Pár hete írtunk róla: a volt perui nagykövet, Kaleta Gábor egy évet kapott két és fél évre felfüggesztve, valamint 540 ezer forintos pénzbüntetés fizetésére kötelezték azért, mert 19 ezer pedofil tartalmú képet tárolt a szolgálati laptopján. A megdöbbentő eset arra ösztönöz, hogy a szülők jobban megfontolják, milyen tartalmakat tesznek közzé a gyerekeikről a neten. A párbeszéd indulásában szerepet játszott az üggyel kapcsolatban megszólaló Lilu, televíziós műsorvezető is, aki szerint számolnunk kell azzal, hogy
Kaleta Gábor köztünk él.
Egyáltalán nem meredek feltételezés, hogy a saját gyerekeinkről feltöltött nyaralási fotók pedofilok képgyűjteményeiben végezhetik, mivel a közösségi média remek terep a nézelődésre. Szinte mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki a szülinapi bulikon és bizonyítványosztásokon készültek mellett akár pelenkás, félmeztelen képeket is megoszt a nagyvilággal lájkokra várva.
Ez valamilyen szinten érthető, mivel mindenki számára a saját csemetéje a legszebb, legokosabb teremtés a földön, ám érdemes elgondolkodni azon, hogy erre tényleg szükség van-e - és nem csak azért, mert idővel az ismerősök is besokallhatnak tőle.
Egy első blikkre ártatlannak és cukinak tűnő kép később kellemetlen következményekkel járhat, figyelmeztetnek rá egyre gyakrabban az adatvédelmi szakértők.
A neten hiányzik a félelemérzet
Hétköznapi felhasználóként hajlamosak vagyunk alábecsülni a neten ránk leselkedő veszélyeket. Úgy gondoljuk, hogy a kiberbűnözők számára unalmasak vagyunk, sokan pedig csak a filmekben, hírekben hallanak ilyen jellegű visszaélésekről, közvetlen környezetükben ritkán, vagy egyáltalán nem.
Egy korábbi interjúnkban Keleti Arthur, a T-Systems biztonsági stratégája is hasonlóan nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy nem vesszük eléggé komolyan az internetes fenyegetéseket. A fizikai térben lévő veszélyt az emberek értik, de a logikai tér, az internet olyan absztrakció, ami nem kézzelfogható. A kibertérben egy másféle magatartást kéne tanúsítanunk, ami még nem fejlődött ki - a veszélyérzetünk általánosságban sem olyan erős, mint a fizikai térben.
"Nem érzékeljük valós fenyegetésként azt sem, hogy a kicsikről megosztott képek rossz helyre kerülhetnek, például a dark web kétes fórumaira" - fejtette ki a 24.hu számára Dr. Baracsi Katalin internetjogász. Érdekes korban élünk, mert a szülők jelenlegi generációja hagyományos fényképalbumokon nőtt fel, míg napjainkra már természetesnek számít, hogy a mobilunkkal mindent megörökítünk. Csak hogy míg a papíralapú fényképalbumokat nem nézheti meg bárki, addig az internetre feltöltött, nyilvános fotóalbumokat igen, ami elsősorban adatvédelmi probléma. Sok esetben a szülők nem gondolják végig, hogy ezzel saját maguk szolgáltatják ki a gyereküket másoknak.
Úgy gondolom, hogy a szülői minőségnek van egy olyan mítosza, hogy a jog kizárólagos a gyerek felett, meg lehet vele csinálni bármit. Ebbe beletartozik az őket ábrázoló fotók készítése és közzététele. A valóságban ez azonban nem így van
- mondta Dr. Baracsi.
Digitálisan is elrabolhatják a gyereket
A nem elég tudatos internethasználat egyik hozománya, hogy még felnőttként sem ügyelünk kellően az úgynevezett digitális lábnyomunkra. Az online térben akarva és akaratlanul ott hagyjuk a nyomainkat, interakciók, kommentek, kedvelések, posztok, kereséseink formájában, amiket algoritmusok elemeznek a profilunk felállításához. Ezen alapulnak a célzott hirdetések, de napjainkban már a munkáltatók is leellenőrizhetik a kiválasztási folyamat során a jelentkezőkről elérhető nyilvános információkat, például a közösségi oldalaikat. A képek posztolásával sok szülő maga kezdi el építeni a gyereke digitális jelenlétét úgy, hogy neki erre nem sok ráhatása van. A felvételekkel óvatlanul személyes adat is közzétehető, például egy oklevél kinagyításával kideríthető, melyik intézménybe jár a gyerek.
Az angol szaknyelvben "sharenting" néven emlegetik a tevékenységet, amikor a szülő a gyerekéről oszt meg információkat a neten, a parenting (nevelés) és a share (megosztás) összevonásából. Ezek alapján pedig ijesztően átfogó képet alakíthat ki egy hozzáértő.
Az amerikai Today Show egyik részében oknyomozó riporter beszélgetett egy családdal a közösségimédia-használatukról, miközben a háttérben megbíztak a biztonsági szakértőt azzal, hogy derítsen ki minél több mindent róluk pusztán a neten elérhető infók alapján. A szakember nagyon hamar kiderítette, hogy jellemzően melyik játszótérre és mikor szoktak járni. Így az elpotyogtatott információmorzsák akár becserkészésre is felhasználhatók.
Kevesen gondolnák, de már létezik a digitális gyerekrablás fogalma:
egy jellemzően mentális zavarban szenvedő személy más gyerekének fotóját menti le, és úgy teszi közzé a neten, mintha az övé lenne
- meséli Dr. Baracsi, aki praxisában már hallott ilyen esetről Magyarországon is, amikor egy sportegyesület honlapjáról szedett le egy nő képeket.
A "rabló" motivációja az lehet, hogy neki nem lehet gyermeke, vagy épp egy olyan típusú csemetét szeretne, akiről a képeket ellopja. A megosztó örömét leli a képekre érkező lájkokban és reakciókban, akár egy komplett látszatéletet is képes felépíteni, egyfajta internetes szerepjátékot játszva. Egészen megdöbbentő, de az ilyen játékoknak az Instagramon külön hashtag is van, a felhasználók a #AdoptionRP, #KidRP, #BabyRP , #OprhanRP kulcsszavakat használják. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig valódi rablás nélkül a fotók újraosztása nem számít bűncselekménynek.
Ennél ugyanakkor sokkal reálisabb veszély lehet a gyermekünk számára a kortársak általi csúfolás, megszégyenítés. Amit adott pillanatban cukinak vagy ártatlannak tart a szülő, néhány évvel később kifejezetten megalázó lehet az idősebb gyerek számára: a csúfolás pedig súlyos sebeket ejthet a lelkén. A pelenkás, csokis szájú fotó posztolása később akár egy traumát is jelenthet.
Nagyit is bepereltek már fotókért
Az adatokkal történő visszaélés és a zaklatás mellett további probléma lehet a szülő-gyerek, akár nagyszülő-unoka közt kialakuló konfliktus. A beszélni nem tudó kisgyereknek még nincs túl sok eszköze arra, hogy megvédje magát a szülő túlzott megosztása ellen, de később igazságot követelhet,
ha megromlott a viszony, ami egészen pereskedésig durvulhat.
Bíróságra vitte az ügyet egy 18 éves osztrák lány is, aki éveken át könyörgött szüleinek, hogy szedjék le a róla készült fényképeket. Több mint ötszáz fényképet osztottak meg róla 2009 óta a Facebookon a megkérdezése nélkül, a lány közlése szerint a fotók között számára rendkívül kínos felvételek is voltak kiskorából, mint amikor bilin ülve vécézni tanul, vagy babaként meztelenül fekszik a bölcsőben.
Idei eset, hogy egy holland nagymamát az unokáiról készült, közösségi oldalakra felöltött képeinek törlésére kötelezte a bíróság, emellé pénzbüntetést is kapott. A döntés szerint a nőnek a Facebookról és a Pinterestről is törölnie kellett az unokáit ábrázoló, a szülők engedélye nélkül posztolt képeket. Az ügy azt követően került bíróság elé, hogy a nagymama és lánya nem tudták rendezni a vitát. A gyerekek anyja többször kérte a nagymamától, hogy törölje a közzétett felvételeket.
A bíró úgy döntött, hogy az ügy az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletének (GDPR) hatálya alá tartozik. A GDPR nem vonatkozik adatok "pusztán személyes" vagy "otthoni" felhasználására, de ez a kitétel az esetre nem volt érvényes, mivel a fényképek közösségi oldalakon való nyilvánossá tételével azok széles közönség számára váltak elérhetővé, és azokhoz harmadik fél is hozzáférhet. Dr. Baracsi szerint így Európában a sokat hivatkozott GDPR is egy plusz védelmi kört von a gyerekek köré.
Amikor már a pénzről szól
Dr. Baracsi szerint az is problémás, hogy egyes influencerek reklám céljából készült posztokhoz használják fel a kicsiket, hiszen az ilyen tartalmak általában rengeteg lájkot kapnak. Ez főleg az Instagramon jellemző, de a TikTokon is vannak olyan kihívások, amikben a szülők kifejezetten gyerekekkel végeznek el különféle feladatokat, amit nem is a pénzért, hanem a figyelemért és a reakciókért csinálnak. Kisebb felháborodás alakult ki nemrég, mert egy TikTok-trendben a szülők arról készítettek videókat, hogyan reagál a gyermekük, ha meglepetésből hideg vízzel öntik le őket -
nem meglepő mód a legtöbb bőgni kezd.
Lilu is kitért a Kaleta-ügy kapcsán a reklámozás jelenségére. Instagram sztorijában feltette a kérdést, hogy a gyerekeiket kiárusító celebek, influenszerek vajon gondolnak-e a pedofilokra, amikor a gyerekeikről készült képeiket feltöltik a reklámok miatt - ő ezért sem mutatja gyerekei arcát a közösségi médiában.
Dr. Baracsi szerint sok esetben még olyan korú gyerekekről van szó, akik nem tudnak döntést hozni. A jog is azt mondja, hogy helyettük a szülők dönthetnek, de a szülőnek kell olyan felelősséget vállalnia értük, egyben nekik kell mérlegelniük, hogy egy reklámhoz felhasználják-e őt is, és hogy ez miként fog a későbbiekben hatni a gyerek személyiségére. Sok esetben ugyanis kérdéses, hogy ez magának a kicsinek élvezetet okozna, egy idő után ők is elfáradhatnak, tehernek érezhetik a folyamatos tartalomgyártást.
Ám ha a szülő megérzi a gazdasági hasznot, akkor a kontrollt is könnyebben elveszti. A munkajog Magyarországon egyébként szigorú szabályokat tartalmaz, és a gazdasági versenyhivatal is adott ki ajánlást influencerek számára - teszi hozzá az internetjogász.
Lilu: Aki összevissza reklámoz a gyerekével, vajon gondol arra, hány Kaleta Gábor látja a képeket?
Olyan jó látni, amikor egy ismert arc megnyilvánul ilyen kérdésekben.
Most akkor ne rakjunk ki semmit?
A folyamat valamennyire öngerjesztő, mivel a szülők közt egyfajta versengés alakul ki a közösségi térben: kinek a gyereke szebb, okosabb, viccesebb, így komoly csoportnyomás is jelen van. Nehéz ebben a helyzetben ellenállni, de a kulcsszó a mérték és a tudatosság.
Dr. Baracsi szerint ha fotókat osztanánk meg, akkor semmiképpen ne legyenek nyilvánosak, csak bizonyos ismerősi kör férhessen hozzájuk. Hozzunk létre olyan zárt családi csoportokat, amiben tényleg csak azok a személyek kapnak helyet, akiknek meg akarjuk mutatni a képeket.
Az Instagramon legyen privát a profilunk, és csak olyanok követési kérelmét fogadjuk el, akiket valóban ismerünk. A Facebookon szintén van rá lehetőség, hogy a posztok láthatóságát bizonyos körre szűkítsük, a megosztott képeken ne adjunk meg helyszínt. Érdemes elkerülni azt is, hogy a gyereket állítsuk be borítóképnek, vagy profilképnek. Még egy fokkal biztonságosabb, ha dedikált mappát készítünk a Google Fotókon, vagy más felhős tárhelyen, és csak meghívott e-mail címek férhetnek hozzá a mappákhoz.
A képekkel kapcsolatban pedig fontos és magától értetődő lenne, hogy gyereket ne fürdőruhában, félmeztelenül, meztelenül, pelenkában, vagy más kiszolgáltatott helyzetben szerepeljen rajtuk.
Az internetjogász szerint fontos továbbá, hogy amikor már képes beszélgetni a gyerek, akkor a szülő elkezdje őt is bevonni, kikérni véleményét. Megkérdezni, hogy szeretné-e, hogy mások is lássák róla adott képet. Hiszen az ismerőseinket is előbb megkérdezzük, akkor a gyerekünket miért ne tisztelnénk meg vele? Szem előtt kell tartanunk a nagy igazságot rejtő mondást is, miszerint az internet bizony nem felejt.
Kiemelt kép: Getty Images
