Hogy el tudom-e képzelni magam 40 év fölött a ringben, mint Manny Pacquiao? Nem, addig nem akarom húzni. Négyéves korom óta edzem, egy született bokszoló vagyok. De mindig minden véget ér egyszer, és szeretnék majd idővel eljárni vadászni, horgászni. Ma még ezt nem tehetem meg, mert minden nap edzek. Az motivál, hogy enyém legyen mind a négy vb-cím könnyűsúlyban, ehhez még két övet kell megszereznem. Hogy utána mi lesz? Azt még nem tudom
- magyarázta napjaink egyik legjobb ökölvívója, az ukrán Vaszil Lomacsenko, aki a hétvégén a brit Luke Campbell ellen lép ringbe a londoni O2 Arenában.
Ha valaki csak annyit hall, hogy Lomacsenko 15. profi mérkőzésére készül, könnyen azt hiheti, hogy egy feltörekvő tehetségről van szó, aki most megkapta élete nagy lehetőséget, holott egy abszolút kiforrott klasszisról beszélünk,
aki 31 évesen már két olimpiai, két világbajnoki arannyal és egy óriási rekorddal bír, mivel ő lett profiként a leggyorsabban három különböző súlycsoportban is világbajnok.
Abban, hogy Lomacsenkót ma, mint az ökölvívás művészét emlegetjük, és nem úgy, mint az ukrán jégkorong-válogatott oszlopos tagját, óriási szerepe van az apjának, Anatolijnak, aki bokszedző, így adta magát, hogy a hoki iránt érdeklődő fiú is kipróbálja magát a sportágban. Vaszil pedig mindig megemlíti, mennyire hálás az apjának azért, amit érte tett.
"Miatta lettem az, aki. Érte harcolok minden egyes meccsemen. Adott nekem egy esélyt, hogy ilyen életem legyen, általa lettem kétszeres olimpiai bajnok és világbajnok a profik között" - mondta Lomacsenko az apjáról, és minden szaván érződik a tisztelet.
Az ukránnak már az amatőr pályafutása is annyira tökéletesen volt felépítve, hogy az alapján a bokszban nem annyira jártasak is vígan rámondták volna, hogy ez a srác a profik között is tarolni fog. 2006-ban junior világbajnok lett légsúlyban, egy évvel később pedig a felnőttek között lett vb-ezüstérmes pehelysúlyban.
A 2008-as pekingi olimpián oka lett volna nekikeseredni a sorsolás miatt: első ellenfele épp a korábbi vb-döntőben túl nagy falatnak bizonyuló orosz Albert Szelimov volt. A legjobbkor állt rajta bosszút.
Innentől kezdve pedig forgószélként söpört végig a mezőnyön, a francia Khedafi Djelkhir elleni döntőben például az első menetet sem kellett végigbokszolnia, amikor a hatalmas fölénye miatt a bíró beszüntette a küzdelmet.
A jól megérdemelt arany mellé ráadásul az olimpia legjobbjának járó különdíjat is ő vihette haza.
2008-ban az Eb-n is végigverte a mezőnyt, az ellenfelek négy meccsen mindössze négy pontot szedtek össze ellene, aztán 2009-ben az első világbajnoki aranyát is imponáló eredménysorral (16-2, 15-1, 8-2, 12-1, 12-1) gyűjtötte be, pedig a torna egy részét törött kézzel bokszolta le.
2011-ben már könnyűsúlyban oktatta a mezőny a bakui vébén, igaz, a harmadik körben csak iszonyatosan kemény meccsen, egypontos különbséggel győzte le a későbbi olimpiai bajnokot, a brazil Robson Conceicaót, de a negyeddöntőt, az elődöntőt és a finálét már uralta.
A második vb-címet a második olimpiai arany követte, így amatőr pályafutását döbbenetes mérleggel zárta le, 397 meccséből mindössze egyet vesztett el, a 2007-es vb-döntőt.
Hála Istennek, az én időmben a súlycsoportomban nem volt egy Lomacsenko-szintű klasszis. Sosem láttam még hozzá fogható bokszolót
Hogy ez mennyire nagy szám, annak szemléltetésre elég két adat: Rigondeaux 14 éve volt veretlen, és a profik között 17 győzelmet számlált egyhuzamban, amikor fejet hajtott Lomacsenko előtt.
Aki hogy reagált erre? "Hogy ez nagy győzelem lenne? Lehet, hogy azoknak igen, akik szeretik a bokszot, de szerintem nem az. Ez nem az én súlycsoportom. Aki meg akarja nyerni a meccset, az nem adja fel, hanem képes meghalni a ringben a győzelemért" - méltatlankodott, amikor az ellenfelek egymás után dobták be a törülközőt.
A feljebb már idézett Crolla azt mondta, senki sem legyőzhetetlen, de Lomacsenko közel áll hozzá, mert nagyon jól olvassa az ellenfelet, az ütéseinek erejét pedig remekül variálja.
Bár Lomacsenko már a nagypehelysúlyban sem érezte igazán otthonosan magát, még feljebb váltott, és könnyűsúlyban is világbajnok lett, a venezuelai Jorge Linarest tizedik menetes TKO-val intézte el, amikor egy májra mért balos testütéssel beszüntette a további küzdelmet.
Profi pályafutásának 12. meccsén már a harmadik súlycsoportot hódította meg, ilyet előtte senki sem csinált. Mostani ellenfele, a brit Luke Campbell hozzá hasonlóan olimpiai bajnoknak mondhatja magát, viszont két éve pontozással kikapott Linarestől. Lomacsenko mindig elmondja, az a célja, hogy történelmet írjon, és a neve bekerüljön a sportág legnagyobbjai közé, de Campbell is tisztában van azzal, mit jelentene, ha most elkapná a két vb-övet is birtokló ellenfelet.
Az ukrán egy korábbi áldozata, Jason Sosa azt mondta, Lomacsenkót az IQ-ja teszi olyan különlegessé a ringben, és csak akkor lehet elkapni, ha sakkozó módjára az ember előre kigondolja a következő lépéseit. Lomacsenkót sokan súlycsoportoktól függetlenül a világ legjobbjának tartják, korábban hasonló volt a vélekedés Andre Wardról is, aki el volt ájulva kollégájától.
Láttam már jó lábmunkát, de ilyet még nem. Láttam már ütésgyorsaságot, kombinációkat, de ő ezekben is egyedülálló. Úgy használja a szorítót, mintha az egy vászon lenne, ő pedig a művész, aki alkot. Egyetlen stílushoz sem ragaszkodik, kiszámíthatatlan, de láthatóan élvezi ezt a helyzetet. Erős, gyors, magabiztos és tapasztalt, nagyon nehéz őt legyőzni
- hangzott Ward értékelése.
A 31 éves, 20 győzelmet és 2 vereséget számláló Campbell vállát nem nyomja mázsás teher, hiszen az esélyek egyértelműen az ellenfél mellett szólnak, a testalkata és a hazai közönség révén viszont a brit juthat előnyhöz.
Néhány hónapja nehézsúlyban az előzetesen abszolút lesajnált Andy Ruiz Jr. megfosztotta a veretlenségétől Anthony Joshuát, ha most Campbell legyőzné Lomacsenkót, hasonlóan nagy sokk lenne, mint a pocakos Ruiz bravúrja.
A pocakos mexikói kiütötte a verhetetlennek hitt Anthony Joshuát
Ruiz négyszer padlóztatta a nehézsúly királyát, minden idők talán legnagyobb meglepetést okozva nyert.
A londoni gálát a Sport 1 21.15-ös kezdéssel közvetíti szombat este.
Kiemelt kép: Yong Teck Lim / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / AFP