A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke ekkor arról beszélt az Igazságügyi Minisztérium egyik munkatársával, hogy miként kell fellépni egy végrehajtó ellen.
Újabb lehallgatott hívásokról készült hangfelvételek kerültek elő a Schadl-Völner-ügyben. A Blikk birtokába került hanganyagokból kiderül, miként zajlott a végrehajtói pályázatok kiírása, amiről Völner Pál és Schadl György folyamatosan egyeztettek.
Az egyik beszélgetés így hangzott:
Völner: „Szerintem így egyben jobb, mert egybe írjuk ki, és akkor gyakorlatilag nem kell ugyanazokat az embereket többször…”
Schadl: „Ez így van, ez így van, mert egyébként, aki ugye, nem kerül be, ha négy csomagba írjuk ki, akkor mind a négyszer el fog jönni, mind a négyszer meg kell hallgatni.”
A volt államtitkár ezt is mondta a végrehajtói kar elnökének:
„Akkor mondom, azt a kettőt, nem indítjuk, hogy ha véletlenül fellebbezés onnan befut, akkor utána meg rögtön ki kell írni… De elvileg azt kellene végiggondolnunk, hogy a közjegyzőknél kiírnak olyan helyet is, ami még betöltött hely, csak látszik, hogy mikor üresedik. Tehát gyakorlatilag még azt is megtehetjük, hogy kiírunk egy helyet, és nem hirdetünk eredményt… Csinálhatjuk azt is, hogy az eredményhirdetésnél, tudod, egy lyukat hagyunk, és gyakorlatilag mindenki egy sorral hátrébb kerül.”
Egy másik hangfelvétel azt bizonyítja, hogy Schadl több utasítást is adott a végrehajtói kar hivatalvezetőjének:
A végrehajtói kar elnöke azonban nemcsak Völnerrel, hanem az Igazságügyi Minisztérium más munkatársaival is beszélgetett például arról, hogy miként kell fellépni egy végrehajtó ellen, ha az érdek azt diktálja.
Schadl: „Ha felfüggesztenek vagy valakit felállítanak, akkor mindenkit a saját irodája helyettesít. Mert ugye, gyakorlatilag a Vh. (A bírósági végrehajtásról szóló törvény a szerző.) ezt nem szabályozza. Csak az van benne, ami arra vonatkozik alapvetően, hogy ha 30 napon belül van távol a végrehajtó, akkor saját irodáján keresztül kell helyettesíteni. És R. (egy felfüggesztett végrehajtó) ugat, hogy a saját irodáján át helyettesítsék, és őt illesse meg az árbevétel, amihez nyilván nem fogunk hozzájárulni.
X.: Nálunk marad a sztori, az IM-ben marad ez a rendelet. Nem kell vele megvárni a hatóságot.”
Schadl: „Nem. Ezt egy hónapon belül meg kell szülnünk. Meg addig is gondolkodjál már rajta légy szíves, milyen állásfoglalást, akármit tudunk kiállítani, mert a P. lett helyettes (P. egy másik végrehajtó), és elvitte az iratokat, és az R. már ott tart, hogy feljelentette a P.-t, bűnpártolásért már feljelentette K.-t, és előre fenyegetőzik, hogy feljelenti a Varga Juditot bűnpártolással, meg a Völnert is.”
Völner Pál a vallomásában tagadta, hogy korrupciós kapcsolatot alakított volna ki Schadl Györggyel, tőle rendszeresen kenőpénzt fogadott volna el.
