Székely Tamás szakszervezeti vezető azt állítja, vannak olyan cégek, ahol már teljes egészében kicserélték a munkavállalókat, miközben néhány éve plakátkampány szólt arról, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját.
Hatalmas port vert fel a 24.hu cikke, ami szerint a Bumchun Precision Hungary Kft. salgótarjáni üzeméből magyar munkásokat bocsátottak el, miután betanították a gyárba érkező vietnámi vendégmunkásokat, és végigdolgozták a karácsonyi, valamint a szilveszteri műszakot. A dél-koreai tulajdonú cég elektromos autók akkumulátoraihoz gyárt alkatrészeket, és korábban milliárdos állami támogatást kapott munkahelyteremtésre. Januárban mégis 60 ember került utcára, a helyükön pedig a portál szerint már ázsiaiak dolgoznak.
Bár Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón azt mondta, a cég csak rosszul kommunikált, és valójában ugyanolyan arányban küldtek el magyarokat, mint külföldieket, az eset nem egyedi.
A B. Braun orvostechnológiai gyártó gyöngyösi üzemében közvetlenül karácsony előtt rúgtak ki takarítókat, miután Fülöp-szigeteki vendégmunkásokat tanítottak be a munkájukra. És hasonló vádak merültek fel a makói Continental gumigyárral kapcsolatban is, ahová 150 indonéziai vendégmunkás érkezett.
Ami közös a fenti esetekben, hogy jellemzően kölcsönzött munkaerőről van szó, mind a magyar, mind a vendégmunkások esetében.
Az eddig nyilvánosságra került esetekben előbb bővítették az állományt, és csak leépítéskor kerültek lapátra a magyar munkavállalók. Márpedig a leépítésekkel kapcsolatban nincs semmiféle magyarokat védő rendelkezés.
A munkaerő kölcsönzés során pedig sokkal egyszerűbb a leépítés, mint a főállású alkalmazottaknál. Ezek a munkások ugyanis nem közvetlenül a munkát adó céggel állnak szerződésben, hanem a munkerő-kölcsönző vállalkozással. A kirúgásukat nem kell megindokolni, elég simán csak jelezni a kölcsöbe adó cég felé, hogy többé már nem tartanak rájuk igényt. Amennyiben a kölcsönzés megszűnik, a kölcsönbe adó cég egyedül erre hivatkozva is megszüntetheti a kölcsönözött munkavállalóval fennálló munkaviszonyt. A felmondási idő pedig mindössze 15 nap.
„Jelenleg szinte semmilyen munkajogi védelmet nem élveznek a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak, így a legalapvetőbb alkotmányos jogaik is sérülnek” – mondta erről nemrég a Szabad Európának Somlóvári Zsófia, a Kapolyi Ügyvédi Iroda munkajogásza.
A Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, Székely Tamás azt mondja, kölcsönzött munkaerő esetében már a felvételnél is életszerűtlen, hogy külön vizsgálódnának, van-e olyan magyar munkavállaló, aki esetleg betöltené az adott állást, hiszen ez a fajta munkaerő jellemzően azonnal kell. És értelemszerűen őket nem is álláshirdetésekben keresik, hanem közvetlenül a munkaerő-kölcsönzőkhöz fordulnak.
Szerinte a kialakult helyzet nemcsak azoknak rossz, akik elveszítik a munkájukat, hanem azoknak a gyáraknak is, amelyeknek valóban szükségük lenne a külföldi munkaerőre.
„Ezek az esetek nagyon komoly feszültséget okozhatnak. Félő, hogy elindul egyfajta idegengyűlölet, ami nagyon rossz irány lenne, hiszen a mai magyar gazdasági szerkezeti struktúra megköveteli azt, hogy vendégmunkásokat is alkalmazzon a gazdaság. Viszont abban az esetben, ha általános példa lesz, hogy a cégek harmadik országbeli munkavállalókat alkalmaznak magyar munkavállalók helyett, kialakulhat egy olyan szélsőséges, szélsőjobboldali gyűlölet, ami hadd ne mondjam, mivé fajulhat” - fogalmaz.
Erzse Tibor munkaügyi szakértő szerint önmagában anyagi oka nem lehet annak, ha valahol külföldiekre cserélik a magyarokat.
Egy vietnámi munkás alkalmazása szerinte alapból drágább, mint egy magyaré. Neki ugyanis meg kell oldani a szállását, az étkezését, olyasmiket, melyekkel a magyar munkaerő esetében nem foglalkoznának.
„Hogy nem olcsóbb egy vietnámit idehozni, az biztos. A vízum költsége, meg a munkavállaló utaztatása és a további járulékos költségek egymillió forint fölött vannak” - mondja.
Ugyanakkor a hírekbe bekerülő cégek arra hivatkoztak, hogy nemzetiségtől függetlenül azokat tartották meg, akik jobb teljesítményt nyújtottak.
Számukra az itteni fizetés magasnak tűnhet a saját országuk bérszívonalához képest. És mivel a családjukat nem hozhatják, a nyelvet nem beszélik, a munkájukon kívül csinálni sem tudnak nagyon mást abban a két évben, amíg a szabályok alapján Magyarországon lehetnek.
De vannak más különbségek is. „A sok esetben ázsiai vendégmunkások sokkal rosszabb körülményekhez vannak szokva. Éppen ezért máshogy állnak a túlórához, kevésebb elvárásuk van a munkavédelmi és egyéb munkavállalói jogokkal kapcsolatban” - sorolta Somlóvári Zsófia a Szabad Európának.
Komjáthi Imre, az MSZP szakpolitikusa egy másik szempontot is említ, amiben a magyarok hátrányban vannak a külföldiekkel szemben. A vendégmunkásokat a leggyakrabban zsúfolt munkásszállásokon szállásolják el, ahonnan reggelente buszokkal viszik a munkahelyükre, majd este ugyanoda térnek vissza. A kis magyar falvakból viszont komoly probléma eljutni a munkahelyig. Az ellenzéki politikus szerint sok helyen annyira leépítették a közösségi közlekedést, hogy teljesen szegregálták a településeket.
Egy konkrét példát is elmesél. Egy faluból öt ember keresett munkát egy 30 kilométerrel arrébb lévő gyárba. De csak négyüket vették fel, azt, akinek volt autója, pont nem.
A délután 2 órakor kezdődő műszakhoz vagy délelőtt 11-kor megy busz, vagy délután 3-kor. A 22 órakor kezdődő éjszakás műszakba pedig 19 órakor kellene elindulni, mert akkor megy az utolsó járat.
Ami a fizetéseket illeti, ott a törvény egyértelműen fogalmaz: a kölcsönzött munkaerőnek ugyanannyi pénz jár, mint a rendes alkalmazottaknak.
Vagyis előfordulhat, hogy az első félévben kölcsönzött munkaerőként (akár magyarként, akár külföldiként) valaki kevesebbet kap, mint az, aki a szalag mellett ugyanazt a munkát végzi, csak épp alkalmazottként. Arra pedig semmi garancia nincs, hogy fél év után nem cseréli le a munkaerőt kikölcsönző cég egy másikra a munkását.
Kölcsönzött munkaerő esetén attól sem nagyon kell tartani, hogy a dolgozók szervezkednének. Schiffer András ezzel kapcsolatban nemrég az ATV-n mesélt el egy konkrét példát.
„Nekem volt egy ilyen peres ügyem Észak-Magyarországon, ahol a targoncavezető benne volt a sztrájk vezetésében, de ő munkaerő-kölcsönzésben volt, a sztrájk kezdeményezése után őt két pillanat alatt kirúgták, mert egész egyszerűen a kölcsönbe vevő azt mondta, hogy nincs rá szükség” - mondta a tévéműsorban.
- fogalmazott.
Bár Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár a múlt héten külön találkozón hívta fel a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások figyelmét arra, hogy elsősorban magyar munkaerővel kell feltölteni a betöltetlen álláshelyeket, és csak akkor érkezhetnek külföldi munkavállalók, ha magyar munkaerő már végképp nem áll rendelkezésre, ennek a gyakorlati megvalósításáról keveset tudni. Maga a minisztérium is csak annyit írt róla, hogy „ennek betartását a kidolgozás és elfogadás alatt álló új idegenrendészeti törvény végrehajtásához kapcsolódó jogszabályok fogják garantálni.”
Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a külföldieket is közvetítő úgynevezett minősített munkaerő-kölcsönzőknek előírták, hogy legalább ezer fő kölcsönzötti létszámmal kell rendelkezniük, amiből legalább ötszázan magyarok kell, hogy legyenek.
Ahogy azt sem egyszerű kideríteni, egyáltalán hányan dolgoznak most munkaerőkölcsönzés keretében Magyarországon. Ezzel kapcsolatos kérdésünket hiába küldtük el a KSH-nak, egyelőre nem kaptunk választ.
A G7 gazdasági portál szerint 2020-ban 60 ezer körül volt a számuk a statisztikában. Csakhogy a statisztika csalóka, mert minden dolgozót átszámítanak benne teljes munkaidős munkavállalóra. Azokat is, akik részmunkaidőben vagy éppen szezonálisan dolgoznak. A gazdasági portál azt írja, közelebb vihet a valós adathoz a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat korábbi éves jelentése, ami szerint közel 150 ezer embert írt alá szerződést munkaerő-közvetítőkkel.
Székely Tamás azt mondja, ők évek óta küzdenek ezzel az úgynevezett „atipikus foglalkoztatással”, ami szerinte Európában és globális szinten is óriási problémát jelent. Magyarország ráadásul azok közé az országok közé tartozik, amelyik a legmegengedőbb ezzel kapcsolatban.
A kölcsönzött munkaerőt ugyanis egy idő után kötelező állásba venni annál a cégnél, ahová kiközvetítették. Csakhogy míg máshol ez 6, esetleg 18 hónap után meg kell, hogy történjen, nálunk 5 évet adnak rá. És sok cég ki is használja a maximális időt.
A szakszervezeti vezető szerint a főállású munkavállalóknak minél előbb szakszervezetekbe kellene tömörülniük, mert ahol nincsen szakszervezet, ott szerinte bármit meg lehet csinálni, akár azt is, hogy alacsonyabb bérért foglalkoztatnak külföldieket az elbocsájtott magyarok helyén. Székely Tamás úgy gondolja, a kormányzat csak látszatintézkedéseket tesz, miközben a toborzó cégek ezrével toborozzák a külföldi munkavállalókat. Ennek a rendszernek a működtetésébe szerinte kizárólag a szakszervezeti szervezkedés tud valamilyen módon beleszólni.
Ugyanakkor hozzáteszi, nincsenek könnyű helyzetben.
Komjáthi Imre szerint ha a kormányzat valóban tenni akart volna valami érdemit, el kellett volna fogadniuk azt az MSZP-s javaslatot, hogy csak kollektív szerződés hatálya alatt lehessen foglalkoztatni a harmadik világból jött vendégmunkásokat. „Ha lenne kollektív szerződés, az azt is jelentené, hogy van szakszervezet, mert kollektív szerződést csak az köthet, vannak normális munkaügyi kapcsolatok, és sokkal szorosabb az együttműködés a munkáltató és a szakszervezetek között, például abban, hogy ilyen létszámleépítést nem lehet csak úgy megcsinálni” - mondja a szocialista politikus.
Másrészt szerinte égető szükség lenne egy hatékony felnőttképzésre, hogy a cégek ne szoruljanak rá ekkora mértékben a külföldi munkaerőre.
Ezzel kapcsolatban Komjáthi azokat az ellenzéki pártot is kritizálja „akik elkezdtek a vendégmunkásokra lőni, elkezdtek migránsmunkásozni, mert nem a probléma gyökerére irányítják rá a figyelmet, hogy a kormány állította elő ezt a helyzetet, a kormány tud ezen változtatni, és hogy egyébként az oktatás a rákfenéje ennek az egésznek, és ott kellene először elkezdeni rendet teremteni, hanem kvázi kialakítanak egy társadalmi elégedetlenséget, aminek sajnos a vendégmunkások isszák meg a levét.”
Cikkünk készítése során kerestük kérdéseinkkel a Gazdasági- és Fejlesztési Minisztériumot is, választ egyelőre nem kaptunk.
