Kislányok, akárha egy álomból léptek volna ki. Mosolyognak, szépek, mindegyikük, kivétel nélkül. Tökéletesek, vonulnak a kifutón, lebeg utánuk a tüll, a selyem, mint egy mesében. Kis válluk kivillan, ragyog a hibátlan bababőrük, csillog a refloktorfényben. Álom. Igen. És álom lehet a pedofiloknak, a beteg elméknek is. A képeket nyilván sokan lementik, nézegetik a kis drágákat, akiknek mosolyában még másfajta kacérság van, mint a felnőttekében, akik most is épp a nőt tanulják, akikké sok év múlva válnak.
Maga az elgondolás, ami miatt ez a látomás megszülethetett, szép. Tavaly év végén a Daalarna - Benes Anita és az UNICEF Magyarország a Bajnok program keretében elhatározta, hogy együtt hívják fel a figyelmet a gyerekházasság, illetve a nem szabad akaratból kötött házasság szörnyűségeire. Ennek volt csúcspontja április tizenkettedikén a 2019-es Daalarna Fashion Show, melynek résztvevői jegyvásárlásukkal az UNICEF gyermekházasság elleni munkáját is támogatták.
Csak hát a kérdés az: a gyerekházasság ellen küzdve valóban a legjobb ötlet, hogy kislányokat küldünk a kifutóra, csodálatosan megtervezett, csillogó-villogó koszorúslány ruhában?
Előre leszögezem, hogy nagyon fontosnak tartom a szervezet munkáját, és hogy nem a szervezetet magát, hanem ezt a problémás gesztusok sorából felépülő divatbemutatót bírálom. Mert nehéz szó nélkül elmenni amellett, ha a legjobb akarat és segítőkészség csúszik meg, és közvetít rossz üzeneteket. A gyerekek fel sem fogják, mibe kerültek, nekik ez játék, egy lehetőség arra, hogy királylányok, hercegnők legyenek. Az akció kitalálói pedig mintha elfelejtették volna a nagy villódzásban, hogy nem, a cél nem szentesíti az eszközt: nem lehet még nemes cél érdekben sem kislányok testét arra használni, hogy más kislányokat segítsenek vele.
Ennek fényében érdemes figyelni a kommenteket. Nem az ügyről szólnak, inkább csak a kicsik szépségének adóznak:
Ez a képük is annyira magával ragadó! Édesek! Cukik! Az enyém oldalt a második!
Holott a téma valóban húsba vágó, és minket, magyarokat is érint.
Biztosan lehetne a divattal is módot találni a segítségnyújtásra, de itt valami nagyon mellé ment.
Emlékszünk még, mikor az UNICEF Magyarország előző vezetésének az a kampánya keltett felháborodást, hogy gyerekek kamuvideókat tettek fel a Youtube-ra, ahol az otthoni bántalmazás elviselésére adtak tanácsokat, főleg a fizikai erőszakra fókuszálva?
A 2016-os kampány mindezek mellett még azt is sugallta hogy a bántalmazó mindig az apa. Ezeket a kisfilmeket ráadásul mozikban is vetítették, a honlapon található magyarázatok nélkül, így még inkább összezavarták és felkavarták a nézőket. A mostani akció is csak a teljes sajtóanyag ismeretében értelmezhető - és szerintem még akkor is problémás.
A divat lehet kampányeszköz, láthattunk már világszerte és itthon is csodálatos megmozdulásokat. Nekem is felemelő élmény volt 2014-ben, amikor a Mozdulj! Közhasznú Egyesület szervezésében egy divatbemutón, ahová több tervező hozott ruhákat a meglévő kollekcióikból, kerekesszékes emberekkel együtt vonultunk a kifutón.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Rámutatva arra, hogy igenis mindenki csinos akar lenni, mindenki tetszeni akar, és a szépséget mindannyiunkban fel lehet fedezni, nem pusztán a teljesen egészséges emberek kiváltsága.
A ruha üzen, gondoljunk a 2015-ös fekete inges nővérekre, vagy a pedagógustüntetések kockás ingére, vagy akár a nemrég hódító O1G-s pólókra.
Tavaly november végén Szaúd-Arábiában több ezer nő úgy tiltakozott az abaja, vagyis az egész testüket fedő ruha viselése ellen, hogy fordítva vette fel azt. Pink pár éve meztelenül tiltakozott a szőrmék viselése ellen. De Lady Gaga húsruhája is örökre megmarad az emlékezetünkben, bár nem biztos, hogy egyből arra gondolunk, ami ellen állítólag felvette, vagyis hogy kinyilvánítsa nemtetszését az USA haderejében a homoszexuálisokat kirekesztő szabály ellen.
Akár spontán születik meg valami, mint a kockás ing, akár tervezők álmodják meg, nagyon oda kell figyelni arra, hogy az üzenet egyértelmű legyen. Főleg, ha a testet és az identitást érintő kérdésekre szeretnénk a divat segítségével válaszolni. A divat formákkal, érzetekkel, erős hatásokkal operál. Egy-egy darab beég a tudatunkba, és nem biztos, hogy rögtön a gondolatainkat, az árnyalt érzéseinket szólítja meg. Zsigeri reakciókat vált ki, és a zsigeri reakciók sokszor veszélyesek. Főképp, ha gyerekekről van szó.
A Zara például törölte a legújabb, 2019 tavaszi-nyári kampányát, látszólag sokkal kevésbé érzékeny dolog miatt.
A kampánybéli kis modelleket gyönyörű (szomorú, mélabús) háttér előtt felnőtt modellektől megszokott pózokban látjuk. Egyikük kis szoknyája fellibben, másikuk keze a combjának belsején. És valahogy a pillantásuk is olyan felnőttes. Nem, nem kihívó és nem nyersen szexi: annál rosszabb, annál veszélyesebb.
Ha egy kisgyerek direkt mórikálja magát, és a felnőttektől ellesetten csücsörít, az is borzasztó, de ezt már azért rögtön szűri az agy, és érzékeljük, hogy na, ezt nem. De ezeken a fotókon úgy néznek a kislányok, mint azok a nők, akik az ártatlanságukkal operálnak.És itt fordul a kép: a test gyermeki, de a nézés érettnek tűnik. Nem gondolom, hogy a készítőket ez vezette, nem kérdés, hogy a márka nem akart ilyen üzenetet közvetíteni. Nem ez a kérdés. Mint ahogy, ismétlem, az UNICEF akciójának jó szándéka sem megkérdőjelezhető.
Ám minden nyilvános megmozdulás, amiben érintettek a gyerekek, a gyerekek teste, szexualitása, sokkal nagyobb körültekintést igényel. Nem lehet elég óvatosnak lenni. Tán ez ijesztett meg az ügyben a legjobban: hogy ennyi emberen átment (a közreműködők, a szülők, a nézők, a hír olvasói), és még csak kérdéseket felvető, féltő komment is alig akadt.
Kiemelt kép: Kisbenedek Attila/AFP
