"Mára megint valami különlegessel készült DDQ, aki mostanra - nyugodtan mondhatom hogy - vendégszerzőből a blog állandó írójává nőtte ki magát. Egy naplót közöl, amely olyan részletekkel szolgál egy képtelennek tűnő építkezésről, ami ha egy félévszázados visszaemlékezés lenne, akkor akár kétségbe is vonhatnánk egyes részleteit." - Jtom
Budapest hídjainak rendkívül érdekes és viszontagságos a története. A legtöbb - magán viselve a történelem kéznyomát - a mai napig megvan. Bár nem gyakran, de épül új híd is, s akad olyan is, melynek létezése a múlt homályába vész. Az egyik ilyen az egykori Kossuth híd, amelyik - a pusztító háború után - végre nem pontonhíd volt és amely rekordgyorsasággal készült el, így téve a hidat az újrakezdés szimbólumává. Építéséről különleges hangvételű részleteket olvashatunk közvetlenül az egyik építő tollából. Alább a Budapest című újság 1946-ban megjelent cikkét adjuk közre, az újság, a Fortepan és az MTI képeivel. (Eredeti közlés, változatlan tartalommal és formában. DDQ)
"Így kezdődött..."
KORDA ISTVÁN - A Kossuth-híd építési naplója
1945. május 16. Átadtuk a munkát az alépítményt készítő végző munkaközösségnek. Ocsvár Rezső a vállalati építésvezető. Megnyugtató, ügyes, nagy gyakorlatú hídépítő mérnök. A Dunapart romokban, a feladat szinte lehetetlennek látszik. Annyi deszkánk sincs, hogy barakot építsünk. A régi hídépítő szakmunkásgárda szétszóródva, mindent elölről kell kezdeni.
Május 18. Apróság, de nagy öröm. Jelentkezik Varga Béni, régi hídépítő munkása a vállalatnak. Az első fecske. Mingyárt több a kedvünk, ő is bízik az eredményben.
Május 22. Kitűzzük a hídtengelyt. Elkezdjük a méréseket, hogy a pillérek pontosan a helyükön álljanak majd odabent a Dunában. Mistéth Endrét és Hilverth Eleket sürgetem a tervekért : nem csodálom, hogy alig győzik a munkát, nehezebb körülmények között alig dolgozott még tervező mérnök, mint ők. Jól választott a hídosztály.
Május 28. Hamar híre ment — hála'a sajtónak, — hogy megindul a hídépítés. Egymásután jönnek a régi, tapasztalt emberek, szakmunkások, előmunkások. Fülöp Dezső, a főpallér, Mándi József előmunkás, Virág Mihály, Mezei Gábor, Antal, Dudás Béla, Nagy János és öccse, Laci, Kecse Zsigmond, Zákmai bácsi ; úgy mászkálnak nyaktörő pallókon a Duna fölött, mintha ott születtek volna.
Június 7. Végre már látszik valami. Egyelőre még nem felfelé építünk, hanem lefelé. Elkezdtük a pesti parti pillér alapásását. Únnepi pillanat volt ez az első gödör. Az a legnehezebb munka, amivel lefelé megyünk a víz alá. Amikor »kint vagyunk a vízből«, már megnyertük a csatát.
Június 11. Tegnap résztvettem a Mérnök Szakszervezet ülésén. Dr. Barta József ismertette a magyar hidak állapotát és tennivalójukat. A vitában Kővágó József alpolgármester kijelentette : ha nem kezdjük el 15 nap múlva a cölöpverést, megtagadja magyar mérnök voltát. Csalódni fog az alpolgármester úr, de kellemesen. Már szereljük a cölöpverőt, már készülnek a cölöpök a csepeli W eiss Manfréd-gyárban. Ma ugyanis fontos napunk van. Sikerült összekaparni annyi edényt, tűzhelyet és élelmet, hogy megindult az üzemi konyha. 280 emberünk van, de Vas polgármestertől 400 fő részére kérek élelmet. Látom, tudja, hogy becsapom, de hagyja magát. Ha meg lesz a konyha, meg lesz a négyszáz ember is. Éhesen pedig nem dolgozhatnak.
Június 17. Megindult a cölöpverés. Nyolc nappal előbb, mint Kővágó kívánta. Tanácskozás a minisztérium hídosztályán. Ott van Széchy Károly, a hídosztály főnöke, a tervezők, Vajda Béla, a vállalat műszaki főnöke és jómagam. A'süllyesztő vasbeton köpenyek állványairól van szó. Hiányzik a fa.
Június 23. Megszerveztük a budai munkahelyet is. Már kialakultak a munkakörök. Ocsvár három ember helyett dolgozik. Kertész állandóan vitázik, végül mindig megcsinálja, amit kell. Csak ő tudja, hogyan. A budai munkahelyet Fábián Jóska veszi át. Mindig úgy néz rám, mintha bolond,lennék, aki'lehetetlent követel. De simán, szó nélkül keresztülvisz mindent. Magam anyagokért lótokfutok. Sikerült 1200 köbméter fát szereznünk és benzint a gépekbe. Ügy veszekedtem érte, mint egy csendőrőrmester.
Június 27. Vas Zoltán kiverekedett húsz orosz tehergépkocsit a hídépítéshez, állandó szolgálatra. Ma meg is jöttek. Hozzuk a mederbe való acélcölöpöket. Tiszteletreméltó darabok. Darabja 15 méter hosszú és 9 mázsát nyom. Nagy Jancsi, a cölöpverők csoportvezetője, úgy simogatja szemével, mintha a babája lenne. Jönnek a gépek is. 1200 kilogrammos vaskossal verik majd a cölöpöt. Már készülnek a győri vagóngyárban a nagy vasszerkezetek is.
Július 3. Bevertük az első cölöpöt a Dunába. Ünnepi ebéd : bableves. De jó és elég. Munkáslétszámunk úgy nő, ahogy az élelemadagunk. Nagy szó ez ma, hogy enni is adunk. A közellátási minisztériumban már úgy ismernek, mint a rossz pénzt. Alig akarnak beengedni. De sohasem engednek el újabb élelmiszerkiutalás nélkül. Megjött az 1200 köbméteres favétel első részlete. Be tudjuk fejezni a munkáslakásokat, eddig pihenni sem tudtak rendesen. A munka ragyogóan halad.
Július 6. Mistéthék megkezdték a fanyilások tervezését. Hat fanyílás lesz, most kaparjuk össze hozzá a fát, Magyaróvárról, Sopronból és Bakóczáról. Sávos és Mondok tanácsosok a hídosztályon, mintha faügynökök lennnének, úgy szaladnak a fa után, ami az országban fellelhető. De meg is van az eredmény. Lesz fa és lesz híd is. Ma megkezdték Ocsvárék a budai hídlejáró építését. A főváros készítteti, nem a minisztérium. Eggyel kevesebb a gondom. Annál több lesz a Lábay Béláé, ö irányítja ezt a munkát, Viola Rezső tanácsnokkal együtt. Korompai Andor pedig az ottani építésvezető kollégám.
Július 25. Nagyban folyik a Dunán a cölöpverés, a pesti parthoz legközelebb eső pilléren már elkezdtük az első vasbetónköpeny süllyesztését is. Most a betónvas van műsoron. Kell vagy húsz vágón belőle. Szécsi és Sávos itt is segít, a félbenmaradt Árpád-hídtól, a vecsési repülőtérről adnak vasat. A fanyílások tervei elkészültek, ma már a versenytárgyalási kiírást beszéltük meg a hídosztályon. Nem vagyok megelégedve, több pillérnek kellene készen lenni. Az emberek úgy indulnak a munkának, mintha rohamra mennének. És még mindig fokozni kell az ütemet. Vas Zoltán folyton sürget.
Augusztus 5. Kész a cölöpözés, ez szépen |ment, Nagy Jancsiék kitettek magukért. De meg is van a köszönet érte. A kész cölöpök tiszteletére egy kis családi ünnepséget tartottunk. A csoport minden tagja kapott 2—3 ropogós ezrest a fővárostól és egy-egy pohár sört a hídosztálytól. Lehajtottuk, azután tovább, viszsza a süllyesztő állványokra.
Augusztus 15. Sok a baj és a gond. Ném akar jönni a fa, ácsaink is alig vannak. Az elmúlt hét nagyon rossz volt, úgyszólván semmi anyagot nem kaptunk. A Vörös Hadsereg kiküldte a maga összekötő tisztjét, hogy segítségünkre legyen a vasúti szállításoknál, fuvarozásoknál. Ma rádióközvetítés volt, rádión át kértem az ácsokat, jöjjenek és segítsenek. A MÉMOSz kiküldöttje is járja az országot, toborozza az ácsokat. Pedig 5.-én már megvolt a fanyílások munkáira a versenytárgyalás. Pesten Malomsoky József, Budán Szabóky Béla fog dolgozni. A hídosztály Fazekas György főmérnököt rendelte ki a munkák felügyeletére, a honvédelmi minisztériumtól pedig Politovszky Tibor századost kértem magam mellé segítségül. Annyira halmozódik a munka, hogy kell valaki, aki ért a fahidakhoz.
Augusztus 16. A hídosztály főnöke dr. Szécsi, Győrben járt, az orosz parancsnoksággal együtt. Sürgette a vasszerkezetek szállítását. Oxigént kérnek a hegesztésekhez. A budai oldalon tegnap elkezdtük a parti vasbeton-áthidalás betonozását, mára be is fejeztük. Fábián Jóska betónozói derék munkát végeztek. Legalább már látszik valami abból, hogy itt híd készül.
Augusztus 20. Szent István. Tegnap fenéket ért az első vasbetónköpeny. Ma elkezdtük a vízalatti betonozást. Kitöltjük a köpenyt tömör betonnal. Egész nap dolgozunk. Lehet-e Szent István napját szebben megünnepelni? Éjjel-nappali munkával betonozunk.
Augusztus 21. Elkezdtük a pesti; 57 méteres nyílás szerelőállványainak készítését. Megint csattog a cölöpverő éjjelnappal. Előbb kell készen lennünk, mint ahogy leérkezik Győrből a vaszerkezet. Ujabb versenyfutás a cölöpanyagért. Már kivágtuk egy villa kertjének fenyőfáit a Hűvösvölgyben. Dr. Szécsi ragyogó ötlettel jött, az ő utasítására a fővárosi uszodák nagy szálfatalpait halásztuk ki a Dunából. Jövőre nem lesz uszoda, de lesz híd. Kővágó alpolgármester első szóra ideadja a fát. Vasbányát a Duna fenekén rendeztünk be. Szerencsétlen felrobbantott hídjaink roncsait szedik ki a vízből, hogy a használható anyagot a híd rendelkezésére adják. A Lánchíd, Margithíd, Erzsébethíd anyagaikat adják, hogy megépülhessen utódjuk : a Kossuth-híd. De részben ezekből építi a győri vagóngyár a nagy vasszerkezeteket is.
Szeptember 4. A III. számú dunai pilléren elkészült az első pillér alsó része, ma elkezdtük a víz fölötti felmenő rész betonozását. Vidékről csak nem akar érkezni a fa sehogysem, annál inkább nekifekszünk az uszodatalp halászatnak és a budai favágásoknak. Az eddigi orosz teherautóosztag elvonult. Vas Zoltán Bécsbe utazott és ott sikerült elintéznie az orosz parancsnoksággal, hogy kaptunk másik osztagot. Nagy segítség!
Szeptember 6. Már a budai munkahely is elkezdi a vasbetónköpenyek süllyesztését. Egyszerre négy pilléren folyik szépen, lépcsőzetesen a munka. Hála a sok erőfeszítésnek, munkáslétszámunk ezer fölé emelkedett, csak 130 ácsunk kevés. Jöttek Bajáról, Tótkomlósról, Orosházáról, Ceglédről és Kökény oszt. tanácsosnak sikerült elérnie, hogy az I-ső magyar vasút és hídépítő zászlóalj is küldött egy nyolcvan főnyi hidászcsoportot állandó munkára, Eördögh főhadnagy vezetésével. Ezeknek is majd a fele ács. Most már olyan a munkahely, mint a hangyaboly.
Szeptember 14. Késik a győri vasszerkezet ; már itt kellene lennie, hogy programunk szerint január 31.-re elkészülhessek a híddal. Malomsokyék is nekikezdenek az öt főtartóból álló hídjuk első főtartójához, de a fa még mindig nem jön. A budai oldalon befejeződik közben a feljáró támfalának építése. Még megesik az a szégyen, hogy a főváros előbb készül el a feljáróval, mint én a híddal. Nincs szerszámunk sem. Egy eltörött csavarmetsző, amit azelőtt pár pengőért'minden utcasarkon meg lehetett venni, ma katasztrófa. Alig tudjuk pótolni. De ha nincs is szerszám, van lelkesedés. Mindent azonban ezzel nem lehet pótolni, legfeljebb az egyre soványabbá váló ebédeket.
Szeptember 15. Végleg nincs fa. Nem várhatunk tovább. Összeszedjük, ami vasroncsot a Duna feneke ad. Fehér Frigyes kollégámnak sikerül 13 vágón szögvasat találnia és a hat tervezett fanyílásból négy helyett vashidat építünk. Mistéth Endre és Hilverth Elek tüneményes gyorsasággal készítik el ennek a terveit is. Még nincs is kész a terv, de ma már megrendeltük a hidakat négy pesti gyárnál. A vasdaru viszi helyére a budai nyílás úszóállványát
A munkák ellenőrzésére és vezetésére Faltin Imre kollégámat kértem magam mellé segítségül.
Szeptember 16. Végre kész az első mederpillér. A III. számú ma teljesen elkészült.
Szeptember 26. Sok a sürgetés. Gerő Ernő miniszter naponta itt van, újságolja, hogy végre sikerült megindítania Győrből az első vagont. Ma egyébként jó napunk volt. Befejeztük a pesti 57 méteres vasnyílás szerelőállványát, nekikezdtünk a 78 méteres nyílás szerelőállványának, amelynek cölöpéit nehezen kapartuk össze. A cölöpök fölötti állványrészeket romházak faanyagából állítjuk össze. Malomsokyék nekikezdtek a második főtartó készítésének és Szabókyék, miután nekik is jutott a fából, egyszerre két főtartó építésének kezdenek neki. Ma kaptunk Tótkomlósról 40 mázsa lisztet. Az utolsó pillanatban érkezett, két nap múlva már nem tudtunk volna főzni az embereinknek. Estére kész a második mederpillér is. Kezdünk kibújni a vízből.
Október 6. Kész a harmadik mederpillér.
Október 15. Megindítottuk a győriek telepének berendezését. Irodát, raktárt építünk, villanyáramot vezetünk, a környező házakban munkáslakásokat szerzünk. Ha megjön a vasszerkezet Győrből, minden készen áll, hogy elkezdjék a munkát. Várjuk a vasat. Közben esőstől jön a baj! Izgalmas olvasmányunk a vízállásjelentés. Megnőtt a Duna és kiönt bennünket a mederpillérek állványairól, mint az ürgét. Nem tudjuk folytatni a munkát. A Duna most nagyobb úr lett, mint mi, meg akarja mutatni, hogy csak akkor bírunk vele, ha ő is akarja. Visszafelé haladunk. Kész állványainkat bontjuk a pillérekről, hogy megmentsük az árvíztől a drága anyagot.
Október 29. Végre lement a nagy víz, hamar visszamegyünk az állványokkal és rajta, tovább! Betonozunk éjjel-nappal, be kell hozni a késedelmet, amit az árvíz okozott. A pesti vasszerkezeti gyárak már kiszállították a 28 méteres vaszerkezeteket, folyik a parton a szerelési munka. Az öreg Schmidt bácsi meg a kövér Popovits nyolc nap alatt összeszerelnek egy kész hidat. Délután végre megjött az első vágón Győrből, benne a nagy daru alkatrészei. Azonnal hozzákezdünk az összeszereléshez. Ezzel emeljük majd a híd részeit helyükre, hiszen egy-egy ilyen rész 40—50 mázsát nyom.
November 7. Már 1500 emberrel dolgozunk. Időm fele azzal telik el, hogy bűnbánó arccal hallgatom a különböző sürgetőket, akik szerint nem dolgozunk semmit. Megérkezett a pesti 55 méteres vasszerkezet első küldeménye. Ma elkészült a budai oldalon is az első mederpillér. Fábián Jóska kitett magáért, de tanulhatott Kertész Zoltántól, aki a pesti pilléreket csinálta.
November 8. Ez Ocsvár Rezső napja: madarat lehet vele fogatni. Tegnap lett kész a budai I. pillér, ma pedig Pesten a VI. pillér. Büszkén jelent immár öt kész pillért. Én csak annyit tudok, hogy három még hátra van a nyolcból.
November 9. Ma szomorú gyásznapunk van. Szabó András kömlői kubikus a Dunába fulladt. Éjjel fejezte be csoportjával a VI. pilléren a betonozást és a sötét esős hajnalon utolsónak jött ki az állásról. Társai csak egy sikoltást hallottak, egy csobbanást és a mentőcsónakok már nem találták. Fia is ott dolgozott, vele egy csoportban és tehetetlenül kellett néznie apja pusztulását.
November 12. Hat pillér készen áll. Elkezdtük munkásaink között a bakancsok és ruhák kiosztását, amit a hídosztály szerzett számukra. Mindenki kap ezenkívül alsó fehérneműt és bekecset is. A pesti 57 méteres vasnyílás szerelése teljes erővel folyik. Styazny Ferenc és Bokor Jenő művezetők kitesznek magukért, be akarják hozni azt az időt, amit a gyárak késtek a vasanyaggal. A fatartók készítése is nekilendült. Malomsokyék és Szabókyék között folyik a verseny.
November 17. Hét pillér elkészült, már csak egy hiányzik, de az is befejezés előtt van. Elkészült a parton az első 28 méteres vasnyílás is. A József Attila nevű 100 tonnás uszódaruval megfogtuk és bevittük egyenesen a helyére, a Dunában lévő pillérekre. A gyönyörű látványnak rengeteg nézője volt Pesten is, Budán is. Megint balesetünk volt. Egy betonkavicsot rakodó hajó elsüllyedt, hat emberünk esett a jéghideg vízbe, de szerencsésen kimentettük őket. Egy liter forró pálinka, egy kis pihenés, azután dolgoztak tovább, pedig alig száradt meg a gúnyájuk.
November 20. A második 28 méteres vasnyílást viszi helyére a daru. A győriek is teljesen elkészülnek 57 méteres tartójuk szerelésével. Nekikezdenek a hegesztésnek és a 78 méteres nyílás szerelésének. Még mindig lassan érkezik a vas Győrből. Malomsokyéknál már három fatartó kész, Szabókyéknál kettő, a budai oldalon.
November 29. A pesti oldalon három fatartót visz be a József Attila egy nap alatt a helyére.
November 30. Ma a harmadik vastartót emelte helyére a daru és — úgy mellékesen — a pesti oldalon a negyedik fatartót. Már a Duna közepéig lehet a hidon közlekedni.
December 1. Szabókyék munkahelyéről három fatartót visz helyére az uszódaru. A Munkaközösség elkészült utolsó mederpillérével és ezzel teljesen programszerűen eleget tett feladatának. Most azt az uszóállványt készítik el, amiről a budai 57 méteres nyílás helyszíni szerelését fogják végezni. Folyik a 78 méteres vasnyílás szerelése és az 57 méteres hegesztése Marosváry János vezetésével.
December 11. Mindkét oldalon beemeltük az utolsó fatartókat is. Most már csak a pályaburkolat és a korlátkészítés van hátra a fahidakon. Elkészülünk a betonozás fűtésére, mert kezd csípni a hideg és félő, hogy a betón megfagy. Az ütem lélegzetállító. Éjjel-nappal folyik a munka mindenütt, a parton, a fanyílásokban, a vasszerkezeteken. A budai 55 méteres nyílást a pesti parton fogjuk összeszerelni és a József Attilával beemelni. Ennek a kivitelét és részleteit tervezzük jóelőre a legapróbb részletekig. Ma megkezdtük a kész pesti 55 méteres nyílás állványzatának elbontását.
December 21. A 78 méteres nyíláson már hossztartókat is szerelünk, noha a budai vége még nem is kész. Sietünk, versenyt futunk a téllel és a jéggel. Gyors munkánkkal csak annyit értünk el, hogy most már nem január 31.-re, hanem január 15.-re kéri a hidat Gerő miniszter úr. A mimsztérium Pap István főmérnököt küldi ki, hogy a munkások szociális ügyeit intézze, támogasson bennünket abban, hogy dolgozni tudjunk.
December 24. Karácsony este. Ma éjjel pihenünk. Varga államtitkár szól hozzánk, az emberek vállukra veszik és így ünnepelnek. Sohasem volt szebb karácsonyesténk.
A háborút követően több ideiglenes híd is volt a Dunán.
1946 január 1. Dolgoztunk karácsonykor, Szilveszterkor és újévkor is éjjel-nappal. A budai 55 méteres nyílás szerelése már elkészült a pesti parton. Hegesztünk a csikorgó hidegben, amelytől munkásaim sokat szenvednek. Pap Pista tartja bennük a lelket. A szaktanács nagy gyűjtést indított számunkra. Dr. Szécsi és Kökény az országban található valamennyi villamoshegesztőt és hegesztőgépet, a nagyobb gyárak és vidéki városok hegesztőit mind a hídra kü'dik segíteni. Magyarország életéért küzd 86 villamoshegesztő. A Magyar Aszfalt részvénytársaság megkezdte az aszfaltozást. Csaplár igazgató minden órában ott van a hídon és támogatja mérnökét, Madarász kollégát, hogy az én sürgetésemnek eleget tudjon tenni.
Január 6. A hídépítés legizgalmasabb napja. A legaprólékosabb pontossággal kidolgozott tervek alapján beemeljük a partról a budai 57 méteres nyílás mindkét főtartóját, az uszódaruval. Monumentális látvány, ahogy a József Attila megfogta az 57 méter hosszú és 7 méter magas vasszerkezetet és úszott vele befelé a Dunán. Ködös ez a vasárnap reggel, de mire kiúszott a daru, kisütött a nap és beragyogta a hidat. Estére helyén állt az
utolsó nyílás. Biztosítva, kikötve. Sikerült.
Január 9. Hegesztések hihetetlen iramban, másodperc pihenő nélkül. Aszfaltozás, korlátok, járdák készítése éjjelnappal. Megindult a komoly jégzajlás, már éjjelre sem járok haza, veszély fenyegeti a hidat és az állványokat.
Január 10. Erősödik a jégzajlás. Magyar és orosz robbantó különítmények védik az állványt a jégtorlasztól. Idegölő küzdelem a hídért, ha az állványt előbb viszi el a jég, mint ahogy elkészül a hegesztés, mindennek vége.
Január 11. A cölöpözött Margit-hidat és a Ferenc József-hidat elvitte a jégzajlás. Buda és Pest között megszűnt az összeköttetés. A főváros és az ország szeme rajtunk függ. Hegesztünk és védekezünk a jég ellen. Utászaink, robbantóink Kertész Zoltánnal együtt az egész napot és az éjszakát az uszályokon töltik. Elterelik rólunk az elsöpréssel fenyegető jeget. Marosváry készen van a főtartók hegesztésével. A híd most már megáll a saját lábán is. Meg vagyunk mentve!
Szabadság híd, ideiglenes rekonstrukció
A Lánchíd még romokban
Január 12. Hajnalra elvitte a budai 55 méteres nyílás alól az állványt a jég. De baj nincs. Orosz jégtörő hozza ki a zajló Dunából az állványt hordó uszályokról az utászokat.
Január 13. Pályaszerkezetet szerelünk. Gyalogjáró konzolokat. Korlátokat helyezünk el, padlózzuk a gyalogjárókat. Az órák összefolynak, de nincsen pihenő, mert nincs híd Buda és Pest között. Fázunk. Dolgozunk.
Január 14—16. Aszfaltozás, korlátozás, gyalogjárókészítés. Hideg van. Az északi gyalogjárót átadtuk a forgalomnak.
Január 17. Utolsó roham. Délután felhívom a minisztérium sajtóosztályát. Holnapra gondoskodjanak nemzetszínű szalagról, amit a miniszterelnök úr elvág az ünnepélyes megnyitáskor. Éjjel takarítjuk a hidat és mosakodunk.
Január 18. Gerő Ernő miniszter úr a magyar kormány tagjainak jelenlétében átadta a hidat a forgalomnak. Délben díszebéd a Vasasok székházában. Pohárköszöntők. Nem tudtam résztvenni. Kimerültem aludtam az irodámban.
