A megafauna alatt a szakértők azon nagy testű állatok együttesét értik, amelyek egy térben vagy egy időben fordulnak elő. A legismertebb megafauna a mamutot is magába foglaló pleisztocén megafauna, ezen földtörténeti korba esett a legutóbbi jégkorszak is.
Az új kutatásban a szakértők a mostani megafauna mintegy 300 faját tanulmányozták - írja a Live Science. A szakértők a Természetvédelmi Világszövetség által kiadott, az élőlények természetvédelmi státuszát bemutató vörös listát elemezték, hogy felmérjék az egyes állatok helyzetét.
A William Ripple, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa által vezetett csapat olyan ma is élő gerinces fajokat vizsgált, amelyeknek testtömege egy bizonyos határ fölé esik. Az emlősök és a halak esetében ez a határ 100, míg a hüllők, madarak és kétéltűek esetében 40 kilogramm volt. A tanulmányozott élőlények között többek közt elefánt-, orrszarvú-, teknős- és bálnafajok szerepeltek, igaz, meglepő állatok, például a kínai óriásszalamandra is felkerült a listára.
Az adatok azt mutatják, hogy a nagy testű állatok komoly bajban vannak: a vizsgált közel 300 fajból mintegy 200-nak folyamatosan csökken az egyedszáma, 150-et pedig a kihalás veszélye fenyeget. Az eredmények alapján az állatokat a környezetszennyezés, az élőhelyek eltűnése és az éghajlatváltozás is fenyegeti,
a legnagyobb problémát azonban a vadhús, illetve a hüllő- és madártojások iránti kereslet jelenti.
A vadászati technikák az 1760-as években kezdtek el látványosan fejlődni, ettől kezdődően pedig egyre több nagy testű faj pusztult ki. A szakértők szerint jelenleg a megafauna jóval sérülékenyebb, mint a gerinces állatok együttesen.
A kutatók úgy gondolják, hogy minél előbb meg kell hozni azokat a jogszabályokat, amelyekkel meg tudják védeni a nagy testű állatokat.
Kiemelt fotó: Pixabay
