Ha valakinek olyan vagyonos ember az apja, hogy a családi bútor- és ágyneműgyárából vásárolt maga Sissi királyné is, akkor nem meglepő, ha kiélvezi a kényelmes életet, ami megadatott számára.
Azonban Steinschneider Lillyt (1891-1977) annyira elbűvölte az 1910-es nemzetközi repülőverseny, amit Budapesten rendeztek, hogy eldöntötte, ő bizony pilóta lesz. Végül dacolva az elvárásokkal, sikerült is az álma: ő lett az Osztrák-Magyar Monarchia második vizsgát tett és első magyar női pilótája.
Édesapja már attól berzenkedett, hogy adrenalintól fűtött leánya jogosítványt szerezzen, de azt még el tudta fogadni. A repülés azonban már túl merész gondolat volt számára, hiszen akkoriban ez a hobbi igencsak gyerekcipőben járt, rengeteg balesetről és halálesetről lehetett hallani.
Lilly azonban hajthatatlan volt, úgyhogy huszonegy évesen már híres pilóták mellett szelte a felhőket, és több magassági rekordkísérletnél is asszisztált. De az ambíciózus leánynak nem volt elég az a kirakat-szerep, hogy ő legyen a csinos látványelem a bemutatókon: maga szerette volna manőverezni a gépeket.
Ennek érdekében mindent meg is tett: először az első éjszakai repülésről híressé vált Joseph Sablatniggal nyert meg egy távolsági repülést, aztán elvégzett Bécsújhelyen egy pilótatanfolyamot az akkori legnagyobb osztrák repülős, Karl Illner szárnyai alatt.
A várva várt pilótaigazolványt 1912. augusztus 15-én kapta kézhez, a szent dátumot pedig nyomban meg is örökíttette drágakövekkel kirakott nyakékén.
Vizsgája után még pimaszul meg is fejelte a teljesítményét azzal, hogy egészen 1800 méter magasra röpítette a helyszínen bámészkodó Emil Uzelac ezredest, az osztrák-magyar katonai léghajózási osztály parancsnokát.
Teleky gróf alig tudott gratulálni a tömeg miatt
Kissé döcögve indult be Lilly karrierje, mert 1912. augusztus 20-án nem érkezett meg a gépe, amellyel nevezett volna a rákosi repülőtéren rendezett nagyszabású repülőversenyen. Pár hónappal később azonban már semmi nem állt útjába Nagyváradon, és a sikeres suhanást, majd landolást hangos éljenzés követte.
Erről így számolt be az egykori Nagyváradi Napló: „Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben és a plató túlsó szélén engedi le a gépet. A közönség oda szalad, vállára emeli Steinschneidert, és diadalmenetben hozza el a hangárokhoz, hol Illner nyakába ugrik, és a mestert össze vissza csókolja. A nézők átugorják a kordont és autogram kérések özönével árasztják el Steinschneider Lillyt, ugyanannyira, hogy Teleky grófnak fáradságos törtetés után sikerült csak az ünnepelthez jutni, hogy gratulálhasson."
A szó szerint szárnyaló Lilly onnantól kezdve magyar és osztrák bemutatók, versenyek állandó szereplőjévé vált, és az 1913-as év aviatikai szenzációjának kikiáltott II. Nemzetközi Repülőhéten is részt vett.
Mindaddig soha nem volt példa arra a világon, hogy hölgyek is versengjenek a levegőben, de ezen a rangos osztrák eseményen rajta kívül egy francia hölgy, Madame Palliers is felsorakozott a döbbent férfiak között.
Legfontosabb eredményét szintén ebben az évben gyűjtötte be, amikor részt vett a Szent István-napi budapesti repülőversenyen. Az eredményhirdetésen ugyanis kiderült, hogy Steinschneider kisasszony megnyerte a gyorsasági versenyt, illetve második helyezést ért el az egyhuzamban repülések versenyében (6 perc és 15 másodperc) és a levegőben töltött összidők versenyében (10 perc 7 másodperc) egyaránt. Még az az apró szépséghiba sem árnyékolta be a sikert, hogy leszálláskor a gépe beleszaladt egy homokbuckába, hiszen sértetlenül szállt ki a masinából.
Ezután nem sokkal viszont sajnos már a mélyrepülés következett.
A folytatásért lapozz!
