A kísérlet eredménye meglepően pozitív lett, de néhány morcos pillantást azért nem úsztunk meg, amikor kártyával próbáltunk fizetni.
Az elmúlt pár év során drasztikusan átalakultak az emberek fizetési szokásai: a készpénz fokozatosan visszaszorult, ezzel egyidőben átvették az uralmat az érintéses bankkártyák, illetve az egyéb digitális fizetési megoldások, például okostelefon vagy okosóra segítségével.
Ahogy egy friss felmérésből, a Mastercard Fizetési Élmény Riportból kiderül:
Korábban megnéztük már, milyen lehetőségeink vannak Budapest belső kerületeiben a napközben igénybe vehető szolgáltatásoknál, az éjszakában, illetve piaci bevásárlás során, ha kártyával szeretnénk fizetni.
Mivel a tapasztalatok szinte mindenhol kedvezőek voltak, emeltük a tétet: elhatároztuk, hogy egy teljes hétig egyáltalán nem hordunk magunkkal készpénzt, és megnézzük, mire jutunk.
Azért is kíváncsiak voltunk a kísérlet eredményére, mert nem sokkal korábban töltöttünk el néhány napot Marokkóban. ahol enyhén szólva nem dúskáltunk a lehetőségekben: már az első meglátogatott helyen, egy kifejezetten nagy teázóban sajnálkozva tárták szét a karjukat, ha kártyával akartunk fizetni, és utána sem jártunk sokkal nagyobb sikerrel. Mindössze a szupermarketekben és egy-egy nyugati stílusú étteremben fogadták el a kártyát, egyébként maradt a készpénzfelvétel, és az ezzel járó súlyos jutalék.
Ehhez képest Magyarország maga a kánaán, tényleg jelentős fejlődés tapasztalható még néhány évvel ezelőtthöz képest is (amihez jó eséllyel az is hozzájárult, hogy most már hivatalosan mindenhol kötelező terminált tartani).
Mindössze néhány alkalommal vallottunk kudarcot. Az egyik egy belvároshoz közeli kisbolt volt, ahová némi péksüteményért szaladtunk volna be hazafelé menet. Az eladó viszont – nyilván az alacsony fizetendő összeg miatt is – kissé ingerülten közölte, hogy csak készpénzt fogad el.
Koncertjegyeket már régóta online veszünk, amikor csak tehetjük. Ezen a szokásunkon most sem változtattunk, és majdnem mindig könnyűszerrel sikerült is megoldanunk. Egyetlen kivételbe futottunk bele: egy kisebb klubban Budán nem volt online elővétel, és a helyszínen sem fogadtak el bankkártyát (vagyis a pultnál igen, de a bejáratnál nem). Nem volt mit tenni, összekapartuk minden maradék aprónkat, de még így is hiányzott 200 forint. Gondolatban már elkezdtünk készülni rá, hogy lesz egy utunk az ATM-hez, így jó eséllyel lemaradunk a koncertkezdésről, amikor igazi váratlan fordulat történt: egy kedves ismeretlen odalépett hozzánk a pult mellől, és szó nélkül a kezünkbe nyomott egy kétszázast. Az ilyen esetekre szokták használni az angol nyelvű mondást, miszerint „faith in humanity restored…”
Jártunk kedvenc barber shopunkban is, ahol felemás a helyzet: már korábban megtapasztaltuk, hogy egyes borbélyoknál lehetséges kártyával fizetni, másoknál viszont nem (ez attól függ, alkalmazottak-e, vagy bedolgozó vállalkozók). Ennek tudatában előre jeleztük a bejelentkezéskor, hogy olyan borbélyt szeretnénk, aki nem csak készpénzes, és ebben partnerek is voltak.
Nagyobb élelmiszerboltokban már jó ideje nem kérdés, hogy telefonnal és kártyával is fizethetünk, most viszont úgy döntöttünk, megspóroljuk az utat a szupermarketbe, és inkább online rendeléssel intézzük el a heti nagybevásárlást. Kétségtelen, hogy ez sokkal kényelmesebb, de a magas házhozszállítási díj miatt csak néhanapján élünk vele.
Bár a BKK automatáinak nagy része is elfogad már kártyát (sőt, egyre több olyat látni, ahol csak kártyás fizetésre van mód), ennél is kényelmesebb a Budapest GO alkalmazás által kínált elektronikus jegyvásárlási lehetőség. Ezúttal a havi bérletünket is ilyen módon vettük meg otthonról, így azt a pár perces kitérőt is megspóroltuk, amit az automatáig kellett volna megtennünk. Ráadásul a kártyaadatokat már korábban lementettük az applikációban, így még csak meg sem kellett adni őket, néhány kattintással megvolt a fizetés.
Egy szerencsétlen fejlemény is adódott a hét során: eldugult a vécé, ráadásul hétvégén, ezért kénytelenek voltunk kihívni a 0/24-ben riasztható szerelőt. Az ilyen beavatkozásoknak természetesen borsos munkadíja van, így mivel nem a párnahuzatban tartjuk a megtakarításunkat, nem csoda, hogy nem volt otthon elegendő összeg.
Tesztünk szempontjából viszont jól alakultak a dolgok: a kiérkező szerelő készségesen közölte, hogy fizethetünk kártyával is. Így megúsztunk egy utat a nem túl barátságos őszi időben az ATM-ig.
A legtöbb tranzakció, amit egy nap leforgása alatt kártyával vagy a telefonunkkal végeztünk, 12 volt.
Tanulság: továbbra is érdemes egyfajta vésztartalékként némi készpénzt hordani magunknál, de egyre elhanyagolhatóbb az esélye annak, hogy valóban rá leszünk szorulva. Talán még néhány év, és végleg elfelejthetjük a pénztárcát.
A cikk a Mastercard támogatásával készült.
Felhasznált fotók: saját archívum, Pixabay, iStockPhoto, BKK applikáció
