Csütörtökön elpattant egy húr a Franciaország és Olaszország között zajló diplomáciai vitában. Párizsnak elege abból, hogy az olasz kormány hónapok óta kemény hangvételben bírálja őket, és emiatt hazarendelték a római nagykövetet. Ilyesmire legutóbb 1940-ben volt példa, amikor Benito Mussolini háborút hirdetett.
Párizs és Róma között azóta feszült kiváltképp a diplomáciai viszony, hogy Olaszországban 2018 júniusában kormánykoalícióra lépett a Matteo Salvini vezette bevándorlásellenes Liga és az elitellenes Öt Csillag Mozgalom, amely közösen Emmanuel Macron EU-párti francia elnököt határozta meg első számú ellenségnek. De az ezt megelőző években sem volt rózsás a két ország kapcsolata.
Nem mai keletű a rivalizálás
A problémák egyik katalizátora az, hogy 2011-ben az akkori francia elnök katonai beavatkozást rendelt el Líbiában, amely olasz gyarmat volt, és ahonnan Róma az olaja jelentős részét szerzi a mai napig. Az olaszok szerint a lépéssel Párizs túl messzire ment, és ez vezetett odáig, hogy brutálisan megnőtt a Földközi-tengeren Európába érkező migránsok száma, a következményekkel pedig nem számoltak és magára hagyták Olaszországot.
Az olasz kormány a migrációval kapcsolatban is a franciákban találta meg a bűnbakot. Alessandro Di Battista, az Öt Csillag Mozgalom egyik vezetője egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy Európa migrációs problémáját csak Afrika monetáris szuverenitásának helyreállításával lehet megoldani. Mindezt azzal indokolta, hogy a 14 afrikai országban használt afrikai valutaközösségi frankot Franciaországban gyártják, rögzített az árfolyama az euróval szemben, a franciák pedig kontroll alatt tudják tartani ezeket az országokat és elveszik tőlük az önállóságukat. Arról ugyanakkor nem ejtettek szót, hogy sok menedékkérő Szomáliából, Eritreából és Etiópiából érkezik, ezeket a területeket pedig anno Olaszország kolonizálta.
A két ország szintén egymásnak feszült egy ellentmondásos, Torinót és Lyont összekötő tervezett vasútvonal miatt. Az Öt Csillag Mozgalom erősen ellenzi a 8,6 milliárd eurós projektet, amely a számításaik szerint nettó 7 milliárd eurós veszteséget okozna a számukra. A franciákat ez különösen nem izgatja, főleg azért nem, mert egy 25 kilométeres alagúttal már elkészültek az Alpokban, ráadásul a további késések miatt Brüsszel befagyaszthatja a projektre szánt EU-s támogatást. Franciaország egyértelműen azt akarja, hogy az olaszok tartsák magukat a nemzetközi megállapodáshoz és ne lépjenek vissza az építkezéstől.
Nicolas SarkozyFotó: Ludovic Marin / AFP
Rómának az se nagyon tetszett, hogy Macron folyamatosan azért szidta őket, mert nem engedték kikötni a menekülteket szállító hajókat, holott Franciaország több ezer embert nem volt hajlandó befogadni és rengeteg bevándorlót visszaküldött az olaszoknak.
A diplomáciai háborút megérezte a kultúra is. A párizsi Louvre idén nagyszabású eseménnyel szeretett volna megemlékezni Leonardo Da Vinci halálának 500. évfordulójáról, az olasz kormány pedig bele is egyezett, hogy az alkalomra átad a múzeumnak néhányat a polihisztor műveiből. De ez valószínűleg nem fog megtörténni, mert az olasz álláspont ma már úgy szól, Leonardo olasz, csak Franciaországban halt meg, ezért újratárgyalják az ügyet.
Ezt a keserű pirulát már nem nyelték le
Az utóbbi hónapokban a két olasz miniszterelnök-helyettes, Luigi Di Maio és Matteo Salvini gyakorlatilag sportot űzött abból, hogy beleszálljon a francia kormányba, és ott ütötték őket, ahol a legjobban fájt. Mindketten nyilvánosan kiálltak a Párizs adó- és gazdaságpolitikája ellen több mint két hónapja tüntető sárgamellényesek mellett. Franciaországnak a héten telt be a pohár, amikor Luigi Di Maio találkozott a demonstrálók vezetőivel, majd Twitter-oldalán azt írta,
a változás szele átszelte az Alpokot.
Oggi con @ale_dibattista abbiamo fatto un salto in Francia e abbiamo incontrato il leader dei gilet gialli Cristophe Chalençon e i candidati alle elezioni europee della lista RIC di Ingrid Levavasseur.
Il vento del cambiamento ha valicato le Alpi. pic.twitter.com/G8E0ypLalX- Luigi Di Maio (@luigidimaio) February 5, 2019
A francia külügyminisztérium két nappal később hazarendelte a római nagykövetét. Az esetet úgy kommentálták,
Franciaország hónapok óta rágalmazó kijelentésekkel, megalapozatlanul támadják. Ez példa nélkül a háború vége óta.
Matteo Salvini és Luigi Di Maio a közösségi médiában válaszolt. Előbbi azt írta, újságírók hívták fel azzal, hogy Párizs visszahívta római nagykövetét, mert sértve érzik magukat, mire ő azt válaszolta, ő senkivel nem akar vitatkozni, csak problémákat akar megoldani. Utóbbi a Facebookon úgy fogalmazott, nem akarta provokálni a találkozóval a francia kormányt, ugyanakkor szerinte a sárgamellényesek komoly politikai erőt képviselnek, akikkel sok közös értéket képviselnek.
Macron kipécézése az olasz kormány számára egyfajta figyelemelterelés lehet arról, hogy a gazdaság továbbra is csökken, és az ország recesszióba zuhant. A populisták egyik fő ismérve, hogy ellenségeket keresnek országon belül és kívül is, Macron pedig pont kapóra jött nekik. Franciaország a korábbi nézeteltérések miatt könnyű prédának számított, ráadásul az elnök egy olyan elit személyiség, aki az ellenkezőjét képviseli annak, mint a jelenlegi olasz kormány. Róma rájött arra, hogy jó pontokat szerezhet odahaza, ha egy ellenségnek beállított ország vezetőjét provokálja, és erre a közelgő európai parlamenti választások előtt nagy szükségük is van.
