Bejárta a világsajtót a hír, hogy a finn kormány olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely lehetővé tenné a munkavállalóknak: ha úgy érzik, hátrányos megkülönböztetés éri őket, akkor betekinthessenek kollégáik bérkimutatásaiba, és megtudják, hogy azok mennyit keresnek. A törvénytervezetet állítólag még a 2023-as választás előtt a parlament elé akarja vinni a Sanna Marin szociáldemokrata miniszterelnök vezette koalíciós kormány.
A javaslat célja, hogy a nők és a férfiak közti bérkülönbséget megszüntesse - mondta a kormányban a svéd kisebbségi pártot képviselő esélyegyenlőségi miniszter, Thomas Blomqvist. Eredetileg egy kormányzati munkacsoport javasolta, hogy az ugyanazon a munkahelyen dolgozó kollégák megismerhessék egymás fizetését. Azok kapnának jogot a betekintésre, akik úgy érzik: diszkriminálják őket. Ám ez nem jelenti azt, hogy nyilvánosak lennének a bérkimutatások - annak, aki betekint a másik bérlapjába, titoktartási kötelezettsége lenne.
A munkavállalók képviseleti szervei szintén hozzáférhetnének a fizetési adatokhoz a javaslat szerint. Ráadásul a munkaadóknak évente egyszer meg kellene indokolniuk a dolgozóknak, hogy miért alakították ki az adott fizetési struktúrát a vállalatnál vagy intézményüknél.
A tervezetet kritizálta a Finn Iparszövetség, főleg a dolgozók személyiségi jogaira hivatkozva. Szerintük a munkahelyi klíma romlásához vezetne az intézkedés. A szakszervezetek sem elégedettek: még nagyobb átláthatóságot követelnének, és a 30 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégekre is alkalmaznák a szabályt.
A Covid-válság a nőket sújtja jobban
Blomqvist egy korábbi írása szerint a Covid-válság miatt arányaiban több nő vesztette el az állását Finnországban, mint ahány férfi, így ez is szerepet játszhatott a terv kidolgozásában. Különösen a fiatal nőket érintette hátrányosan a krízis.
Finnország koalíciós kormányát egy nő irányítja, és tíz másik miniszternő is van a kabinetben, így többségben vannak a nyolc férfi kormánytaggal szemben. A friss adatok szerint közülük Sanna Marin kormányfő kereste a legtöbbet tavaly: 205 689 euró volt a jövedelme, míg az esélyegyenlőségért felelős Blomqvist a harmadik legjobban kereső tagja a kormánynak 173 268 euróval. Kettőjük között, a második helyen Anna-Maja Henriksson igazságügyi miniszter áll, a finnországi svéd párt elnöke.
Blomqvistot tehát pártbeli és kormányzati főnöknője is megelőzi a fizetési listán, de ennél nagyobb gondjai is vannak: az OECD, a világ legfejlettebb országait tömörítő szervezet esélyegyenlőségi (a nemek közti egyenlőséget jelző) kereseti ranglistáján hazája lemaradt skandináv vetélytársaitól. Márpedig Helsinki mindig is mintának vagy vetélytársnak tekintette a svédeket, dánokat, norvégokat. Finnország az OECD listáján a 37., mivel a finn nők 17,2 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a férfiak. Norvégia a nyolcadik 4,81 százalékos különbséggel, Dánia a kilencedik 5,06 százalékkal, Svédország pedig a tizenkettedik 7,42 százalékkal.
A listát egyébként Luxemburg vezeti, ahol 3,1 százalék a különbség, ráadásul ott a nők keresnek többet, mint a férfiak.
A második helyen Kolumbia áll, ahol minimálisan szintén a nők jövedelme magasabb, a harmadik pedig Costa Rica, ahol döntetlen az állás.
A bolgárok és a románok felülmúlják egyenlőségben a finneket?
Ezután Bulgária, Belgium és Románia következik, az OECD szerint 3-3,5 százalék közötti különbséggel - itt már a férfiak javára billen a mérleg. Magyarország a 30., 12,8 százalékos eredménnyel.
Az EU-ban a nők átlagosan 14,1 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, ha a bruttó órabéreket hasonlítjuk össze - derül ki már az Eurostat adataiból. A finnek a nemek szerinti órabérarány tekintetében rosszabbul állnak az európai átlagnál: 16,6 százalék a különbség a 2019-es adatok szerint, ezzel épp Magyarországot előzik meg, ahol a mutató 18,2 százalékos.
Luxemburg itt is vezeti a ranglistát, az Eurostat szerint 1,3 százalék a különbség a nők és a férfiak órabére között - a nők hátrányára. (Az OECD szerint, mint említettük, fordított a helyzet.) Elgondolkodtató, hogy az Eurostat szerint a második legjobb a helyzet Romániában, ahol a különbség 3,3 százalékos.
Ennek egyik oka, hogy a románoknál a nők foglalkoztatottsága óriásit zuhant az elmúlt évtizedekben: 63-ról 44-45 százalékra, azaz a romániai nők ötöde kizuhant Ceausescu rezsimjének bukása óta a munkaerőpiacról. Aki tudta tartani a pozícióját, az viszont nagyjából ugyanannyit keres, mint a férfiak. Ehhez képest a finn nők munkaerő-piaci részvétele csak 59-ről 56 százalékra csökkent. Természetesen valójában a finn nők jóval több pénzt keresnek, mint a románok, hiszen a finn munkavállalók 70 százaléka 3-4 ezer euró közötti összeget kap havonta.
A statisztikai tankönyvek tárgyalják azt a jelenséget, amikor egy látszólagos ok elfedi a valóságos magyarázó tényezőt. Esetünkben is erről van szó: a finn gazdaságban ugyanis olyan modern ágazatok - informatika, bankszektor - a meghatározók, amelyekben relatíve nagyobb a nők fizetésbeli elmaradása. Az elmaradottabb, kevésbé modern ágazatokban mindkét országban nagyobb az esélyegyenlőség, csak Romániában ezek vannak túlsúlyban. Amint az Eurostat részletes adataiból kiderül, a bankszektorban Romániában még nagyobb is a különbség a férfiak és a nők fizetése között, mint Finnországban. Ám minthogy Finnországban többen dolgoznak arányaiban a bankszektorban, ezért annak a hatása nagyobb az összesített adathalmazra. (Finnország lakossága 5,5 millió körüli, és 81 ezren dolgoznak a pénzügyi ágazatban, míg a háromszor népesebb Romániában mindössze 52 ezren.) A kedvező román adatot pedig például az teszi lehetővé, hogy az építőiparban a nők tíz százalékkal többet keresnek, mint a férfiak. Ez azonban azért lehetséges, mert a nők jellemzően nem épületasztalosok, ácsok, kőművesek vagy villanyszerelők, hanem irodai munkát végeznek, így kereshetnek jobban, mint a férfiak.
A közszférában és a nagy nyereségű ágazatokban a legnagyobb a különbség
Finnországban a közszférában nagyobbak a különbségek a nők és a férfiak fizetései között (17,2%), mint a magánszférában (16,6%) tehát a kormánynak inkább a saját háza-táján kéne söpörnie, nem a magáncégeknél. Románia ilyen szempontból tényleg jobban áll: ott a közszférában a nők minimálisan, de jobban keresnek, mint a férfiak (0,4 százalékponttal).
Ugyanakkor a modern, illetve nagy nyereségű ágazatokban valóban nincs esélyegyenlőség a nemek közt - márpedig a statisztikákból kiderül, hogy e szektorokban bővült a munkavállalók száma a leginkább az elmúlt években Finnországban.
A finnek tehát a saját fejlettségük foglyai, ha az esélyegyenlőséget nézzük.
Tudják is ezt, és a törvénymódosításokon túl érdemi lépéseket is tesznek a nők gazdasági helyzetének javítására. Helsinkiben a városi innovációs alapból nyújtanak támogatást azoknak a nőknek, akik technológiai startupokat indítanak, illetve növelik-bővítik azok gazdasági tevékenységét.
A nők helyzete sokkal rosszabb a tényleges jövedelmeket nézve
Az Eurostat számol ennél egy bonyolultabb, kombinált és összesített "gender gap"-et is, amely az órabérkülönbségek mellett figyelembe veszi az egy hónapban ledolgozott munkaórákat és a foglalkoztatottságot is. Márpedig ilyen szempontból a nők még nagyobb hátrányban vannak, hiszen a foglalkoztatottságot tekintve a férfiak majdnem 12 százalékkal jobban álltak náluk: a férfiak 79 százalékának volt munkája, a nőknél pedig 67,3 százaléknak.
Így az összesített kontinentális kereseti különbség - ami nemcsak az órabért fejezi ki, hanem a nők és a férfiak átlagjövedelmét hasonlítja össze -, 36,7 százalékos lemaradást mutat a nők esetében.
Vagyis a nők nemcsak 14 százalékkal kisebb órabért kapnak, nemcsak 12 százalékkal kisebb arányban tudnak belépni a munkaerőpiacra, hanem összességében több mint egyharmadával kevesebbet keresnek a 2018-as adatok szerint.
Ilyen szempontból érdekes mutatóra bukkantunk az OECD-nél is, amely ezt a metódust is alkalmazza más statisztikáiban. Eszerint már Finnország a fejlett országok közül is a legjobb helyzetben volt 2015-ben, ha férfiak és nők egy főre jutó éves jövedelmét vetjük össze. Ekkor Finnország volt az éllovas a legfejlettebb országok között, mindössze 21,4 százaléknyi különbséggel a nők hátrányára, míg az OECD-átlag 38 százalék körül alakult.
Ennek az a magyarázata, hogy Finnországban relatíve magas foglalkoztatottság, így a nők nem szorultak ki a munkaerőpiacról. Persze tudjuk, hogy 2015 óta változott a helyzet, és Blomqvist miniszter most épp amiatt aggódik, hogy a koronavírus-válság rontott a finn mutatókon. Az azonban valószínű, hogy a heves szakszervezeti és munkaadói ellenállás miatt még változhat a most bemutatott finn törvényjavaslat, és valójában még messze vagyunk attól, hogy az északi ország munkavállalói betekinthessenek egymás fizetési kimutatásaiba.
