Eddig jórészt külföldről érték kritikák Vlagyimir Putyint az ukrajnai háború miatt - legutóbbi találkozójukon már a kínai és az indiai elnök is feltűnő távolságot tartott az orosz elnöktől -, ám már odahaza, Oroszországban is egyre többször kritizálják őt.
Legutóbb Oroszország talán leghíresebb embere - egyesek szerint az egyetlen orosz, aki még Putyinnál is népszerűbb -, a 250 millió lemezt eladó Alla Pugacseva csatlakozott az orosz elnök bírálóihoz. Azt mondta, értelmetlenül küldenek fiatal oroszokat a frontra. Mindezt azért úgy fejezte ki, hogy sem Ukrajna nevét, sem a háború szót nem ejtette ki a száján. Azt viszont közölte, mostantól nyugodtan nevezzék őt külföldi ügynöknek, ahogy ezt humorista férjével, Makszim Galkinnal kapcsolatban már megtették, miután korábban szót emelt az invázió ellen. (A külföldi ügynök címkét az orosz kormányzat a Kremllel kritikus médiumokkal, civil szervezetekkel, magánszemélyekkel szemben használja.)
A Szovjetunió egyik legsikeresebb előadójának mostani megnyilvánulása egyrészt a párja melletti kiállás, másrészt Kremllel szembeni kritika. Azt írta a közösségi oldalán a múlt pénteken, hogy "az igazi, megvesztegethetetlen orosz hazafi" férje
véget akart vetni annak, hogy fiaink olyan illuzórikus célokért haljanak meg, amelyek országunkat páriává teszik, polgáraink életét pedig rendkívül megnehezítik,
illetve Galkin csak "jólétet, békét, szólásszabadságot akar a szülőföldjének".
Alla Pugacseva egy valódi szupersztár, karrierje az 1960-as években indult (a magyarul Csongrádi Katához kötődő Millió rózsaszál című dalnak is ő volt az eredeti előadója), és ma is olyan népszerű, illetve köztiszteletnek örvend, hogy a bejegyzését érdemes nagyon komolyan venni.
Szeptember elején jelentette ki a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov Galkinról, hogy "útjaink egyértelműen elváltak, nagyon rossz kijelentéseket tett". Galkin ugyanis elítélte az orosz katonákhoz köthető atrocitásokat, ráadásul azt mondta: semmi sem indokolja az ukrajnai inváziót.
Alla Pugacseva Oroszország legnagyobb popsztárja az elmúlt majdnem 50 évből. Hatalmas a hírneve és legendás alak
- nyilatkozta a BBC-nek Artemij Trojtszki zenei újságíró, aki 2014-ben hagyta ott Oroszországot, és költözött Észtországba. Trojtszki szerint ugyan ez a mozzanat önmagában nem képes megfordítani az oroszok többségének véleményét a háborúról, de úgy gondolja, "hogy Pugacsova kijelentése erkölcsileg és érzelmileg talán az egyik legkomolyabb erőfeszítés ebbe az irányba".
Úgy tűnik, az orosz közvéleményben a háború támogatását illetően bizonyos repedések jelentkeznek, annak ellenére is, hogy a társadalom többségét a propaganda képes távol tartani a valós ukrajnai történésektől. Az orosz propaganda ugyanakkor nehéz helyzetbe került, mert egyfelől azt kell kommunikálnia, hogy hősiesen, áldozatokat hozva harcolnak az orosz katonák Ukrajnában, másfelől mégis mozgósítanak 300 ezer tartalékost, miközben hivatalosan nincs is háború, csak egy "katonai különleges művelet" zajlik.
Kritika otthonról
Olyan helyekről is érkezik kritika, melyek eddig lojálisak voltak. Igaz, ezeknek a - megnevezett - címzettjei egyelőre a hadsereg magas rangú tisztjei, nem közvetlenül Putyin. Őket viszont nagyon durva bírálatok érik, sok szélsőséges azt állítja, szándékosan hátba szúrják Oroszországot, visszatartják a hadsereget, hogy vereséget szenvedjenek. Szergej Sojgu védelmi minisztert például lekicsinylően "furnértábornoknak" nevezik, miután 2017-ben újrajátszatta az 1945-ös berlini csatát, benne egy furnérlemezből készült Bundestag-replikával.
Ramzan Kadirov, Csecsenföld elnöke is kritizálta a Harkiv térségében elkövetett hibákat. Kadirov az egyik legközelibb szövetségese Putyinnak, egyelőre ő a legmagasabb szinten lévő személy, aki nyíltan bírálta az orosz katonai vezetést.
Szergej Markov egy Kreml-barát "politikai szakértő", Putyin pártjának, az Egyesült Oroszországnak a korábbi parlamenti képviselője, aki a Moszkvában szeptember 10-én tartott ünnepséget kritizálta, melyen Putyin adott át egy új óriáskereket az esti hatalmas tűzijáték előtt.
Az ünnepség most egy politikai hibának tűnik. Olyan, mint pestis idején lakomát tartani. Nyilvánvalóan nem akarták lemondani a moszkvai hatóságok, nehogy pánikot keltsenek. De az elnök részvétele még inkább a hatalom zavarát mutatja. A kormányzat nem ünnepelhet, mikor az emberek gyászolnak.
De katonai bloggerek sem értik, hogy a hadsereg miként kommunikálhatta a harkivi történéseket ilyen rosszul, valamint azt sem, hogy miért nem segítették elmenekülni az ottani oroszbarát lakosokat.
A jelenlegi formájában az orosz hadsereg finoman szólva is korlátozottan alkalmas a modern hadviselésre
- írta a Telegramon a Kremlhez hű politikai tanácsadó, Alekszej Csadajev, akit a történések egyre inkább emlékeztetnek a Vörös Hadsereg szinte teljesen ugyanezen a területen elszenvedett világháborús katasztrófájára
Gennagyij Zjuganov, a jelenlegi hatalommal nem túl kritikus kommunista párt vezetője a parlament szeptember 12-i nyitó ülésén követelte, hogy mondják el az igazat az orosz hadsereg harkivi "kudarcáról", és - megtörve a fontos tabut - azt mondta, "a speciális katonai művelet" mára háborúvá vált. Szerinte teljes mozgósításra lenne szükség a továbbiakban.
A különböző internetes források mellett a tévében is többször érte már kritika az orosz inváziót, ami szintén eléggé szokatlan, lévén az összes csatorna az állam vagy kormányközeli tulajdonosok kezében van.
Válaszlehetőségek
Kérdés volt, mikor érik utol Putyint a kritikák, illetve, ha túl sokan felszólalnak a hadsereg ütőképességének hiánya miatt, arra miként reagál. Ez nehéz ügy, hiszen Putyin hatalmának egyik tartóoszlopa, hasonlóan több korábbi orosz vezetőhöz, a nem túl acélosan teljesítő gazdaság helyett a hadsereg.
Makszim Fomin, aki egy oroszpárti fegyveres és kommentátor a Donbaszban, egy bejegyzésében arra buzdította Putyint, hogy rúgja ki a tábornokait, és vegye a saját kezébe a "szent háború" irányítását, ahogy azt tette II. Miklós cár 1915-ben és Sztálin 1945-ben.
Ez már Putyin sokadik háborúja - Csecsenföld, Grúzia, Krím-félsziget és Szíria után -, és ez adja a legimitációjának egyik fő elemét, mert ha éppen gazdaságilag nem is teljesített jól, legalább katonai győzelmeket fel tudott mutatni.
Ha viszont vereségeket szenvednek az oroszok, eljöhet az a pillanat, mikor Oroszország elnökének el kell döntenie, mi a veszélyesebb az uralmára: a visszavonulás vagy a mozgósítás és a háborús gazdaságra való átállás.
Miért éppen a mozgósítás?
Mind a visszavonulásnak, mind a nemrég bejelentett mozgósításnak megvannak a maga veszélyei. A mozgósítással Putyin a társadalomnak tett ígéretét veszélyezteti, azt, hogy a Szovjetunió szétesése után stabilitást biztosít egy minimális jóléttel (ez utóbbi a gazdaság évek óta tartó stagnálása miatt egyébként is kérdéses). A visszavonulás ugyanakkor az orosz elnök egy másik - birodalmi nacionalista - ígéretét veszélyezteti, miszerint visszatérnek ahhoz az időkhöz, amikor Oroszországot mindenki tiszteli, és fél tőle. Az előző háborúkban, az elmúlt években Putyin azt kommunikálta, hogy ezt már el is érte, ám egy elvesztett háborúnak épp ellenkező lenne az üzenete.
A mozgósítás azért is jelent veszélyt Putyin hatalmára, mert nemcsak az elzárt, szegény vidékről, hanem a nagyvárosokból is történik. A háborúval szemben pedig nagyobb ellenállás lehet a művelt, jobb gazdasági helyzetben levő fiatalok között.
Taktikai nukleáris fegyverrel (csatatéren való használatra szánt kis robbanófejjel) valószínűleg nem akar élni az orosz elnök, azzal ugyanis a maradék nemzetközi partnereit is elvesztené, mindenekelőtt Kínát, amelynek elnöke - az indiai miniszterelnökkel egyetemben - a múlt heti, Putyinnal való találkozójukon bírálták az Ukrajna elleni inváziót, Narendra Modi be is szólt neki, miszerint ez most nem a háború ideje.
Noha mozgósítást jelentett be az orosz elnök, nem biztos, hogy ettől túl sok mindent várna rövid távon. A behívottak képzése hónapokba telhet, a nyugati elemzők szerint ráadásul az sem biztos, hogy ennyi emberre elég felszerelése, kiképzője van az orosz hadseregnek.
Vélhetően Putyin arra apellál, hogy tavaszig kitartanak a csapataik, addig pedig kiderül, milyen helyzetben lesznek az ukránok, küldenek-e még a nyugatiak fegyvert nekik, milyen állapotban lesz az energiaéhes Nyugat-Európa, és ezeket figyelembe véve elindíthat-e egy újabb támadást.
Cselekvés
Az biztos, hogy nem mutathatja magát gyengének, mert az alááshatja a hatalmát, és az történhet vele, ami Mihail Gorbacsovval a Szovjetunió felbomlásakor vagy akár Hruscsovval: levadássza az elit többi, vele talán már most is elégedetlen része.
Alulról nem várható forradalom, tavaly év vége óta 20 százalékot emelkedett Putyin elfogadottsága, ami a 80 százalékot is meghaladja a háború kezdete óta.
Viszont az elit is rendesen ki van pucolva ahhoz, hogy komolyabb ellenfél kerüljön ki a berkeiből. Mégis, ha lecserélik, utódja csak a környezetéből jöhet, aminek teret is hagyott, mikor a koronavírus-járvány óta már csak egy maroknyi embert engedett magához igazán közel, több hely maradt a háta mögötti cselszövésre.
Putyinnak előre kell menekülnie, mert azért az ukrajnai invázió eddig egy nagy kudarc: hadseregéről kiderült, közel sem annyira ütőképes, mint azt bárki gondolta, a titkosszolgálata sem annyira megbízható, mert az FSZB nem mérte fel jól az ukrajnai helyzetet a háborút megelőzően, és a 300 ezer fős rohamrendőrségét is feláldozta a siker reményében, őket előbb a megszállt területek rendőrségeire, majd a frontra vezényelték.
Azok sem álltak a pártjára, akiket a szövetségesének gondolt. A volt szovjet tagköztársaságok minimum némák, de egyesek (kazahok, azeriek) már el is kezdtek mozgolódni Putyintól függetlenül. Kína pedig a kedvezményes áron vásárolt energián kívül nem segít neki.
Putyin örök
Ám még egy ukrajnai vereség sem jelentené feltétlenül Putyin bukását.
Az orosz elnök az elmúlt 20 évben már legalább tucatnyi olyan helyzetet túlélt, amiket éppen akkor sokan úgy jellemeztek, ez lehet a "putyini korszak vége", mégsem vált be egyik jóslat sem. Túlélt
- gazdasági válságot,
- nemzetközi elszigeteltséget,
- rosszul kezelt világjárványt,
- félrement, terrorizmusellenes válaszokat
- és egy titkosszolgálati kudarcot, ami egy háborúhoz vezetett.
Jól használja a propagandát, és jól használja ki az ellenérdekelt eliteket. Egy olyan országban, mint a mai Oroszország, kevés esély van a forradalomra: a tüntetéseket keményen leverik, a vezetőiket bebörtönzik vagy disszidálásra kényszerítik.
Az elit tagjai és még sokan mások pedig egzisztenciálisan is függenek tőle.
A politikai vezető réteg, a biztonsági szolgálatok, a rendszerhű ellenzék (a kommunisták, a liberális demokraták), az Egységes Oroszország kormánypárt, a technokraták és még a vállalkozások is jobban szeretnék, ha bejelentené Oroszország a mozgósítást, mint hogy elveszítse ezt a háborút. Életük, karrierjük, biztonságuk forog kockán
- nyilatkozta Tatjana Sztanovaja politikai elemző. Sokan éppen most költöztek vissza Oroszországba a szankciók hatására, most rendezkednek be, életvitelüket nem szívesen kockáztatnák egy palotaforradalommal.
Tarthatnak attól is, bár most semmi jele, hogy valamikor egy erős ellenzék jelenik meg az országban, amennyiben csökken Putyin támogatottsága.
Másrészt az elit nagy része egyetért Putyinnal, értik az indítékait, osztják a helyzetértékelését annak ellenére, hogy a háborús helyzetet katasztrofálisnak nevezik.
Nincs Putyin-ellenes hangulat, mert nincs alternatívája, akinek a felemelkedésére - hiába van talán most kicsit több hely a járvány előtthöz képest - a titkosszolgálatok és Putyin mindenhatósága miatt kicsi az esély.
A jelenlegi politikai igény egy határozott, merész, jól tájékozott és hozzáértő erős emberre irányul - Putyin esetében ez utóbbi két tulajdonság jelenleg kétséges. (…) Az elit a régi Putyint akarja, aki visszatér teljes értékű politikai vezetőként, kapcsolatban áll a valósággal és a környezetével, de nem tudják, létezik-e még.
- írta Sztanovaja.
