2016 nyarán a Balaton környékén voltunk, ahol egy ismerősöm a lelkemre kötötte, ha Keszthelyen járunk, feltétlenül együnk Mónisütit. Aztán úgy esett, hogy kifogtuk Keszthelyen az év leghűvösebb nyári napját, locsogó esőben, szélviharban vacogtunk, és még a kastélyt is otthagytuk, hogy aztán duzzogjunk egy picit a vonyarcvashegyi szállodában. Mónisüti kimaradt, de ahogyan ma Kövérné Kalmár Mónika, a Mónisüti tulajdonosa mesélte, akkor még nem is volt cukrászdája. Kronológiai csavar történt ugyanis, de kezdjük a történetet 2008-ban.
Mónika legkisebb, negyedik gyermeke született meg ebben az évben, és a korábban újságíróként dolgozó nő számára kicsit beszűkültek a hétköznapok. Nem feltétlenül akart visszamenni újságírónak, mert ott zömmel esténként akadt munka: eseményekre, kiállításmegnyitókra, koncertekre járni mégsem lehet egy kisgyerekes anyukának esténként. Jobb híján főzőcskézni, de inkább sütit kezdett sütni, és elindította Maimóni nevű blogját, mert azért az írás hiányzott neki.
Ismerősi körében volt egy kávézótulajdonos, igazából félkomolyan jött az első félmondat: "te, nem akarsz nekem tortákat sütni?". Ebből a vicces félmondatból mára egy cukrászda van Gyenesdiáson, 8 alkalmazottal és 15 partner kávézóval, amelyeknek a cukrászdán kívül szállítják a süteményeket.
- Hogy jött ez a díj? Úgy tudom, még nem is létezett a Mónisüti, amikor már a Top 10 vidéki cukrászda listáján szerepelt a neve.
- Ez pontosan így történt. Csak sejtéseink vannak arról, hogy talán valamelyik partnerünk mondhatta el, hogy a náluk kapható süti a Mónisütitől van Gyenesdiásról, mindenesetre annyira ízlett a bíráknak, hogy a "Mónisüti Gyenesdiásról" felkerült a listára. Pont jókor, mert ez volt az utolsó lökés abba az irányba, hogy tényleg itt az idő megnyitni egy saját cukrászdát.
Ha kíváncsi vagy, mi a titka a Mónisütinek, lapozz!
