Székely Éva
Születési idő, hely: 1927. április 4., Budapest
Klubjai, versenyzőként: FTC (1938-1941), Újpesti TE (1945-1947), Neményi MADISZ (1947-1949), Bp. Lokomotiv (1949-1955), Bp. Törekvés (1955-1956), BVSC (1956-1960)
Edzője: Sárosi Imre
Klubjai, edzőként: BVSC (1960-1969), FTC (1969-1975) Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1952), olimpiai ezüstérmes (1956), 8x főiskolai világbajnok (1947:
3x, 1951: 5x), Eb-ezüstérmes (1947), 44-szeres magyar bajnok, világcsúcstartó (1955, 400 m vegyes), 37-szeres magyar csúcstartó
Végzettsége: gyógyszerész, úszószakedző
Elismerései: Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozat (1947), Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949), Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat
(1951), a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1951), a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), mesteredző (1969), az FTC örökös tagja (1974), az úszó Hírességek csarnokának tagja
(1976), Gyermekekért- díj (1986), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Nemzet Sportolója (2004), a Nemzeti Sportszövetség életműdíja (2004), nemzetközi fair play díj
(2006), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007), Príma-díj (2011), a magyar úszósport halhatatlanja (2014)
Könyvei: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (Peterdi Pállal, 1971), Sírni csak a győztesnek szabad! (1981), Jöttem, láttam… Vesztettem? (1986), Megúsztam (1989)
Székely Éva 1927. április 3-án született Budapesten. Négyévesen tanult megúszni a csillaghegyi strandon, ahol 1936-ban a hangosbemondón keresztül hallgatta a berlini olimpia közvetítését, és azt, ahogy Csík Ferenc megnyerte a 100 méteres gyorsúszást.
"Elhangzott a himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom" - emlékezett vissza korábban a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának adott interjújában.
1938-ban egy KISOK-versenyen (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) figyelt fel rá későbbi edzője, Sárosi Imre, aki a Ferencvárosi Torna Clubhoz hívta. Első felnőtt magyar bajnoki címét az 1940-es folyambajnokság csapatversenyében szerezte, 1941-ben 100 és 200 mellen is országos csúcsot úszott.
Az egyik legnagyobb úszóreménység volt, amikor második világháború alatt zsidó származása miatt eltiltották, és nem sportolhatott. 1945-től az Újpesti TE, 1947-től a Neményi MADISZ, 1949-től a Bp. Lokomotiv, majd 1955-től a Bp. Törekvés versenyzője.
1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza, két évvel később - kihasználva a mellúszás szabályaiban lévő kiskaput - első nőként úszott versenyen 200 métert pillangózva. Az 1947-es monte-carlói Európa-bajnokságon 200 mellett ezüstérmet szerzett, 400 gyorson hetedik volt.
Az 1948-as londoni olimpián 200 mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt, négy évvel később azonban felért a csúcsra: olimpiai bajnoki címet szerzett.
"Tizenegyedik nap. Melyik győz a két Éva közül? - ez a kérdés a 200 m-es mellúszás döntője előtt. A pillangózó Székely Éva a forduló után eldönti: erőteljes hajrával tizenkét év munkájának gyümölcsét aratja le. Novák Éva a második, Killermann Klára csak centikkel esik el a bronzéremtől" - olvasható Kahlich-Gy.Papp-Subert: Olimpiai játékok 1896-1972 című könyvében.
Sportcsalád
Székely Éva férje Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó volt, házasságuk 1950-től 1964-ig tartott. Gyermekük Gyarmati Andrea olimpiai ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnok úszó. Unokája Hesz Máté korábbi válogatott vízilabdázó.
A főiskolai világbajnokságokon 1947 és 1951 között nyolc aranyat és egy ezüstöt szerző versenyző 1954-ben gyermeke születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon, az 1956-os, melbourne-i olimpián 200 mellen ezüstérmes lett. Akkori férjével, az olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezsővel az 1956-os olimpia után nem New Yorkba költözött, csak 1958-ban tértek haza Magyarországra.
1960-ban vonult vissza, pályafutása során hatszor állított fel világrekordot, 44-szeres magyar bajnoki címet szerzett.
Aktív sportpályafutása befejezése után rövid ideig gyógyszerészként a MÁV-kórház patikájában dolgozott. 1965-ben szakedzői diplomát szerzett, így a BVSC, majd az FTC utánpótlásában is dolgozott, 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította.
Több sikeres könyvet írt, a leghíresebb, a "Sírni csak a győztesnek szabad" című műve 1981-ben jelent meg. 1976-ban bekerült az úszó Hírességek csarnokába, 2006-ban nemzetközi Fair Play-díjat kapott, 2014-ben a magyar úszósport halhatatlanjává vált.
2004 óta volt a Nemzet Sportolója, erről így nyilatkozott két éve a MOB honlapján.
Nagyon büszke vagyok rá, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én is közéjük tartozom. Számomra az olimpiai bajnoki cím és a Nemzet Sportolója-kitüntetés szinte egyenértékű
"Bár azt soha nem felejtem el, amikor hazajöttünk Helsinkiből, a magyar emberek szabadnapot kaphattak, hogy kijöjjenek a Keletibe bennünket fogadni. Még a tetőkön is emberek voltak. Hatalmas szeretet áradt felőlük. Csodálatos érzés volt! Az akkori olimpia sikere nemzeti ügy volt. Ha rossz a kedvem, ez jut eszembe, és megnyugszom."
Kiemelt képünkön Székely Éva és lánya, Gyarmati Andrea látható. Forrás: Gyarmati Andrea arhívuma
