Ángyán József elkészült az utolsó megye, Zala állami földárverési adatainak elemzésével. A mellékleteivel együtt 111 oldalas megyei jelentés szerint Zalában 3420 hektár állami földet vertek dobra. Bár ez a terület 106 nyerteshez került, azonban annak 55 százalékát nem a kormányzati propagandában szereplő "kis/közepes családi gazdaságok" kapták.
10 nagy érdekeltség szerzett meg mintegy 1900 hektárt, míg a nyertesek csaknem kétharmadának a területek alig több mint 11%-a, kevesebb mint 400 hektár jutott. Zalában sem voltak befutók a helyi gazdálkodók, a családok elől a földek csaknem 80 százalékát más településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg, akik között négy külföldi is volt.
A professzor szerint ráadásul még az úgynevezett "helybeliek" között is voltak olyanok, akik - a földforgalmi törvény abszurd szabályozása miatt - csak cégük székhelye jogán válhattak "helyi földművessé" úgy, hogy helyben akár nem is jártak, hírből is alig ismerik a mezőgazdaságot.
Zalában is voltak kifejezetten "vesztes települések", amelyek területeit részben vagy egészben más településeken élők szerezték meg. Az érintett 79 település közül 43 településen egyáltalán nem volt helybeli nyertes.
Ángyán József a bérleti viszonyok elemzése alapján arra jutott, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában döntő szerepe lehetett a bérlő viszonyának a kormányzó "elithez". A korábban már állami földekhez juttatott "baráti" bérlők, cégek területeiből ugyanis - vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve - jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre utána részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot.
Baráti bérlők, nagyurak, voksszerzés
A kisebb nyerteseknél a szavazatszerzés is szerepet játszhatott, de az alapvető cél a nemzeti földvagyon "baráti" tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, hiszen ők utána a nem baráti cégek földbérleti szerződéseit megváltoztathatják, őket a földről kiszoríthatják. A zalai adatok cáfolják azt is, hogy "komoly versenyben, piaci áron" jutottak a nyertesek az állami földterületekhez.
A földterület mindegy kétharmada, 2200 hektár, licitálás nélkül, kikiáltási áron, az európai földárak töredékéért kelt el. Valódi árverseny a területek 9%-ának árverésén alakult ki, mivel a területek több mint kétharmadát túl nagy birtoktestként hirdették meg. Erre egy valóban gazdálkodó családnak nem volt pénze, míg a spekuláns tőkének, az erős NER-es kapcsolatrendszerű vállalkozóknak kiváló befektetési lehetőséget kínált.
E körökben az átlagosan 8-28-szoros földárbeli különbség már "eléri az ingerküszöböket". Ennek kapcsán a második Orbán-kormány egykori agrárállamtitkára már többször felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban Magyarország ellen a földforgalmi szabályozás - különösen a külföldiek földszerzésének nehezítése - miatt kötelezettségszegési eljárás zajlik. Ha a magyar földpiacot liberalizálni kell, az azt jelenti, hogy a most relatíve nyomott áron megvett területek évek múlva akár 10-15-szörös áron lesznek piacra dobhatók.
Ángyán József hamarosan elkezdi a megyei eredmények országos, tematikus összegzését. A professzor úgy gondolja, hogy az országos összegző tanulmány 2022 őszére befejeződhet, ami alapján talán még egy földügyi könyv is készülhet.
