Isztambul lakosságának mindössze 28%-a született a városban, a maradék 72% az ország más részeiről települt ide, elsősorban Anatólia konzervatívabb részeiről, éppen ezért a város vezetésében mindig is nagy szerepe volt konzervatív pártoknak. Az ország jelenlegi legnagyobb ellenzéki pártja a Kemal Atatürk által alapított CHP (Köztársasági Néppárt) jelöltje legutóbb 1973-ban nyert a városban, azóta szinte csak jobboldali főpolgármestere volt Isztambulnak. Éppen ezért is érte váratlanul a kormányt az ellenzék mostani győzelme.
A győzelem azonban nem csak a szekulárisoknak köszönhető, hiszen Ekrem Imamoglut, az újonnan beiktatott főpolgármestert támogatta a jobbközép IP (Jó Párt) is, sőt, miután a kurdok pártja a HDP (Népek Demokrata Pártja) nem indított saját jelöltet Isztambulban, az itt élő kurdok is Imamoglut támogatták. A politikus győzelme ráadásul összekovácsolta az ellenzéket: pénteken az iszlamista SP-vel (Boldogság Pártja) kiegészülve alkotmány-módosítási javaslatot készítésébe kezdett a négy ellenzéki párt. Ez pedig nagy áttörés a török belpolitikában, hiszen korábban sohasem volt még példa arra, hogy szekulárisok, iszlamisták, nacionalisták és kurdok egyazon cél érdekében összefogjanak.
Emiatt a kormánynak van oka az aggodalomra, hiszen az önkormányzati választások alkalmával Isztambulon kívül más bevehetetlennek gondolt városban is sikerült győznie az ellenzék közös jelöltjének. Adana például mindig is az Erdogan elnök vezette AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) koalíciós partnerének a szélsőjobbos MHP-nek (Nemzeti Cselekvés Pártja) volt a fellegvára. Ezek a vereségek hatalmas presztízsveszteséget jelentenek a kormánypártnak. Olyannyira, hogy miután biztos lett, hogy Imamoglu nyert Isztambulban, többen is kiléptek az AKP-ből, amit pedig sokan értelmeznek úgy, hogy a párt belső összeomlásának kezdete.
A párton belüli már jó ideje komoly konfliktusok vannak. Erdogan az utóbbi években megszabadult azoktól a párttársaitól akiknek saját véleménye volt. Így kellett távoznia például Ahmet Davutoglu egykori miniszterelnöknek és Abdullah Gül korábbi köztársasági elnöknek. Róluk már beszélik egy ideje, hogy új pátot terveznek alapítani. Most ehhez tökéletes az alkalom: a héten több - most is fontos pozícióval rendelkező - kormánypárti politikust kerestek fel, hogy az új konzervatív párt alapításáról tárgyaljanak.
Ha létrejön egy új párt korábbi és jelenlegi kormánypárti politikusokból akkor, amikor a megerősödő ellenzék szimbolikus győzelmeket aratott, ez akár halálos ítéletet is jelenthet Erdogan pártja számára.
Ráadásul Erdogannak nem csak a párt felbomlásától kell tartania, hanem attól is, hogy az ellenzéki kézbe került nagyvárosok főpolgármesterei a következő időszakban nyilvánosságra hozzák a korábbi évtizedek kormánypárti városvezetéseinek korrupciós ügyeit.
Amiből biztosan van bőven. Az új polgármester egyébként is szimbolikus intézkedésekkel próbálnak alternatív világot mutatni a törököknek. Ankara új főpolgármestere, Mansur Yavas például beiktatása után azonnal megvonta a kormánypárt kedvenc focicsapatának, az Osmanlispornak juttatott önkormányzati támogatást. Emellett nem csupán megszüntette a közbeszerzések titkosítását, de élőben közvetítik a Youtube-on a közbeszerzések tárgyalásait. Az isztambuli Imamoglu hosszú jelentést állított össze az utóbbi évek hűtlen kezeléseiről. Elképesztő ügyek derültek ki. Például van hatvanezer olyan önkormányzati köztisztviselő, akiről csak annyit lehet tudni, hogy minden hónapban felveszik borsos fizetésüket, ám azt nem, milyen beosztásban, mit csinálnak. Sokan közülük még csak nem is Isztambulban élnek, hanem vidéken. Annyi tudható még róluk, hogy így vagy úgy, kötődnek a kormánypárthoz.
De Isztambul önkormányzata nem csak a fizetésekkel volt bőkezű: saját költségén bérelt luxusautókat sofőrökkel együtt kormánypárthoz köthető embereknek, országgyűlési képviselők barátainak, Erdogan gyerekeihez köthető alapítványok munkatársainak, és persze imámoknak.
Összesen 1367 gépjárművet osztogattak szét az adófizetők pénzén az elmúlt években olyan embereknek akik még csak nem is az önkormányzatnak dolgoznak. Most pedig amikor a török gazdaság súlyos válsággal néz szemben, az átlag töröknek pedig napról napra nehezebb a megélhetés, ezeknek a korrupciós ügyeknek a felderítése csak ront a kormánypárt helyzetén.
Erdogan az utóbbi időkben kerüli a nyilvánosságot, eközben a lakájmédia folytatja a lejárató hadjáratot Imamoglu ellen, újabban például azzal az elmélettel jöttek elő, hogy az új főpolgármester görög származású, és csak azért akar mindenáron hozzáférni az önkormányzat pénzügyi aktáihoz, hogy azokat átjátszhassa Görögországnak és a CIA-nak, amelyek majd így együttes erővel foglalhatják el Isztambult. Hasonló hihetetlen elméletet gyártottak abból a felvételből is, amelyen az látszik, hogy a választás éjszakáján Imamoglu győzelmét ünneplő kurd fiatalok egy mecset előtt bontottak fel egy üveg pezsgőt. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a CHP összefogott a Kurdisztáni Munkáspárt terrorszervezettel. Ami csak azért kifejezetten vicces, mert a választások előtt egy nappal a TRT Kurdi - az állami, kurd nyelvű tévécsatorna - leadott egy interjút, amit a Kurdisztáni Munkáspárt alapítójának, Abdullah Öcalannak a testvérével készítettek arról, hogy a kurdok miért nem bízhatnak meg a CHP-ben.
Az már most látszik, hogy az AKP-nek nehéz lesz Isztambul elvesztése után összeszednie magát, éppen ezért sokan gyanítják, hogy Erdogan most se fogja annyiban hagyni a dolgot és eltávolítja majd Imamoglut a pozíciójából: ehhez megvan a joga, s nem is először tenne ilyet.
A katonai puccs után a legtöbb kurd város korábban demokratikusan megválasztott polgármesterét egy általa kiadott rendelet értelmében megfosztotta posztjától, helyükre pedig saját embereit ültette úgymond megbízott vezetőként, Erdogan köztársasági elnökként ezt gond nélkül levezényelheti, a márciusi választások előtt emlékeztette is a kurdokat, hogy ha ismét olyan polgármestert választanak, aki neki nem tetszik, gondolkodás nélkül küldi majd a helyükre a kinevezett vezetőket Ankarából. Így az ellenzéki médiában a választások óta napi téma, hogy ebben a feszült légkörben vajon meglépi-e ezt Erdogan.
Ugyanakkor sokan mások az ellenzéki körökben, többek között Ekram Imamoglu is, arra gyanakodnak, hogy a választások megismétlésével az AKP csak időt akart nyerni ahhoz, hogy eltüntesse korrupciós ügyei bizonyítékait, ami nem megalapozatlan gyanú, hiszen a márciusi választások után Isztambul polgármesteri hivatalából elég sok dokumentum eltűnt.
Az biztos, hogy a kormány jelenleg azon dolgozik, hogy az önkormányzatok jogköreit csorbítsa, első körben az építési engedélyek kiadásának jogát vette el tőlük, most pedig olyan határozatot léptettek életbe, melynek értelmében az önkormányzatok helyett csak a minisztérium nevezhet ki új köztisztviselőket. Azaz Erdoganék mindent megpróbálnak, hogy a kezükben maradjon a vezetés, az ellenzék pedig még akkor is hatalom nélkül maradjon, ha megszerezte a hatalmat.
Az egyértelműen Erdogan malmára hajtja a vizet, hogy e jelenlegi szekuláris-iszlamista-nacionalista-kurd ellenzéki összefogás ingatag lábakon áll, és az közel sem biztos, hogy kibírja a következő három évet az új parlamenti választásokig. Addig bármi megtörténhet.
Kiemelt kép: Eliot Blondet / AFP
