A Lenovo S5 Pro nem mai csirke, legalábbis ha azt nézzük, hogy mennyi készülék kerül a piacra milyen rövid idő alatt. A Xiaomi például évente 10-15 új telefont mutat be, és előfordul, hogy egy széria életútja kevesebb, mint 1 év alatt véget ér. Az S5 tavalyi modell, így leginkább a Redmi Note 6 Pro-val érdemes összehasonlítani, már csak azért is, mert architekturális szempontból szinte teljesen megegyeznek.
A dobozban a szokásos dolgokat találjuk, az viszont muszáj kiemelni, hogy a mellékelt adapter gyorstöltésre nem képes, ami elég nevetséges spórolás. Ami a készülék külsejét illeti, alapvető szép, az összerakás minősége pedig remek: nem recseg, nem ropog. Ami érdekes, hogy a szemfüles észrevehetik a Motorola logót a hátlapon - valószínűleg egyes piacokon ezen márkanév alatt kapható a telefon.
Érdemes megemlíteni, hogy tok nem jár a telefonhoz,
így a "kameradudor" miatt a készülék billeg az asztalon. Alul Type-C porton keresztül tölthető a mobil, ugyanitt találjuk a jack portot, a hátlapon pedig ott a kiválóan működő ujjlenyomat-olvasó. Szenzorszigetből egy nagyobb változatot kapunk, ami nem különösebben szép, de azért megszokható. A készülék 170 gramm, ami nem a világ vége, a 6,2 hüvelykes méret pedig ma már nem tűnik különösebben nagynak, bár azért ennél kisebb mobilokat is találhatunk még, gondoljunk csak a Mi Play-re.
Szoftverben lehetne jobb
A A Lenovo S5 Pro Android 8.1 (Oreo) operációs rendszerrel érkezik, amit a Lenovo saját kezelőfelülete, a ZUI 5 egészít ki. Túl sok problémánk nem volt vele, de funkcionalitásban kevesebbet nyújt, mint a például a Xiaomi, a Huawei vagy a Samsung saját megoldása, ráadásul egész sok kéretlen szoftver van alapból a készüléken, ezeket mi gyorsan le is szedtük. A gesztusvezérlés, a Lenovo launch, az arcfelismerés és a kameravezérlés szoftveres lehetőségei viszont jópofák, szóval összességében mégsem felesleges a ZUI.
Amivel a legtöbb gondunk volt - és ez jó eséllyel szoftveres probléma -, az az automatikus fénymérés. Néha teljesen megbolondult, és vakító napsütésben úgy levitte a fényerőt, hogy már azt sem tudtuk eldönteni, hogy sikerült-e feloldami a mobilt vagy sem. Szintén idegesítő, hogy a mobil szoftveresen tudja az akkumulátor százalékos kijelzését, de a béna szenzorsziget miatt mégsem képes megjeleníteni, az ellenőrzéshez mindig le kell húzni az értesítési sávot.
Szerencsére bőven akadnak pozitív dolgok is. A porcesszor egy Snapdragon 636, amit egy Adreno 509 grafikus chip egészít ki - ez a kellemes középkategória, amit nem játékra, sokkal inkább a hosszú akkumulátoridőre hegyeztek ki. Ennek ellenére mindkét területen elég jól teljesít a telefon: csak a nagyon durva játékoknál (Iron Balde) érezhető szaggatás, az aksi pedig két napig gond nélkül kibírta.
A kijelzővel is abszolút meg voltunk elégedve: a 6,2 hüvelykre kifeszülő Full HD felbontás remek a különböző tartalmakat fogyasztására, ráadásul a fényerő is jó, és a képernyő a színeket is hűen adja vissza. Ami kifejezetten kellemes, az a ZUI alap skinje: a betűk hatalmasak, szinte egyszer sem ütöttünk el SMS-t vagy Messenger üzenetet. Ráadásul a prediktív szövegbevitellel sem nyaggat minket, ami általában az első dolog, amit kikapcsolunk, de ezt a szívességet előre megtette nekünk a gyártó.
Ezeknél a telefonoknál általában azt nem szoktuk díjazni, hogy a gyártó fontos dolgokat hagy ki a repertoárból, hogy a drágább készülékek felé terelje a vásárlókat. Itt viszont még a szenzorkészlet is majdnem teljes, van GPS, gyorstöltés, duális WiFi, a Type-C port mellett jack, két kártyás SIM tálca, amiből az egyikbe microSD adattárolót tehetünk. Talán az NFC-t és az infra port hiányát említhetnénk, de szerintünk ez már tényleg nem elvárható egy 53 000 forintért kínált készüléktől.
Kamerában erős
Hátul egy duális, 12 20 megapixeles szenzorokat rejtő összeállítást találunk, míg elöl egy 8 20 megapixeles duó kapott helyet. Nyilván az első páros az érdekesebb, ugyanis a második lencse segítségével kétszeres optikai zoom áll a rendelkezésünkre. Ez egyedülálló ebben a szegmensben, nincs kamu digitális nagyítás és hasonlók, ráadásul a képminőség is kifejezetten jó. Ha viszont nem várjuk meg a teljes fókuszt, pocsék képeket lőhetünk, szóval fotózásnál érdemes időt adni a technikának.
A színek élethűek, élesek a kontúrok, a nagyítás pedig jól jön, ha nem tudtunk közelebb menni egy állathoz vagy egy vízen úszó hajóhoz. A kromatikus aberrációt szinte nem is ismeri, a kamerarendszer egyetlen gyenge pontja, hogy felhős időben egy kicsit gyengébben teljesít. Az éjszakai képek elviselhetőek, plusz egy csomó szokásos opciót - bokeh, panoráma stb. - használhatunk a kamerapárossal. Ráadásul 4:3 és 19:9 között szabadon állítgathatjuk a képarányt, aminek sokan örülni fognak.
A videók maximális felbontása 4K 30 fps mellett, viszont a képstabilizálásról teljesen le kell mondanunk, és ez érezhető is a végeredményen. Vannak továbbá olyan mikrofokuszálások a képfolyamban, amik szintén el tudják rontani az összhatást. Az igazán gyilkos viszont az, hogy amennyiben mi is mozgunk (ahogyan az a videóban is látható), akkor ez teljesen hazavágja a technikát. Ráadásul a hang is botrányos: torz és elfojtott, de valószínáleg ezt egyedi hiba okozza.
Összegzés
Xiaomi Redmi Note 6 Pro vagy Lenovo S5 Pro? Nehéz kérdés, hiszen alapvetően mindkettő jó készülék, de az S5 memóriában és kamerában is előzi a Xiaomi készülékét, stabilitásban és a szoftver használhatóságában viszont a konkurencia a nyerő. Az sem mellékes, hogy a Lenovo automatikus fényerőszabályzója képes fura dolgokra, így mi mindig manuális módban használtuk.
Ha pusztán az ár-érték arányt vesszük figyelembe, akkor az S5 Pro a jobb kamera okán többe kellene, hogy kerüljön, de mindkettő 55 000 Ft körül érhető el. A Redmi Note 6 Pro egy szinte hiba nélküli alsó középkategóriás telefon, a Lenovóval viszont egyértelműen jobb képeket lehet készíteni - ezen a ponton pedig mindenki maga kell, hogy eldöntse, neki mi a fontosabb.
Rendelj kínait!
Ha érdekelnek a kínai termékek, és első kézből szeretnél értesülni az új tesztekről, ajánljuk a RendeljKínait oldalát!
