát, de nem érem föl”.
Az ünneplésnek azonban még nem volt vége. Ascher Tamás, akivel évtizedek óta együtt dolgoznak a Katona József Színházban, a Három nővér előadására emlékezett, amikor Ági döbbentette rá Irina reménytelen szerelmére. Volt egy jelenet, amikor a színésznőnek sírnia kellett, de a rendező sokáig nem volt vele megelégedve. Aztán egyszer azt vette észre, hogy amikor az ominózus jelenetben Ági elsírta magát, Aschernek is elkezdtek folyni a könnyei. „Nem tud nem igazul megszólalni” – mondta róla.
Végül Szirtes Ági lánya, Pálmai Anna lépett a pódiumra, és felolvasott nagyapja, Szirtes Ádám önéletrajzi könyvéből, amelyet annak idején az unokájának ajánlott. Ebben a magyar színház és film egykori óriása arról elmélkedett, hogy milyen kemény és mennyi lemondással jár a színészi pálya, és élete vége felé felteszi magának a kérdést: érdemes volt-e?
És amikor egymást átölelve fotózták őket, és én egy kicsit profilból láttam a sudár Annát és az apró, törékeny Ágit, rájöttem, hogy megdöbbentően hasonlítanak egymásra.
E forgatagban, ahol pillanatonként jöttek a gratulálók, az újabb fotókra várók, a színpad szélén ülve sikerült egy villáminterjút készíteni Szirtes Ágival.
- Psota Irénnel együtt dolgozhattam az Egy erkölcsös éjszakában. Ő volt a Madám, én pedig a piroslámpás ház cselédje. Talán egy közös jelenetünk volt. Rendkívül impulzív jelenség volt, hihetetlen menetszél volt körülötte, amerre ment. Csodálattal néztem, hogy mit művel, mint színésznő - mondja a kitüntetett.
-Édesapjával is szerepelt néhány filmben, például a Holnap lesz fácánban.
- Az még a főiskola előtt volt. Aztán egy Horvai István rendezte tv-ben, Sarkadi Imre Szeptemberében játszottam a menyét. Nem tudom, mi lett a sorsa, látható-e még valahol…
- Most az ünnepség során is kiderült, hogy Ön és lánya is mennyire kötődtek Szirtes Ádámhoz. Mi volt az Ön számára példaértékű az ő pályájában?
-Elsősorban a személyisége, azon túl, hogy az apám volt. Nagyon mulattató volt, nagyon figyelmes. Mindig nagyon pontosan működött az igazságérzete. kiállt a bajbajutottakért. Valaki egyszer elkészítette a horoszkópját és azt hozta ki belőle, hogy ha közéleti pályára kerül, komoly sikerei lettek volna. Nagyon édes, csibész humora volt, kedves társ volt az életben, akivel jó együtt élni.
-Volt-e olyan alakítása, ami különösen nyomott hagyott Önben?
-Az első filmje, amit Szigligeten láttam a moziban, A 39-es dandár volt, ebben apu meghalt, és engem érzelmileg úgy felkavart, hogy be is lázasodtam.
-Ön „alapító anya” a Katona József Színházban, amelynek azóta is tagja. Mi a titka ennek a bátor és állandóan kísérletező színháznak?
- A titkot ne tőlem kérdezze, de az biztos, hogy nagyon stabilak azok az alapok, amelyeket Zsámbéki Gábor annak idején lerakott, és a társaság összetartó ereje a mai napig változatlan. Ha jön egy új tag, valahogy ez az érzés beleplántálódik.
Szirtes Ági számos olyan filmben szerepelt, amely ma már kultikusnak számít. Ilyenek voltak Szomjas György filmjei, a Falfúró, amelyből ma is emlegetik azt a mondatát, hogy „Géza, menj vissza a tánciskolába és kérj fel valaki mást”, vagy a Roncsfilm, amelyben a Sánta Gizit alakította. De a művésznő nagyon szerette a Török Ferenc rendezte 1945-öt, és különösen szívesen emlékszik vissza a Tarr Bélával közös munkára A londoni férfiban – ott a tekintete beszélt helyette.
Lánya még szinte gyerek volt, amikor együtt szerepeltek a Katonában. Azóta már Anna is társulati tag lett, számos közös alakításuk volt. Jelent-e valamit a munkában az anya-lánya kapcsolat? – kérdeztem végezetül Szirtes Ágitól.
- Úgy viszonyulunk egymáshoz, mint kollégák, ebbe nem szól bele a civil kapcsolatunk. Egy építőmérnök is ugyanúgy húz meg egy vonalat, ha azt a lánya tervezi meg.
És ha már terveknél tartunk: a színésznő azt állítja, „kiszolgáltatottja annak, hogy ki hívja”.
Talán ezért is vált ezerarcúvá színpadon és filmen egyaránt.
A Katonában évek óta játsszák a Kaukázusi krétakört. Ági több szerepben is látható, míg Anna a főszereplő Grusét játssza. Ez az anyafigura volt Psota Irén egyik legendás alakítása, amelynek korabeli tv-közvetítésének egyes jeleneteit gyerekkorom óta őrzöm. És ezzel be is zárul a Psota-Szirtes-Pálmai kör…
