A délkelet-alaszkai Tongass Nemzeti Park partjai évente egyszer-kétszer hatalmas árapály-ingadozást tapasztalnak. Ilyenkor sok olyan kőzet bukkan elő, melyeket egyébként elfed a víz.
2011-ben Jim Baichtal erdész a helyi Keku-szigeteknél kezdett el fosszíliákat gyűjteni egy ilyen ingadozáskor - írja az IFLScience.
Bár nem tudta, de ekkor egy olyan kövületet is talált, amely óriási hatást gyakorolt az ősi tengeri hüllőkről kialakított tudományos képre.
Baichtal Észak-Amerika legépebb thalattoszaurusz-maradványát fedezte fel. Kutatók egy csoportja a mintegy 200 millió éves leletet elemezve a közelmúltban egy új fajt írt le, a Gunakadeit joseeaet.
Neil Kelley, a Vanderbilt Egyetem munkatársa és a tanulmány egyik szerzője szerint a thalattoszauruszok az egyik legkorábbi szárazföldi hüllők voltak, melyek visszaszoktak a tengeri életmódra. Az állatok ezen csoportja több tízmillió évig létezett, de csak kevés fosszíliájuk maradt fenn. A G. joseeae azonosítása előtt a thalattoszauruszok családfáján két évtizeden át nem végeztek el módosításokat a rokoni kapcsolatokban, éppen ezért fontos felfedezésről van szó.
A thalattoszauruszok viszonylag kis termetűek voltak, legfeljebb 4 méter hosszúra nőttek. Az állatok főként az egyenlítői óceánok sekély, part menti részein éltek, és rövid, hegyes orruk volt,
ami a táplálkozásukat segítette.
