Lehet, hogy régen nem értékeltem mindazt, amit a szüleim értem tettek, de felnőttként rájöttem, hogy akkor és ott mindent megadtak, amit csak tudtak, és amire akkor a legnagyobb szükségem volt.
Sajnos gyerekként nem vesszük észre, hogy szüleink mindent megtesznek értünk, mindig azt szeretnénk, amit nincs lehetőségük megadni.
Hálás vagyok a szüleimnek! Most ébredtem rá, hogy hihetetlenül szép gyerekkorom volt!
Egyelőre nem vagyok anya, de azt tudom, hogy, ha gyerekeim lesznek, akkor én is olyan környezetet szeretnék biztosítani nekik, akárcsak a szüleim. Amikor valami probléma volt a családban, soha nem veszekedtek hangosan, ők egymásközt megoldották, és igyekeztek a lehető legkisebb feszültséggel terhelni, minket gyerekeket.
Gyerekként a család volt a legfontosabb, ha valamiben néha hiányt is szenvedtünk, az összetartó erő mindig érezhető volt, tudtuk, hogy bármi történjen is, mi ott vagyunk egymásnak. Soha egyetlen karácsony vagy ünnep nem telt el úgy, hogy ne lengte volna be az otthonunkat a szeretet.
Ha nem is voltunk gazdagok, de mindenünk megvolt, szüleink gondoskodtak arról, hogy boldog gyerekkorunk legyen. A karácsony az maga volt a csoda, soha nem kaptunk drága pénzen megvásárolható ajándékokat, de édesanyánk mindig gondoskodott a finom ételekről és egy kis meglepetésről, édesapánk pedig az otthon melegét biztosította.
Szüleim mindig a jó példára neveltek, soha nem osztottak ránk nehéz feladatokat, nem szidtak, ha valamit nem csináltunk meg, hanem inkább példás életet éltek, olyat, amiből tanulhattunk. Így szépen megtanultuk, hogy mi is a dolgunk a ház körül, a családban, és nem estek nehezünkre a feladatok, hanem fokozatosan belenőttünk azokba.
A szüleimnek köszönhetem a testvéremet is, bár most nagyon távol élünk egymástól, de el nem tudnám képzelni az életemet nélküle. Tudom, hogy mindig számíthatok rá, és bízhatok benne, hálás vagyok a szüleimnek, hogy egy csodálatos testvérrel ajándékoztak meg!
