Mi a közös tulajdonsága az elektronikai ipar beszállítójának, a kábelgyártó Leoninak, a Lufthansa légitársaságnak, a BASF vegyipari óriásnak, a Mercedest előállító Daimlernek, a gépgyártó Kronesnek és a kerámiaipari Villeroy & Bochnak? Túl azon, hogy német vállalatokról van szó, az, hogy idén figyelmeztetést adtak ki: profitjuk a vártnál kisebb lesz (ha lesz egyáltalán).
Mindez mutatja, hogy a német gazdaság legkülönbözőbb ágazatai küzdenek nehézségekkel. Néhány mutató már azt sejteti, hogy a gazdaság a recesszió szélére került. Az utolsó két negyedévben, amelyről információ tudható, az Eurostat szerint Németország GDP-je vagy stagnált (a tavalyi utolsó negyedévben) vagy minimálisan, 0,4 százalékkal emelkedett.
A következő, azaz az idei második negyedév, a március és június közötti időszak sem kecsegtet sok jóval. A Deutsche Welle szerint egyenesen visszaesés várható. A további romlást pedig három másik, a gazdasági hangulatot jelző mutató is sejteti. A legfrissebbet a napokban publikálták, s ennek kapcsán a német Spiegel magazin szintén a recesszió veszélyére emlékeztetett.
A német gazdaság hangulatindexe, az Ifo ugyanis hatéves mélypontra zuhant július végén. Az Ifo-index 2013 áprilisa óta a legalacsonyabb értékén (95,7 ponton) áll, 1,8 pontot esett az eleve pesszimista korábbi állapothoz képest is. Ráadásul négy hónapja folyamatosan romlik a német cégek hangulata. Az esés nem volt meglepő, de a mértéke igen.
Az elemzők ezt két okkal magyarázzák. A legfontosabb: az USA és Kína kereskedelmi vitája. Ez a vámháborúra emlékeztető veszekedés Donald Trump és a kínaiak között az USA-t is sújtja, a németeket pedig azért érinti rendkívül érzékenyen, mert Németország a világ egyik legnagyobb exportőre, és exportpiacai közül Kína az egyik legfontosabb. Márpedig az amerikai fenyegetések és korlátozások a kínai vásárlóerőt gyengítik, vagyis
áttételesen Európa az egyik nagy vesztese a világ másik felén zajló perpatvarnak.
Ám nem csak Trump rontja Európa pozícióit: a világgazdaság általában véve is gyengül, a Nemzetközi Valutaalap például az idén már többször kénytelen volt lefelé módosítani a globális növekedésre vonatkozó jóslatait.
Javulással egyelőre nem számolnak a szakértők. Az Ifo gazdaságkutató intézet elnöke, Clemens Fuest szerint az általuk megkérdezett német vállalkozások - kilencezer cégről van szó - egyre pesszimistábban ítélik meg az előttük álló hat hónapot. Különösen borúlátók a feldolgozóipari cégek. Az Ifo-index ebben a szegmensben gyakorlatilag szabadesésbe kezdett, ami nem csak Németországnak vészjósló hír.
A német feldolgozóipartól ugyanis nagyban függ a magyar gazdaság is. Az autóipar a feldolgozóipar egyik ágazata, és a magyar autóipar nagy részét a német gyárak határozzák meg. Így hiába volt a legutóbbi ipari és GDP-statisztikákban Magyarország az EU éllovasai között, ha a nagy német cégek sorra a vártnál nagyobb veszteségre vagy csökkenő profitra számítanak, akkor nálunk sem lesz nagy vidámság e cégek hazai leányvállalatainál. (A német-magyar kereskedelmi és iparkamara 2018-as adatai szerint az összes német befektetés 59 százaléka a hazai feldolgozóiparba érkezett. Ebből 42 százalékot tett ki egyébként a járműgyártás.)
Éppen ezért aggasztó a német VP Bank vezető közgazdászának a véleménye: a német gazdasági vezetők szerinte immár a visszaesésre készülnek. Thomas Gitzel véleménye szerint Németország azért küzd nehézségekkel, mert túlzottan függ a GDP-je az áruexporttól, ezért a kereskedelmi háborúk és a globalizációellenes tendenciák érvényesülésekor a német cégek megszenvedik a világgazdasági átalakulásokat.
Ráadásul nem csak a Gitzel által emlegetett deglobalizáció fenyegeti a németeket. Boris Johnson vette át a miniszterelnöki posztot az Egyesült Királyságban, aki a britek megegyezés nélküli kiválását is lehetségesnek tartja az Európai Unióból, ez pedig újabb fenyegetés a német gazdaságnak, hiszen Nagy-Britannia és Észak-Írország komoly felvevőpiaca a német áruknak.
Az esetlegesen kieső brit piacra nem vesztegetünk több szót, de az bizonyos, hogy már enélkül is a német recesszió esélyének megnövekedésétől tart Uwe Burkert, a Landesbank Baden-Württemberg (LBBW) vezető elemzője, aki szerint szerint a második félév idén már aligha hoz javulást. Ezért Handelsblatt című gazdasági lap úgy véli: felerősödtek a várakozások arra, hogy az Európai Központi Bank (EKB) beavatkozzon. Ám hiába lazít pénzpolitikáján az eurózóna központi pénzintézete, sokak szerint ez ugyan a nyűglődő dél-európai gazdaságoknak enyhülést hozhat, de a német pénzbefektetők számára rossz hír. Pénzükért alig kapnak ugyanis így valamit - azaz befektetéseik után alig szedhetnek be kamatot, ez ugyanis az eredménye általában a pénzpiaci szigor enyhítésének, a kamatláb csökkentésének, ami recesszió idején a jegybankok szokásos eljárása.
A recesszió ugyanakkor - ha bekövetkezik - egyelőre még nem mutatja hatását a munkaerőpiacon. Látens visszaesésről beszélnek ezért a szakértők, igaz, vannak, akik arra emlékeztetnek, hogy
a visszaesés immár nemcsak a feldolgozóipart érinti, hanem elérte a "válságálló" szolgáltatásokat is, ami az általános recesszió felé mutató jelenség.
Az Ifo-index mélyrepülése ráadásul csak az egyik jele a fenyegető német visszaesésnek. Majdnem tíz éve nem volt olyan rossz az intézményi befektetők hangulata a németországi invesztíciókat illetően, mint manapság. Júliusban a Sentix gazdaságkutató intézet általános euróövezeti befektetői hangulatindexet közölt, és már ez is ötéves mélypontot jelentett (-5,8 pontról van szó, az előző havi mínusz 3,3 után), de Németországra vonatkozóan -4,8 pontra süllyedt az index. Az előző hónapban még csak -0,7 volt a mutató, most viszont elérte a 2009. novemberi mélypontot. A Sentix felmérése szerint elsősorban a kínai piaci kilátások romlása okozta a hangulat romlását.
Szintén esett július közepén a német ZEW gazdasági hangulatmutató, amely eleve alacsony szinten állt. Értéke elérte a mínusz 24,5 pontot, ami 3,4 pontos rosszabbodás az előző hónaphoz képest. A ZEW romlása arra mutatott rá, hogy a német ipari megrendelések estek elsősorban vissza, és főleg az exportorientált iparágakban.
Mielőtt teljesen eltemetnénk a német (és vele együtt a magyar) ipart, azért érdemes részletesebben megnézni a németországi folyamatokat. Cégszinten ugyanis igencsak különbözőek a válságkezelési metódusok. Így például a német autógyárak zöme valóban egyre több nehézséggel küszködik, részben a korábban kirobbant dízelbotrány, részben a nemzetközi mobilitási trendek változása miatt. A dízelbotrány például 30 milliárd eurós kiadást jelentett a VW-konszernnek, a Volkswagen érdekes módon most mégis az egyik legjobban álló német autógyár.
Az történt ugyanis, hogy az óriási bírságok miatt a cég előbb kezdett el átállni az elektromos autókra, mint például a BMW-gyár, amely pénzügyileg jól teljesít, de a jövőbeni fejlesztéseket terén van mit behoznia.
Bajban a magyarországi autógyárak: tánc a német borotvák élén
Brexit, amerikai és kínai védővámok, Kína piaci előretörése, elektromos és önvezető járművek, közösségi autózás, kartellbírság, városi terek megóvása - e tényezők befolyásolják a német autógyárak döntéseit, amelyek Magyarországot is érinthetik. Valószínűleg hátrányosan.
A VW viszont nemcsak a jövőbe invesztált, hanem a jelen keresletét is helyesen mérte fel: egyre jobban teljesít a terepjárók piacán. Ugyan kevesebb autót ad el, de drágább járműveket. A terepjárók ugyanis ritkábban fogynak, mint a kisautók, de többe kerülnek és a sokféle extra miatt nagyobb a haszonkulcs rajtuk. Így történhetett meg, hogy míg a két nagy konkurens, a Daimler és a BMW küszködik, addig a Volkswagen 2,8 százalékkal kevesebb új autót adott el, de árbevétele 5 százalékkal nőtt, és a profit is emelkedett. Ennek oka, hogy a terepjárókból származó bevétel az összforgalom negyedéről, 25 százalékáról 35 százalékra ugrott, és az sem kizárt, hogy hamarosan eléri a 40 százalékot.
Mindez jó hír lehet a magyar Audi számára is, hiszen a győri cég a VW egyik legnagyobb gyártóbázisa. Éppen ezért a német általános gazdasági bajok felmérésekor érdemes óvatosan előrejelezni az esetleges magyarországi kihatásokat:
ránk nem az egész német gazdaság, hanem annak néhány speciális szereplője hat elsősorban.
Persze megnyugodnunk sem szabad: a kecskeméti Mercedes-gyár anyacége, a Daimler figyelmeztetést adott ki a várható profit kedvezőtlen alakulásáról (vagy elmaradásáról), kecskeméti második gyárának építését pedig felfüggesztették, és a BMW debreceni beruházása körül is nagy a bizonytalanság.
Összességében tehát sem a túlzott optimizmus, sem a túlzott pesszimizmus nem indokolt, ha a német gazdaság Magyarországra gyakorolt hatását nézzük. Ám nem szabad elfelejteni, hogy a magyar feldolgozóipar túlzottan az autógyártásra alapozott. Ezért fontos figyelni arra, hogy a német autóipar olyan reprezentánsai, mint a Schaeffler, a Bosch, a Continental és a Mahle cég is profitfigyelmeztetést adott ki, vagy üzleti nehézségeikről érkeztek hírek.
Egyelőre túlzott aggodalomra nálunk nincs ok, Németországban annál inkább. Ha az egész Európai Uniót nézzük, akkor májusban éves összehasonlításban Málta után Németországban esett vissza a legjobban az ipar (4,3 százalékkal), míg a harmadik legnagyobb mértékben (6,1 százalékkal Magyarországon nőtt ez a gazdasági ág az Eurostat szerint). Megint más kérdés, hogy a két adat a jövőben hogyan fog hatni egymásra: egyrészt a német piac visszaesése visszavetheti a magyar teljesítményt is, de a német vállalatok gyakran Magyarországra hozzák termelésüket, amivel hazánk gazdasága erősödhet.
Kiemelt kép: Patrik Stollarz / AFP
