Az első olyan klímamodellek, amelyek leírták a gyors atmoszferikus, felszíni és vízi változásokat, az 1970-es években születtek meg - írja a Nature. Most amerikai kutatók kielemezték, hogy az 1970 és 2007 közötti ilyen modellezések mennyire reálisan mutatták, milyen lesz a globális felmelegedés napjainkban. A Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint nagyon is: meg tudták mondani, hogy milyen mértékű lesz a melegedés a légkörben, a felszínen és a világtengeren is.
Az értékelésekben egyedül az volt a nehéz, hogy a modellek olyan klímafaktorokkal dolgoztak, amelyekről nem tudhatták, hogy a jövőben is érvényben lesznek-e: nem voltak tisztában például azzal, hogy mennyi károsanyag-kibocsátás lesz 2020-ban ahhoz képest, amennyit 1970-ben mértek. Éppen ezért a kutatók kidolgoztak egy rendszert, ami képes volt 17 különböző faktort kiszűrni, amelyekről a korai modellezők nem tudhattak biztosan adatokat. Mielőtt ezt megtették volna, 10 modellt találtak hitelesnek a mai klímával kapcsolatban, a faktorok kizárása után viszont már 14-ről tűnt úgy, hogy helyes információkat közöl.
A maradék háromból kettő túllőtt a mostani melegedésen, egy pedig alacsonyabb hőmérsékleteket jósolt.
A kutatók szerint igazán elképesztő, hogy a korai modellek a mai szuperszámítógépek teljesítménye nélkül is képesek ilyen pontossággal működni, mivel jelenleg, ha ilyen modellt szeretnénk készíteni, komoly számítógépes teljesítményre van szükség ahhoz, hogy minden változót bele lehessen kalkulálni. Persze azt érdemes megjegyezni, hogy bár ezek a modellek a nagy ívű változásokat jól be tudják mutatni, a lokális, kiszámíthatatlan időjárást például nem tudják előrejelezni, így a felkészülésben mit sem segítenek.
A jelenlegi modellek persze sokkal pontosabbak és részletesebbek, de ez nagyrészt inkább a szuperszámítógépek fejlődésének köszönhető.
