A Kongó-medence esőerdői kulcsfontosságúak a klímaváltozás lassítása szempontjából, de az ottlakók számára sokszor az erdőirtás az egyetlen megélhetési lehetőség. Egyelőre jóformán csak ígéreteket kaptak a gazdag országoktól.
A ENSZ idei klímakonferenciájának, a COP28-nak a záródokumentumában ugyan szerepel, hogy 2030-ra le kell állítani az erdőirtásokat és vissza kell telepíteni a fákat, valamint az is, hogy ehhez fizetni kell azoknak az országoknak, amelyek hozzájárulnak a klímavédelemhet, az afrikai országok ennek ellenére sem látják, honnan és mikor kapnak pénzt.
A térség országai közben a világ legszegényebb államai között vannak: a Kongó-medence legnagyobb része a Kongói Demokratikus Köztársasághoz tartozik, de osztozik rajta Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Gabon, Egyenlítői-Guinea és a Kongói Köztársaság is. Ezekben az államokban gyorsuló tempóban irtják az esőerdőket a mezőgazdaság és a fakitermelés miatt.
Afrika, a klímaváltozásnak leginkább kitett földrész csupán a globális karbonkibocsátás 4 százalékáért felel. Közben a majdnem két németországnyi területű Kongó-medence esőerdői évente legkevesebb 55 milliárd dollárnyi üvegházhatású gázt kötnek meg. (A számítás a karbonkibocsátás csökkentésének tonnánkénti 50 dolláros költségén alapul, amit 2020-ban határoztak meg.) Nagyjából ennyit keresnek a területen ásványi anyagokat vagy olajat kitermelő országok az Európai Éghajlatvédelmi Alapítvány legutóbbi becslése szerint.
De hol a pénz?
A korábbi, 2021-es glasgow-i COP26-on részt vevő országok 12 milliárd dollárt ajánlottak fel az erdőirtások megfékezésére. Ennek részeként tucatnyi adományozó, köztük az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Jeff Bezos alapítványa négy éven belül másfél milliárd dollár folyósítását ígérte, kifejezetten a Kongó-medence esőerdeinek megtartására. 500 millió dollárt pedig egyenesen a Kongói Demokratikus Köztársaságnak ajánlottak fel a következő öt évre.
Az ország vezető klímatárgyalója, Tosi Mpanu Mpanu Dubajban azt mondta:
A Kongói Demokratikus Köztársaság 95 milliós népességének kétharmada mélyszegénységben él, és az esőerdők közelében gyakran csak úgy juthatnak élelemhez, ha irtják és felégetik az erdőt a földműveléshez. Az úgynevezett „slash-and-burn” művelés során ráadásul a területen csak egy ideig gazdálkodnak, aztán továbbállnak, és újabb erdőrészt csupaszítanak le. A fákra ugyancsak veszélyt jelent az aranybányászat, és a faszén előállítása érdekében végzett fakivágás. Az emberek többsége még az ország fővárosában, Kinshasában is faszénnel főz.
A Kongó-medencében 5 százalékkal több fát irtottak ki 2021-ben, mint az előző évben. Idén a Global Forest Watch szerint csak a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1,2 millió hektárnyit pusztítottak el.
