Lezárult az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács közötti háromoldalú tárgyalás, az úgynevezett trilógus negyedik szakasza a jogállamisági mechanizmussal kapcsolatban. Magát a mechanizmust még a nyár végén fogadták el a tanácsban a kormányfők, a lényege, hogy miként vonhatják meg az uniós pénzeket azoktól a tagállamoktól, amelyek nem tartják be az EU alapvető értékeit.
Az eredeti megállapodás elég homályos volt, probléma akkor lett belőle, amikor ki kellett dolgozni a részleteket. A tanács eredeti javaslata a jogállamiság helyett inkább az uniós büdzsé védelmére koncentrált, közelről kellett nézni, hogy belelássuk azt, hogy a jogállamiság követelményének megsértése a költségvetésnek is árthat. A magyar kormánynak még ez is túl sok volt, ezért azzal fenyegetett, hogy ha ez a mechanizmus benne marad a megállapodásban, akkor a magyarok megvétózzák a teljes költségvetést, és nem fogadják el a 750 milliárdos uniós segélycsomaghoz szükséges új forrásokról szóló törvényt sem a magyar parlamentben.
Az Európai Parlament viszont nem érezte elég keménynek a tanács első javaslatát, így azt négy környi tárgyalás követte, amelyek során most először álltak elő új javaslattal.
Ennek összegzését szerezte meg a 24.hu. A javaslatban pedig benne van annak a nagy része, amit a parlament kért a tanácstól. Szerepel benne egy pont, ami példákat sorol fel a jogállam megsértésére, és ezek között az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése is ott van, ami leginkább Lengyelországot érintheti.
A jogállamiság viszont nem fog szerepelni a mechanizmus nevében, csak a szövegben lesz rá utalás.
A jogállamiságot úgy definiálják mint az unió alapszerződésének második pontjában szereplő összes alapvető értéket, és ezekre a megállapodás az előzővel ellentétben hivatkozik is. A mechanizmus ugyanakkor továbbra is csak akkor lép életbe, ha a jogállam megsértése direkt módon hatással van az unió költségvetésére.
Már nem csak egyedi eseteket vizsgálnak, mint az előző tervezetben, hanem a jogállamiság visszatérő és általános megsértését is. Lerövidítik emellett az időt, ami alatt a mechanizmusnak életbe kell lépnie, mert korábban felmerült, hogy ki lehet játszani azzal, ha a tagállamok húzzák az időt. Most egy hónap lesz a határidő, ameddig kötelesek megindítani a mechanizmust, és öt hónapon belül életbe kell lépnie annak. Ezek azok a dolgok, amikben az Európai Parlament kéréseinek engedtek a tárgyalások során.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a meccsek nagy részét a tanács nyerte, ugyanis a megállapodásban az szerepel, hogy csak a tanács indíthatja el a mechanizmust, és a tagállamok kétharmadának kell róla szavaznia minősített többséggel, ez pedig ellenkezik azzal, amit az EP szeretett volna elérni. A parlament azt akarta elérni, hogy automatikusan induljon el az eljárás, és a leállításához kelljen szavazni a tanácsban. Szerepel a javaslatban az úgynevezett vészfék is, amellyel a tanács két hónapra felfüggesztheti a mechanizmust, hogy tárgyalhasson róla. Így a gyakorlatban az egy hónapos határidő három hónapossá válik.
Az Európai Parlamentnek kifejezetten kevés szerep jut a megegyezésben, csupán annyi, hogy a tanácsnak tájékoztatást kell adnia, és ha szükséges, a parlament meghívhatja a bizottságot, hogy háromoldalú párbeszédet kezdeményezzenek a mechanizmusról. A parlament ennél sokkal nagyobb szerepet követelt eredetileg a mechanizmusban, akár azt is, hogy ők is megindíthassák azt.
Nem lesz emellett független szakértői panel sem, amelyet meghallgatnak a jogállam megsértéséről. Figyelembe fogják viszont venni a jogállamisági jelentést, amelyet ezentúl évente készít az Európai Unió.
Kiemelt kép: MTI / EPA / Olivier Hoslet
