Antonio Sena 3000 láb (914 méter) magasan repült az Amazonas fölött kicsi, légcsavaros repülőjével, amikor hirtelen leállt a gép motorja. A férfinek nem volt más választása, kényszerleszállást hajtott végre a dzsungelben, amit szerencsésen túlélt, de a neheze csak ez után következett. Sena a BBC-nek mesélte el a történetét.
A férfi azt mondja, az első dolga az volt, hogy gyorsan összeszedett mindent, amit hasznosnak gondolt, majd eltávolodott a gépe roncsaitól, mert tudta, hogy veszélyes lehet. Később azonban visszatért, mert úgy gondolta, a keresőcsapatok akkor találják meg a legkönnyebben, ha a gép közelében marad.
Antonio Sena crashed in one of the remotest parts of the Brazilian Amazon.
He told us about his experience and how he walked through the rainforest, surviving on birds eggs and fruit, before being rescued https://t.co/8pvqmDVBFM
- BBC World Service (@bbcworldservice) March 31, 2021
Sena hét napig várt, közben több kisgép is elhúzott fölötte, de egyikről sem vették észre, a férfi ezért úgy döntött, megpróbál egyedül kikeveredni a dzsungelből. Egy késsel, egy elemlámpával és néhány öngyújtóval vágott neki az útnak, illetve nála volt a telefonja, melynek akkumulátorában maradt még némi energia.
A nap járását követve kelet felé haladt, a folyó irányába. Délelőttönként gyalogolt néhány órát, délutánonként pedig próbált magának élelmet szerezni, tüzet rakott és menedéket alakított ki éjszakára.
Főként apróbb gyümölcsökön és tojásokon élt, kétszer kókuszdiót is talált. Mivel korábban járt túlélőtanfolyamra, és az Amazonas vidékén nőtt fel, nagyjából tudta, mit ehet meg és mit nem, de így is talált olyan gyümölcsöt, amit még életében nem látott. Megfigyelte azonban, hogy a majmok szívesen fogyasztják, vagyis nem mérgező, így ő is evett belőle.
A dzsungel nagyragadozóitól, a jaguároktól, a kajmánoktól és az anakondáktól tartott, de tudta, hogy azok leggyakrabban víz közelében vadásznak, ezért a táborhelyét mindig magaslatokon állította fel.
A területüket őrző pókmajmokkal azonban meggyűlt a baja: többször csapatostól ostromolták a nehéz munkával felépített menedékét. Azt mondja, soha többé nem szeretne az útjukba kerülni.
Egy hónappal a kényszerleszállás után, egy délután a pilóta fülét láncfűrész zaja csapta meg. Végletekig kimerült volt, és nagyon éhes: akkor már harmadik napja nem evett semmit sem. Sena izgatott volt, de tudta, hogy aznap már nem indulhat el a hangok irányába, mert nem érné el sötétedésig az embereket, az pedig könnyen végzetes lehetne.
Másnap reggel, a harminchatodik napon Sena újra nekivágott a dzsungelnek. Imádkozott, hogy újra meghallja a láncűrész berregését, de az csak néhány másodpercig hallatszott, aztán abbamaradt. Kora délután azonban megpillantott egy vízhatlan ponyvát, majd nem sokkal később egy embert, aki éppen magokat tört fel mellette. Sena megmenekült.
A férfi azt mondja, nem tudja leírni az érzést, ami akkor öntötte el, amikor rájött, túlélte. Mindene fájt, hullafáradt volt és farkaséhes, mégis boldog. Sena a megpróbáltatásai során 25 kilót fogyott. Azt mondja, egyetlen dolog tartotta benne a lelket harminchat napon át: még egyszer magához akarta ölelni a családját.
