Soha olyan jól nem használt még olyan hatalmas választási vereséget Orbán Viktor ellenzéke, mint most, noha az utóbbi kilenc évben számos alkalma volt a kísérletezésre. Azzal, hogy a Demokratikus Koalíció támogatásával, formailag függetlenként Kálmán Olga is beszállt az előválasztásba, a politikai senkiföldjén bemutatott ellenzéki tántorgásból a politika terepén, az összellenzéki esélyeket nem rongálva rivalizálnak egymással a pártok. Már azok, amelyek életben maradnak az Orbánnal szemben állók erők utóbbi évtizedének legfontosabb versenye után.
Miért ilyen fontos Budapest?
A főváros politikai elfoglalása több okból is létfontosságú az ellenzék számára. Például azért, mert hatalmas a szimbolikus jelentősége a Budapest-központú, gazdaságilag a fővárostól függő országban a centrum politikai irányításának. Főként annak fényében, hogy
a főpolgármesteri tisztség a legfontosabb közvetlen választással elérhető közjogi tisztség Magyarországon.
Ez emblematikus pozíció, még akkor is, ha Orbán rendszere következetesen leépítette az önkormányzatiságot, felszámolta az autonómiát, lassan már csak a gyógyfürdők üzemeltetése Tarlós István feladata, minthogy ő láthatóan lemondott arról, hogy a kormánnyal szemben politikai akaratot és erőt mutatva lépjen fel a kezelhetetlenül magas albérletárak okozta lakhatási válság miatt, esetleg felszámolja a parkolási maffiát vagy csökkentse a városra zúduló forgalmat.
Tarlós annak ellenére asszisztál a kormány műsorához, hogy olyan erős demokratikus legitimációval, amelyet a poszt jelent, politika és alternatív világkép is megjeleníthető, azaz bár a jelenlegi helyzet nem mutatja, Budapest éléről igenis építhető politika és érvényesíthető politikai akarat.
Ám az ellenzék szempontjából ennél is fontosabb a veretlenségét őrző nemzeti együttműködés rendszerének megbontása, a fideszes örökkévalóság gondolatának felszámolása, amire az EP-választások jelentette "óriásmintás közvélemény-kutatás" budapesti eredményei alapján jó esélyük van. Ehhez viszont az előválasztáson át vezet az út.
De ha ilyen fontos nekik, miért egymással veszekednek?
Az ellenzéki pártok felismerték ennek a jelentőségét, miután az előválasztás megtartásával maximalizálják esélyeiket. Ezzel garantálják, hogy a legnagyobb ellenzéki támogatottságot élvező jelölt áll majd szemben Tarlóssal.
Az előválasztás intézményének budapesti bevezetésénél hasznosabb politikai innovációja nem volt az ellenzéknek az utóbbi évtizedben.
Méghozzá azért, mert ennek köszönhetően az ellenzéki pártok mindvégig tematizálhatják a kampányt, mozgósíthatják az ellenzéki választókat, miközben magukat versenyre kényszerítve építhetik meg a kampánycsapatukat, amely aztán felkészülten állhat szemben a főpolgármesterrel és a Fidesszel. Mostanra olyan mezőny alakult ki, amely garantálja, hogy aki nem tesz bele minden munkát, kreatív és intellektuális energiát, az elbukik. Márpedig az ellenzék sok totális vereségének egyik oka a politikai munka elfelejtése, a rutin gyakorlása volt. Ez most már az előválasztáson is csak totális vereségre elég.
Miért lenne olyan erős a Kálmán, Karácsony, Kerpel-Fronius hármas?
A jelenleg az előválasztásra készülő hármas tagjai eltérő okból fontos résztvevői a küzdelemnek.
Karácsony Gergely. A Párbeszéd társelnöke elvileg a legesélyesebb, ám a hátországot leginkább nélkülöző résztvevője a mérkőzésnek. Tíz éve a politikai élvonalában van, volt az LMP frakcióvezető-helyettese, jelenleg Zugló polgármestere, így egyedüliként rendelkezik városvezetői tapasztalattal, sok politikai konfliktust megélt politikus. Ez a legnagyobb előnye: politikus, aki látott már parlamentet, várost, politikai kockázatokat és döntéseket, győzelmet és vereséget, sikeres és katasztrofális kampányt, ráadásul a legnépszerűbb ellenzéki politikusok között szerepel régóta. Érzésből neki lenne a legtöbb sansza Tarlós ellen is, ám ő indul a legrosszabb "infrastrukturális" helyzetből. Mögötte a Párbeszéd részéről nem áll létező szervezet, aktivisták hada, de még sikeres médiapárt sem - leginkább a szocialisták mozgósító erejében bízhat, az MSZP-nek ugyanis az EP-választás totális kudarca után létérdeke Karácsony győzelme. Ugyanakkor az fontos szempont, hogy népszerűsége a DK és a Momentum szavazói között is létezik, azaz a pártvezetés akaratát vakon követő magokon túli szavazói bázisból bárhonnan szerezhet voksokat, amennyiben képes lesz tiszta szívből, erőből kampányolni. Ami azért nem lényegtelen kérdés, mert politikai ambíciói sohasem akasztották ki a szenvedélymérleget.
Kálmán Olga. Teljesen váratlanul lépett be a mezőnybe a politikai tapasztalat nélküli, ilyen típusú ambíciók jelét korábban nem mutató korábbi televíziós műsorvezető. Nyilvánvaló, hogy az asztalnál kimatekozott konstrukciót hozott létre a DK. Kálmán Olga ismertségéhez hozzáteszik a Budapesten komolyan szervezett DK-s hálózatot, szavazótábort, valamint a Dobrev Klára-hatást. (Nem véletlen, hogy a politikában újonc EP-képviselő, nem pedig Gyurcsány Ferenc jelentette be a DK támogatását.) A Dobrev-Kálmán párosnál sokkal erősebb kettős aligha állítható elő a hagyományos baloldali (MSZP DK) szavazóbázis számára. Ez az elméleti matek a műsorvezetőt akár győzelemig is repíthetné, ám a politika az politika. Olyan terep, ahol a választói magatartás bonyolultabb, a szavazók több tényezőt vesznek figyelembe, s szemük előtt tartják a célt. Azaz nem papírforma, hogy Dobrevék a DK-s szavazatokat automatikusan képesek Kálmán Olga mögé állítani, ugyanakkor az aktív bázis jó alap, a műsorvezető pedig belenyúlhat a többi jelölt természetes közegébe is, mert például a "Momentum-apukáknak, -anyukáknak" éppúgy választható, mint Karácsony, miközben az ismeretlen Kerpel-Fronius kevésbé evidens választás.
Kerpel-Fronius Gábor. A Momentum jelöltje váratlan helyzetbe sodródott azzal, hogy a legerősebb budapesti párt országosan ismert jelöltjével, valamint a baloldal egyik vezetőjével, korábbi miniszterelnök-jelöltjével találkozik a fronton. Ugyanakkor neki tényleg semmi kockázat nincs a meccsben, a folyamatban politikusi képességei biztosan kiderülhetnek, hiszen az ellenzék aligha ússza meg, hogy például vitát rendezzen, ha már ezt várja minden alkalommal a Fidesztől. És mögötte áll a még mindig sötét, de talán a többinél lelkesebb ló, a Momentum. A párt váratlanul jó EP-választási eredménye láthatóan és érezhetően az egekig tolta a bázis lelkesedését, így iszonyú mennyiségű talpalással, mozgósítással nem kizárt, hogy valamilyen típusú meglepetésre jó lehet. A jelöltnek pedig hozhat kívülállósága, azaz az ismert ellenzéki elit képviselőivel szemben outsiderként indul, ami előny lehet azoknál, akik a belterjességet váltanák fel.
Az utolsó pillanatban találták ki, hogy versenybe szállnak?
Az, hogy a hajrában alakult ki a mezőny, nem meglepetés, hiszen az EP-választások eredménye radikálisan átrajzolta a politikai térképet. Ugyanakkor ez azzal járt, hogy a történet néhány szereplőjének néhány kellemetlen kérdésre kell majd felelnie. Gyurcsány Ferenc ugyanis például néhány napja mondta lapunknak:
Karácsony Gergelyről azért annyit hadd mondjak: ő nem az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, hanem a miénk is, így döntöttünk, megjegyzem, már akkor, amikor az MSZP az előválasztás első körében még Horváth Csabát indította. Három párt támogatja Karácsonyt, a Momentum pedig vállalta, hogy az előválasztás győztese mellé áll. Nincs semmi okunk felrúgni egy korábban korrekt módon megkötött megállapodást.
Azóta lett okuk, s nem ez a politikailag irracionális lépés, hanem az egy héttel ezelőtti mondás volt irracionális azzal megfejelve:
Mi tartjuk a szavunkat, tartjuk magunkat a szóbeli egyezségekhez is. Hogy vannak, akik azt mondják, hogy majd "jön a Feri, és felrúgja az asztalt"? A Feri így nem szokott jönni, és nem szokta felrúgni az asztalt.
Csakhogy a morálisan nagyon is bírálható igaztalannak bizonyult gyurcsányi tétellel szemben most nagyon is logikus és morálisan sem bírálható a DK lépése. A választópolgárok ugyanis Budapesten a DK-t és a Momentumot egyszerűen kiemelték a többi párt közül, ennek fényében nagyon is érthető az újonnan szerzett demokratikus legitimáció fényében az új stratégia érvényesítése.
Aminek végső vesztese az MSZP lehet.
A most előállt konstrukcióval ugyanis az már biztos, hogy az LMP immár nem létező résztvevője az ellenzéki politikának: történetének parodisztikus fordulatokkal telt finisét még megfejelte egy Puzsér Róberttel között, majd felmondott szövetséggel, kiszállt a tényezők közül.
És az előválasztás minden korábbinál közelebb hozta a szocialisták elhalását. Karácsonynak el kell jönnie a piros szegfűtől, mert végleg bebizonyosodott, ezzel a márkával már nem megy. Nem meglepő, hogy sárga aláírásgyűjtő pultjai már se a Párbeszédre, se az MSZP-re nem emlékeztetnek, a jelölt a brand, aki - utólag még inkább látszik - már a tavalyi országgyűlési választáson is maga tartotta életben a pártszövetséget. A DK a Dobrev-Kálmán párossal meg az MSZP maradék táborát is úgy falhatja fel, hogy nem marad semmi a helyén, és elméletileg sem látszik, hol lenne mozgástere a láthatatlan, megfejthetetlen belső konfliktusokkal küzdő szocialista pártszervezetnek.
A politika hazatalált
Bármi is lesz a történet vége, az biztos, hogy a politika hazatalált Magyarországra. A Fidesz ugyanis minden erejével a valódi politikai verseny, az alternatív tudás, világkép, erő, szervezet megjelenését kívánja távol tartani itthonról. Ezért mindent megtesz, legfrissebben például azt, hogy maximálja a nagy kereskedelmi tévék híradójának hosszát, hogy még apolitikusabb tartalmat kapjanak a fogyasztók. Az előválasztás olyasvalami, ami segít abban, hogy a politikai verseny, tudás, világkép, erő, szervezet megjelenhessen.
Ha a verseny valódi lesz, a jelöltek politikai munkát végeznek, akkor megerősíti hét eleji állításunkat, amely szerint a NER történetének legnagyobb kihívása előtt áll, Orbán rendszerének bomlása közelebb kerül Budapesten. Az ellenzéki tábor meglepetésére ugyanis az ellenzék ellenzékként viselkedik. Vidéken, a nagyvárosokban sorra egyeznek meg a versenybe szálló kihívókról, miközben a fővárosban átláthatóan vívják meg a csatáikat. És ez azzal járhat, hogy az
az októberi önkormányzati választás után újra lesz valódi ellenzék Magyarországon.
