XIV. Lajos a francia történelem egyik legnagyobb királya, egyben minden idők leghosszabb ideig trónon ülő uralkodója volt. A Napkirályként és Nagy Lajosként is ismert király idején a gazdaság és a kultúra egyaránt fejlődött, Franciaország pedig az igazi nagyhatalmak közé emelkedett.
Tudjuk, hogy az uralkodó élete során különböző betegségektől szenvedett, többek között cukorbetegséghez hasonló tünetek, köszvény és visszatérő kelések is kínozták. A források alapján higiéniája hagyott némi kívánnivalót maga után, a ritka tisztálkodás valószínűleg nem segített állapotán. Érdekes módon XIV. Lajos kezelése az orvostudomány, pontosabban a sebészet fejlődéséhez is nagyban hozzájárult, igaz, nem kevés áldozat árán - írja az IFLScience.
1685-ben az orvosok a király végbélnyílásánál észleltek egy duzzanatot. A következő hónapra az elváltozás tályoggá, majd fisztulává fejlődött - a sipolyként is ismert rendellenesség két természetes testüreg vagy üreges szerv kóros összeköttetését, illetve ezek rendellenes kivezetését jelenti.
Az uralkodót eleinte beöntésekkel, kenőcsökkel, véreztetéssel és egyéb módokon próbálták gyógyítani. A kezelések nem voltak sikeresek, XIV. Lajos pedig végül már ülni sem tudott a fájdalomtól, idővel ráadásul genny is elkezdett szivárogni a végbeléből.
Ekkor lépett közbe Charles-François Félix.
A sebész és borbély feladata az volt, hogy megműtse az uralkodót, ami a megfelelő higiénia és az érzéstelenítés kora előtt komoly kihívásnak számított.
A beavatkozás előtt rengeteget gyakorolt, nagyjából 75 egészséges férfit vont be kísérleteibe. Azt nem tudni, hogy hányan haltak meg, míg Félix tökéletesítette technikáját, de feltételezhető, hogy sokan életüket vesztették. A sebész munkája során egy eszközt is kifejlesztett, ez volt a le bistouri royal, azaz a királyi szike.
Voici le bistouri "recourbé à la royale" conçu par le chirurgien Charles-François Félix pour l'opération de la fistule anale de Louis XIV. pic.twitter.com/kG7yYmqgu0
- Les Grosses Têtes (@GrossesTetesRTL) September 21, 2017
A három órán át tartó operáció nagyon kellemetlen volt, viszont sikeresen zárult. A király tünetei egy időre elmúltak, később azonban még kétszer meg kellett ismételni a műtétet.
A beavatkozás hatásai jóval túlmutattak az uralkodói egészségen, az udvaroncok például egy időben állapotuktól teljesen függetlenül maguk is igyekeztek átesni az operáción. Ami még fontosabb: a kezelésnek köszönhetően nőtt a sebészet presztizse. Franciaországban ezt követően virágozni és fejlődni kezdett a szakterület, XIV. Lajos még egy, a képzést segítő intézményt is alapított.
