Ángyán József a második Orbán-kormányban, 2010 és 2012 között a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára, vagyis hozzá tartoztak a földügyek.
A gödöllői professzort azzal az ígérettel hívta kabinetjébe a miniszterelnök, hogy a nagyüzemi termelés felől a családi gazdaságok felé mozdíthatja a rendszert.
Ehhez képest, ahogy annak idején több interjúnkban is dokumentáltuk, Ángyán konfliktusról konfliktusra bukdácsolt, míg végül két év államtitkárkodás után úgy távolították el posztjáról, hogy még csak nem is beszélhetett Orbán Viktorral.Parlamenti ciklusát független képviselőként kitöltötte, 2014-ben nem jutott be a Házba.
Akkor vette fejébe, hogy megyéről megyére haladva sorra veszi a fideszes földmutyikat.
Ő az az ember, aki sokat tud, de kevésről beszél. Legalábbis egyelőre. Most nagyinterjúnkban üzen Orbánnak. Hosszú cikkre tessék számítani.
Az első elemzést 2016 áprilisában tette közzé; a munka aktuális, tizenegyedik állomása Veszprém megye.
Így most az elárverezett összes állami terület (182.200 hektár) 77 százaléka (141.000 hektár) adatainak feldolgozásával elkészült.
Idézünk a lapunk birtokában lévő dokumentum ajánlásából:
Az államra bízott közös nemzeti földvagyonunk - a villámgyors lebonyolításból következtethetően bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a "migrációs válság" árnyékában, hirtelen bejelentett - kiárusítását a kormányzat részéről sok valótlanságot és a közvéleményt félrevezető csúsztatást tartalmazó propagandakampány kísérte. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy miért is kell a meghirdetett választási- majd kormányprogrammal szöges ellentétben az állami földeket dobra verni, arra észérvek, értelmes magyarázatok alig születtek. Ahhoz, hogy a tényleges érdekeket, szándékokat és folyamatokat, a lépés valóságos - az egész társadalmat érintő - hatásait megértsük, érdemes a "Földet a gazdáknak!" program 2015 novembere és 2016 júliusa között, három hullámban lebonyolított, majd 2016 őszén törvénnyel lezárt árveréses földértékesítési eljárásának tényadatait elemezni.
Veszprém megye, írja Ángyán professzor, az állami földprivatizáció terén a meghirdetett (14.401 hektár) és az elárverezett (9.347 hektár) területei alapján a megyék rangsorában a középmezőnybe tartozik.
A dolgozat részletesen vizsgálja:
- a megyében meghirdetett és elárverezett állami területeket
- az állam tényleges bevételeit
- az árverésekkel érintett településeket
- a helyi lakosok szereplését
- a lakhely és a birtoktest közti távolságokat
- a földbérlők és árverezők, valamint a kikiáltási árak és a nyertes árajánlatok viszonyát
- az árverseny kérdését
- a nyertes árverezők és érdekeltségek, továbbá az általuk megszerzett területek jellemzőit
- a legnagyobb nyerteseket és érdekeltségeket részletesen is bemutatja, javaslatokat fogalmaz meg.
Néhány megállapítás a jelentésből:
- az elkelt megyei földterület 173 nyertes árverezőhöz került, de több mint 62 százalékát, 5.800 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő "kis/közepes családi gazdaságok", hanem 44 nyertes árverező tagja nevén mindössze 19 nagy érdekeltség szerezte meg
- az "alsóházi" - 20 hektár alatti területet szerző - 60 érdekeltség, a nyertesek mintegy 44 százaléka eközben csupán a területek alig 6 százalékához, kevesebb mint 600 hektárhoz jutott
- Ángyán állítja, a kormányzati propaganda szerint "a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli"; Veszprém megye adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát igazolják, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek jelentős részét, e megye esetén háromnegyedét, más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg; ráadásul az úgynevezett "helybeliek" között találni olyan cégtulajdonosokat is, akik cégük székhelye jogán válhattak úgy "szerzőképes helyi földművessé", hogy: helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik
- egy részük nemcsak, hogy nem "helybeli", hanem az elárverezett terület 15 százalékát a kormányhatározatban rögzített 20 kilométernél is nagyobb, átlagosan 32 kilométer távolságban lakó 23 nyertes árverező Budapestről egy politikaközeli, büntető- és munkajogi szakjogász, ügyvédi irodavezető szerezte meg
- Veszprém megye adatai is cáfolják azt a kormányzati állítást, mely szerint "versenyben kialakult piaci áron" jutottak a nyertesek az állami földterületekhez: a 9.500 hektár elkelt megyei területből ugyanis 85 százalék licitálás nélkül, kikiáltási áron, további 300 hektár pedig azt kevesebb, mint 5 százalékkal meghaladó áron, az európai földárak töredékéért került a sikeres árverezőkhöz; valódi árverseny, ahol a nyertes árajánlat több mint 50 százalékkal meghaladta a kikiáltási árat a területek alig 4 százalékának árverésén alakult csupán ki; az elárverezett megyei terület egészére nézve megállapítható, hogy: a nyertes árajánlat csupán 5 százalékkal haladta meg a kikiáltási árat
- a látszólagos érdektelenség annak is tulajdonítható, hogy a területek felét olyan nagyméretű birtoktestek formájában hirdették meg, melyeknek akár kétszázmillió forintos kikiáltási árával a ténylegesen gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeznek; másrészt az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű helyi gazdacsaládok "nem vették a bátorságot, hogy a politika-közeli, egymás közt a földeket vélhetően előre leosztó, egymásra így nem is licitáló "nagyurak" ellenében próbáljanak földhöz jutni"
- számos esetben a nyertes "földművesek" tevékenységi köre is igen távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható; találni közöttük milliárdos nagyvállalkozókat, gépjármű, mezőgép, fa- és telekommunikációs termék, üzem- és tüzelőanyag valamint sportszer nagy- és kiskereskedőket éppen úgy, mint pl. ingatlan fejlesztőket, kezelőket és forgalmazókat, közúti árufuvarozókat, építőipari vállalkozókat vagy éppen vendéglátósokat, panziótulajdonosokat; jogászokat, szakorvosokat, pénzügyeseket, földmérő mérnököt, vezető banktisztviselőt, sőt, vagyonvédelmi őrt, kocsmárost, személyi sofőrt, gépszerelőt, ércbánya tulajdonost vagy éppen fogászati turisztikai nagyvállalkozót is
- az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlő kormányzó "elithez" való viszonya - mint a feudális jellegű rendszerekben általánosan, itt is - döntő szerepet játszhatott; a "baráti" besorolású bérlők esetében szembetűnő, hogy meghirdetett bérleményeik jelentős részét, akár egészét maguk vásárolták fel; e "baráti" cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben ők maguk tettek nyertes árajánlatot; a "nem baráti" nagy bérlők esetében viszont a földeladás alapvető célja a bérelt területek olyan kormány-közeli - gyakorta nem mezőgazdasági - tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, akik megemelve a földbérleti díjakat leszoríthatják e cégeket a földről
- e megyére is általánosan jellemző, hogy politika/FIDESZ/kormány-közeli rokoni, baráti, illetve nagygazda, nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez.
Kiemelt kép: MTI/Beliczay László
