A hercegi pár filmjének második 3 órája után nekem két dolog jött le: ez a két ember önimádó, össze-vissza kamuzik, és nagyon ideje lenne már náluk kikapcsolni a wifit. Vélemény.
Múlt héten három óra, ma három óra. Ennyit kínlódtam végig azért, hogy a Harry&Meghan Netflixes dokumentumfilmről véleményt alkossak. A múlt héten megírtam, hogy szerintem mennyire “működik” ez az egész dokumentumfilmként. Most megírom, hogy mennyire működött, nekem, mezei nézőként, úgy általában.
Nyakon öntötték egy tonna cukormázzal, nem kevés nárcisztikus önimádattal, meg egy jó nagy adag passzív-agresszív gyűlölettel a brit királyi család, meg a brit sajtó, meg úgy általában minden ellen, ami brit. Alázúgatták szirupos blues-zenékkel a szabadságról, mutattak százezer home-videót cuki gyerekekkel, szülinapi tortákkal, lufikkal, altatódal-dúdolással, tengerparti kutyasétával. Harry és Meghan szinte folyamatosan vagy sírtak, vagy szemet forgattak, vagy fújtattak, vagy kiborultak benne, villantak a képek az összevont szemöldökű, csúnya, "Hókuszpók" királyiakról, meg persze Dianáról, ha valakinek még nem lenne túladagolása.
A dolog azért bosszantó, mert én vártam volna valami újat is. De az speciel nem volt benne. Csak a három éve folyamatosan ismételt, és már nem tudom, hányadik olvasatban cifrázott narratíva. Meghan, a “világ valaha élt első, globális hercegnője” (az idézőjeles részeket szó szerint jegyzeteltem ki a filmből) “egy idegen organizmusként” került be a királyi családba, amely ahelyett, hogy “alkalmazkodott volna HOZZÁ”, “bántalmazta”, tönkretette, hazugságokat terjesztett róla, életveszélybe sodorta, elüldözte, és ezzel “egy óriási lehetőséget szalasztott el”. Harry végre kibökte az őt belülről valószínűleg régóta feszítő fájdalmát is:
Leszámítva azt, hogy ki az, aki így beszél magáról, hogy micsoda nárcizmus kell már önmagában ehhez is, azon kívül a láthatóan igen nagy gonddal megrajzolt narratívában is annyi lyuk van, mint egy tésztaszűrőben.
Csak néhány példa azokból, amiket én kiszúrtam:
Harry és Meghan a filmben legalább öt percenként közli, hogy nekik csak az “intimszférájuk” számít, a szerelmük, a kis családjuk, a szabadságuk, az élet apró örömei. Mint Vágási Feri meg Jutka a Szomszédokból: egy pici panellakás, dzsörzékanapé, gurgulázó gyermekkacaj. Ehhez képest többet láttam a filmben őket laptop meg tablet előtt ülni, meg mániákusan a telefonjukat görgetni, mint a Kardashian-nővéreket. Adja magát a kérdés: ha ennyire intimek akartok lenni, miért nem kapcsoljátok ki a wifit? Teljesen egyértelmű, hogy ez a pár megszállottja a nyilvánosságnak, az online sajtónak, a közösségi médiának. Amikor épp nem cikkeket és kommenteket olvasnak, vagy youtubereket néznek, akkor meg folyamatosan szelfivideóznak, vagy valakit megkérnek, hogy videózza le őket.
Meghan ismét elmondja a már ismert információt, miszerint első terhessége alatt, még a Palotában öngyilkossági gondolatai voltak, de "megakadályozták, hogy segítséget kérjen, mert nem vetne jó fényt az intézményre", azaz a királyi családra. Félórával később viszont elmeséli, hogy a terhessége alatt végig volt egy személyi orvosa, akit ő válaszott ki, a nevét is mondja. Ez a személyi orvos, aki nyilván rendszeresen megvizsgálta, nem tudott arról, hogy súlyos depressziója van, és készül elvenni a saját életét? Nem engedték, hogy Meghan felhívja? A királynő kitépte a kezéből a telefont, vagy hogy volt ez?
MINDEN intim pillanatukról van home videó, vagy épp profi fotó. Évekre visszamenőleg. Nekem a legdurvább az volt, amin épp a kisfiukat, Archie-t fektetik le a kaliforniai házuk gyerekszobájában, az ágy mellett altatódalt énekelnek, cukiskodnak meg gügyögnek a kicsinek, és valaki közben az ajtórésen át veszi őket. Mégis, ki volt az, és hogy került ez az elkapott, családi pillanat 100 millió dollárért a Netflixhez?
A másik: Harry gyűlölete az apja és a bátyja iránt nem is lehetne egyértelműbb. Pár éve nekem még úgy tűnt, szerette őket. A dokumentumfilm most leadott, három órája alatt egyszer sem mondta ki William nevét, mindig csak úgy utalt rá: “a bátyám.” Őt egyébként többször támadja a filmben, állítólag Vilmos “kiabált és üvöltözött vele”, amikor a híres Sandringham-i Megxit találkozó zajlott. És szerinte Vilmos heccelte ellenük a sajtót is, nem egy esetben. Károly pedig egyértelműen “félreértette” őket, mindig is, és amikor Harry hazament nagyapja, Fülöp temetésére, kiakadt azon, hogy a bátyja és az apja “a bocsánatkérésnek és a felelősségvállalásnak” a jelét sem mutatták azért, “amin Harry és Meghan keresztülment.”
Harry és Meghan a filmben állítják, hogy amint elhagyták Angliát, a királyi család “büntetni kezdte” őket, nem adtak pénzt, ott hagyták őket lógva egy kanyi garas nélkül, és a biztonsági őrizetüket is azonnal visszavonták. Öt perccel később viszont Meghan drámaian elmeséli, hogyan zokogott összeomolva az egyik biztonsági emberük karjaiban a szörnyű lelkiállapota miatt, Kanadában. Most akkor volt biztonsági őrizetük, vagy nem volt? Húsz perccel később meg azt halljuk, hogy vettek egy 14 millió dolláros luxusvillát Kaliforniában. Mégis, miből, ha minden pénzt megvontak tőlük büntetésből, és egy fillérjük se maradt? Egyébként is, a távozásuk óta lassan három év telt el: esetleg arra nem gondoltak, hogy dolgozzanak? Szerintem egyértelmű, hogy sokáig Károly pénzelte őket, azután Oprah Winfrey, most meg ugye a Netflix.
És akkor az Oprah-interjú. A privát életre áhítozó pár 2021 tavaszán úgy érezte, a világ leghíresebb pletykakirálynőjének kell elmondaniuk egy három órás tévéinterjúban “a saját történetüket.” Mutatják őket, ahogy a tévé előtt ülve, otthon, felszabadultan ujjonganak, amikor az interjú adásba ment (valaki véletlenül ezt is felvette). Másnap pedig mutatják Harryt, amint jókedvűen labdát dobál a luxusvillájuk kertjében a kutyájuknak, és szó szerint ragyog a boldogságtól. Mert ugye valaki ezt is levideózta. Az EGÉSZ VILÁG tudta, hogy Harry nagypapája, Fülöp azokban a napokban került kórházba, és haldoklott. Ezek szerint az egész világ, csak épp Harry nem, mert ezt valahogy “kifelejtették” a filmből. Most vagy az van, hogy Harry egy pszichopata, aki mámorosan kuncog, miközben a nagypapája haldoklik, vagy ezt az egészet valamikor máskor vették fel, vagyis megrendezett a dolog. Szerintem ez utóbbi.
Sorolhatnám. Meghan híres vetélésének sztorija, amelyről a The New York Times-ba írt egy hosszú cikket (szintén a privát élet reményében, ugye) is legalább három különböző verzióban hangzik el. A vetélésért egyébként Harry kifejezetten a brit sajtót, egész pontosan a Daily Mail nevű lapot teszi felelőssé, ezt ki is mondja, holott akkor már fél éve nem is éltek Angliában.
Márpedig aki egy dokumentumfilmben, ami ugye a tényszerűség műfaja, egyszer hazudik, annak – sajnálom – én a többit sem hiszem el. Ennek a két drámabajnoknak meg most már egy szavát sem.
Végigültem ezt a hat órát, becsülettel. Értem, Harry és Meghan, iszonyatos szenvedéseken mentetek keresztül, jobb nektek Disneylandben. Csúcsa, csúnya királyi család, csúnya, csúnya brit sajtó, csúnya, csúnya britek.
De most már maradjatok egy kicsit csendben, ha nem túl nagy kérés. Vannak a tiéteknél nagyobb problémák is a világon.
