A kidobókról viszonylag nem sok film készült, mozgóképes megjelenítéseik pedig főként negatív szerepben tüntetik fel őket. Az Országúti diszkó épp ezért üde kivétel. Persze most is ropog a csont, fröccsen a vér, és repülnek az asztalok, székek.
A cím bizonyára sokaknak ismerősen cseng, nem véletlenül. Az Országúti diszkó (eredeti címén Road House) egy 1989-es Patrick Swayze-film, amelyet a Dirty Dancing sztárja már a Bébi-féle táncos kalandok után, ám még a Ghost előtt csinált, és amely arról híresült el, hogy bár egyértelműen rossz (pl. öt Arany Málna-díjra is jelölték, köztük a legrosszabb film, rendező és színész kategóriákban is), mégis rendkívül szórakoztató. Egyfajta bűnös élvezet, amitől nem tudjuk elfordítani a tekintetünket. A film a ’89-es bemutatásakor összeszedett kb. 61 millió dollárt világszerte a mozikból, és mivel 15 millióba került, ezért mindenképp sikernek könyvelhető el. Az igazi diadalútját már a kábeltévés sugárzásoknak köszönhette, akkor rendesen felkapták, és egyfajta kultfilm lett belőle az akciós zsáneren belül.
2015-ben még egy női főhőssel gondolták volna újra a sztorit Ronda Rousey-val (A feláldozhatók 3, Halálos iramban 7) a főszerepben, és Nick Cassavetesszel (Végszükség, Szerelmünk lapjai, Alpha Dog) a rendezői székben, végül azonban ez a terv kútba esett, így pár évvel később Doug Liman rendező (A Bourne-rejtély, Mr. és Mrs. Smith, Hipervándor, Államtrükkök, A holnap határa, Barry Seal: A beszállító) és Jake Gyllenhaal kaptak lehetőséget az újratervezésre.
