Az iraki és afganisztáni háború hajnalán megindult egy átszerveződés, a szemben álló felek elkezdték használni a modern technológiákat. Az első ilyen esetek között volt, amikor mesterlövészeket ledobott mobiltelefonokkal azonosítottak: a telefonokkal felvették a lövéseket, így könnyű volt mesterséges intelligencia segítségével észrevenni, hol van ellenséges katona. A robottankok, drónok és mindenféle modern eszközök megjelenésével 2017-ben új fogalom került a köztudatba: a netwarrior, azaz a netes katona.
JÖN A HADIPARI DOLGOK INTERNETE
A katonai vezetés úgynevezett C4 kommunikációjában egyre sürgetőbben megjelent az igény a dolgok internetének használatára, egy összekötött, gyors és megbízható kommunikációs hálózatra. Ezt szaknyelven military iot-nak, azaz hadipari dolgok internetének nevezik. A gond csak az, hogy a harctéren a rendszerek ugyanazokba a problémákba ütköztek, mint a mindennapi polgári területeken és az ipar 4.0-ában, csak sokkal komolyabb következményekkel, hiszen
emberéletek múlnak rajta, ha valami hiba csúszik a rendszerbe.
A dolgok internete a harctéren főként a kiberbiztonság és a kommunikáció területén hasal el: nem biztonságos a kapcsolat, könnyen támadható, és ritkán tudja kielégíteni az azonnali kommunikáció igényét. "Egy hibrid hadviselési forma jött létre, a land warriorból, vagyis gyalogos katonából kialakult a soldier és a platform, vagyis a katona, mint felület" - mondta Frész Ferenc. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a parancsnoki központ és a katona közötti kommunikáció minél hatékonyabbá és biztonságosabbá váljon a katonánál található eszközök segítségével.
A cél az, hogy a katonák által használt eszközöket az ellenség ne tudja eltulajdonítani, vagy ha ez mégis sikerül, a rajta található információkat ne tudja visszafejteni. Fontos továbbá, hogy megbízhatóan üzemeljen a rendszer, és nagy mennyiségű információt tudjon továbbítani a C4 központba. A hatékonyság növelése sokat segítene az egyébként egyre kisebb egységben dolgozó katonák munkájában.
A KATONÁK NEM SZERETIK A KÜTYÜKET
"Azt tudni kell, hogy a katonák nem szeretik az elektronikát" - mondta Frész. "Egy menetfelszerelés átlagosan 25 kilós, a speciális egységeké lehet 50 kilós, de a navy seal hord 90 kilós pakkokat is.
Ebből csak az akkumulátor tizenöt kiló, mindez pedig a katona méretétől teljesen független.
Ez komoly problémákat vet fel: az akkumulátorok ugyanis melegednek, így az nem megoldás, hogy kisebb, de nagyobb teljesítményű aksikat gyártunk. A mérethez és a súlyhoz képest az akkumulátorok nagyon kicsi kapacitással dolgoznak. A katonák által hordott pakkhoz tartozik még egy rakás szenzor, ami a biometrikus adatokat méri és küldi vissza a központnak, valamint egy taktikai okosóra, ami ugyanezen adatok mellett a lokációt is mutatja.
Ez viszont, nem nehéz kitalálni, óriási biztonsági kockázatot jelent. Ezek az eszközök ugyanis alig vannak titkosítva, gyakorlatilag bárki hozzájuthat a bennük tárolt és továbbított adatokhoz. És itt a csavar: ahhoz, hogy a minimális titkosításnál komolyabbal rendelkező eszközöket adjunk a katonáknak, nagyobb akkumulátor kell, ami nehezebb felszerelést jelent.
NAGY A BAJ, HA AZ AKSI LEMERÜL
A harctéri környezetben komoly probléma, ha lemerül az akkumulátor: ez adja az energiát a három darab rádiónak, a GPS-nek, a kommunikációs mobileszköznek, a tabletnek, ami a katonáknál van. A központi rendszer az, ami gyűjti az adatokat, és továbbítja az irányítás felé, persze csak addig, amíg van erőforrás - ha az aksi lemerül, akkor nemcsak a katonák nem tudnak információt továbbítani, de ők sem kapják meg a parancsokat, amin akár a bevetés sikeressége, esetleg az életük is múlhat.
Nagyrészt ez az oka annak, hogy egy átlagos bevetés 48-72 óráig tart, jellemzően ennyi a teljesítménye az akkumulátornak.
A 18. óra után általában a katonák eldobják az elektronikát,
mert igyekeznek könnyíteni a felszerelést, a bevetés 4-5. órája után pedig letörik a sisakokon található kamerákat, mert a harctéren használhatatlanná válnak. Ha nem lesznek hasznosabbak és pontosabbak ezek az eszközök, a katonák továbbra sem fogják őket sokáig használni, a harctéri dolgok internete pedig csigalassúsággal fog fejlődni, annak ellenére, hogy mennyi lehetőség van benne.
WEBEN RENDELIK A HARCTÉRRE AZ OKOSCSOMAGOT
Persze az új technológiákat azért használják a harctéren is, például egy webáruházban kiválasztható személyre szabottan milyen utánpótlásra van szükségük, az úgynevezett okoscsomagot pedig a katonák megkapják a helyszínen, drón segítségével, nagyjából húsz méterre a helyzetüktől - nem kell kilométereket gyalogolniuk azért, hogy lőszert vagy élelmet kapjanak. Ez viszont megint csak biztonsági kérdéseket vet fel, hiszen a csomag miatt az ellenfél rájöhet, hogy hol állomásozik a katona.
A nehéz eszközök és a nem biztonságos technológia miatt a katonák nagy része még mindig saját, felhő alapon működő mobiltelefonokkal kommunikál, ami szintén nem jó megoldás. Hiába élünk a 21. században, és használjuk a legmodernebb technológiákat, a hadviselés még mindig nem tud megbirkózni azzal, hogy biztonságos és hatékony kommunikációs eszközöket fejlesszen a katonák számára.
