Még az edzője sem gondolta volna, hogy ez lehetséges, ő azonban az első perctől fogva biztos volt benne. Az eredmény magáért beszél: 14 XL-es pólóméretről indult, ma már sima L-eset hord.
Így kezdi történetét a most 46 éves Hevesi László, akiről sokadik ránézésre is lehetetlen volna megmondani, hogy néhány éve még az is komoly nehézséget okozott számára, hogy elgyalogoljon a közeli boltig, vagy felmásszon az első emeletre.
Folyamatosan próbált ugyan fogyni, edzésekre is eljárt, de mindig hamar visszaszedte a leadott kilókat. Az említett ígéret viszont fordulópont volt számára: „Én az a régi vágású srác vagyok, akit az adott szó kötelez. A műtéttől nagyon féltem, így maradt a másik opció.”
Mindez egy Márton-napi vacsorán hangzott el. Egyetlen kérése volt, mégpedig az, hogy a születésnapját, február 10-ét még megvárhassa. 2018. február 12-én viszont tényleg megtette az első lépést: aznap beszélt először az edzőjével, Bánhidi Orsolyával, akinek talán a legtöbbet köszönheti.
„A korábbi edzőtermét hívtam fel, ahol akkoriban dolgozott, és egyből őt javasolták. Egy háromszemélyes edzőpadra ültünk le beszélgetni, de alig fértünk el rajta, természetesen nem miatta” – idézi fel.
Újdonsült tanítványa azonban már az első edzésen meggyőzte: „Vért izzadt, majdnem sírt. Ezután már tudtam, hogy nem a levegőbe beszél.”
„Bevillant egy megfoghatatlan érzés, hogy ennek az embernek muszáj segítenem”
Amikor Laci bevonult katonának, még teljesen átlagos testsúllyal rendelkezett. Tiszti pincérként felment a súlya 120-130 kilóra, de még ezt is egész sokáig tartani tudta. A leszerelése után viszont folyamatosan hízott egyre nagyobbra, 1996-tól 15-18 év alatt érte el a bőven 200 kiló feletti mélypontot.
„Ennek az egésznek persze van egy lelki háttere is. Sokszor éreztem magam boldogtalannak, amivel párhuzamosan rengeteget ettem” – meséli. Szintén hozzájárult a helyzet romlásához, hogy akkoriban kocsmát és játéktermet is üzemeltetett, az éjszakázáshoz pedig sok energia kellett.
Előfordult, hogy egy nap alatt felment a vérnyomása 217/120-ra, illetve a cukra is nagyon megugrott. Amikor bement az ügyeletre, azt mondták neki, hogy egész életében vérnyomáscsökkentőt kell majd szednie. Ezt leszámítva viszont semmilyen kivizsgáláson nem járt, egyszerűen csak elhatározta, hogy le fog fogyni.
Edzője szerint ha látta volna orvos, valószínűleg nem ajánlotta volna neki, hogy sportoljon, mert ilyen testsúlynál könnyen járhat például izomsérüléssel, vagy akár szív- és érrendszeri problémával.
„Sokkot kaptam, de elvállaltam” – mondja Orsi, akinek előtte még nagyságrendileg hasonló testsúlyú kliense sem volt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy személyi edzést kapacitás hiányában nem vállalt, csak csoportokat, de fogalma sem volt arról, mit fog kezdeni Lacival, ha a saját adottságaival lejön edzeni hét másik ember mellé.
Egy pillanatkép nagyon erősen megmaradt Orsi emlékezetében: „Három hete járt még csak Laci hozzám, amikor megláttam őt az utcán, amint épp egy zebrán sétált át. Köszönni nem tudtam neki, mert túl messze volt, ezért csak néztem távolról a nehézkes mozdulatait, mint egy lassított felvételen. Ekkor egyszer csak bevillant egy megfoghatatlan érzés, hogy ennek az embernek muszáj segítenem.”
Négy év alatt mínusz 110 kiló
Edzője kezdetben csak annyit szeretett volna, hogy a többiek fogadják el Lacit, ne menjen el a kedve néhány alkalom után. Konkrét célokba ekkor még nem mert belegondolni, először talán egy évvel később kezdett hinni benne, hogy ebből az egészből akár óriási eredmény is születhet.
Szerencsére a csoport többi tagja nagyon megértő volt: 8 év alatt összejött egy olyan 40-50 fős csapat, ahová Orsi gond nélkül lehozhat bárkit az egyéni adottságaitól függetlenül, mert biztos lehet abban, hogy nem fogják kinézni maguk közül. Akik hajlamosak voltak arra, hogy kritizáljanak másokat, vagy akár gúnyolódjanak rajtuk, már korábban lemorzsolódtak.
Laci dolgát az is megkönnyítette, hogy mivel a gyakorlatokat egységekre bontották és időre végezték, csinálhatott mindent a maga tempójában, ezzel nem hátráltatta a többieket. Az első időszakban heti 2 edzésre járt, majd ezt fokozatosan heti 3-ra, 5-re, végül pedig 11-re emelte. Az utóbbi azt jelentette, hogy minden hétköznap reggel és este, valamint szombatonként is ott volt a teremben. Orsi kollégája, Matus Mónika szintén rengeteget segített neki, főleg a legelején.
„Rengeteg hullámvölgy és súlyliftezés volt, előfordult olyan is, hogy minden erőfeszítés ellenére három hónapon át egyetlen kiló se jött le rólam” – idézi fel. Ezt nagyon rosszul élte meg, de Orsi folyamatosan motiválta őt, hogy nem szabad feladnia. Kitartott, és alig egy héttel később meg is lett az eredménye: hirtelen közel 10 kilóval kevesebbet mutatott a mérleg.
Az edzések mellé kemény diéta is társult: volt olyan időszak, hogy szinte csak túrót és gyümölcsöket ehetett. „Imádok jókat enni, de bármennyire hihetetlen, ha most megkérdeznéd, van-e olyan étel, ami nagyon hiányzik, nem tudnék ilyet mondani. A kulcs az önuralom, minden fejben dől el.”
Tavaly februárban korábbi félelmét legyőzve átesett egy komoly plasztikai műtéten, melynek során 6,5 kiló lógó bőrt, valamint 1,2 liter zsírt távolítottak el róla. Nyolc és fél órán át tartott az operáció, amihez hasonlót előtte még soha nem végeztek Magyarországon. A vágások nyomai azóta is látszanak rajta, jó részük valószínűleg soha nem fog teljesen begyógyulni. Azóta viszont olyan, mintha kicserélték volna.
„Aki vékony, el se tudja képzelni, mekkora örömet jelenthet pusztán az, ha fel tudsz menni egy lépcsőn”
Laci számára egyértelmű, hogy amit elért, az legalább akkora mértékben Orsi és a csapat érdeme is, mint a sajátja. Elmondása szerint több helyen is volt edzeni, de ilyen támogató közeggel szinte sehol nem találkozott.
Hiába telt el 5 év, edzője a mai napig meg tud lepődni azon, mit értek el együtt. „Ilyet eddig csak filmekben láttam, nem találkoztam még előben senkivel, aki képes volt ennyit fogyni” – jelenti ki. Laci viszont a legelső perctől fogva biztos volt benne, hogy mindez sikerülni fog.
Hogyan tovább? Teljesen elégedett soha nem lesz magával, de már „csak” heti 9 edzésre jár. Azt viszont most is ugyanolyan komolyan veszi. Szeretné motiválni és segíteni is a túlsúlyos embereket, hogy minél több egykori sorstársát meggyőzze arról: igen is van lehetőség a változásra, csak elhatározás és akaraterő kell hozzá.
„A legerősebb visszajelzés, amikor valaki azt mondja, hogy ő csak azért csinálja, mert nekem is sikerült. Olyan barátságok és emberi kapcsolatok alakultak ki itt a teremben, amelyek számomra megfizethetetlenek.”
