Itthonról nézve elképesztő, ahogy az amerikaiak a tudományt védik

A klímaszkeptikus hírében álló Donald Trump beiktatása után sok szakértő kezdett aggódni amiatt, hogy az elnök komoly károkat okozhat az amerikai tudományos közösségnek. A félelmeik nem voltak indokolatlanak, gondoljunk csak arra, hogy Trump egyszerűen kivezette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből.

Hamar kiderült, hogy a Trump-adminisztráció a NASA-nak sem lesz a kedvence, hiszen már a 2018-as költségvetési javaslatban 200 millió dollárral csökkenteni akarták a büdzséjét, a tavalyi tervezetben pedig a NASA mellett már az Amerikai Környezetvédelmi Hivatalt, az Egyesült Államok Földtani Intézetét, a Nemzeti Éghajlati Adatközpontot, illetve a Járványkezelési- és Megelőzési Központ pénzét is komolyan megvágták volna, ám a NASA a Kongresszusnak köszönhetően mindeddig megúszta a megszorításokat.

KOMOLY ÉRVÁGÁS LENNE

Ám a korábban tervezetteknél is nagyobbat ütne most Trump: a 2020-as költségvetési javaslat ugyanis a korábban előrevetítetteknél is nagyobb csapást jelentene a NASA-nak. A terv szerint a 2019-eshez képest az idén mintegy 500 millió dollárral kevesebb pénzzel gazdálkodhatna.

Csökkentenék a James Webb űrtávcső régóta húzódó fejlesztésére szánt összeget, késleltetnék a Space Launch System (SLS) rakétarendszer új verziójának létrehozását, illetve teljesen megszüntetnék a NASA egyik kiemelt programját, a Wide Field Infrared Survey Telescope (WFIRST) fejlesztését, illetve további két földtudományi projektet. A 2020-as javaslat ugyanakkor komolyabb támogatást nyújtana az Europa Clipper elkészítésére. A tervek szerint 2023-ban induló űrszonda a Jupiter négy legnagyobb kísérőjét, a Galilei-holdakat tanulmányozná. A tervezettel emellett további olyan projekteket finanszíroznának, melyek hozzájárulhatnak a Trump által kitűzött újabb Holdra szállás megvalósításához.

MI BAJA VAN TRUMPNAK A NASA-VAL?

A Fehér Ház elmúlt években közzé tett költségvetési javaslatait figyelve feltűnő, hogy míg a Barack Obama-érában egy-egy évben a NASA büdzséjének növelésére vagy minimális csökkentésére törekedtek, addig a Trump-adminisztráció sokkal szigorúbb az űrhivatallal szemben.

Elsőre úgy tűnhet, hogy Trumpnak és tanácsadói körének komoly problémái vannak a NASA-val, ennél azonban jóval bonyolultabb a helyzet.

Annyi biztos, hogy az elnök látványosan át akarja alakítani az űrhivatal szerkezetét és működését.

A NASA napjainkra alapvetően két feladatot lát el: egyszerre teljesít küldetést az űrben és a Földön. Előbbi láthatóan a Trump-adminisztráció támogatását is élvezi: bár a WFIRST projektet a megszűnés fenyegeti, nem lehet azt állítani, hogy Trumpék ne mozdítanák elő az űrkutatás fejlődését.

Korábban írtunk róla, hogy az elnök állítólag korlátlan forrást ajánlott fel a 2020-as Marsra szállás megvalósításáért, igaz, a szakértők végül lebeszélték erről. Ezt követően állt be fordulat az űrpolitikában, és a Trump-adminisztráció az újabb Holdra szállást kezdte el támogatni. Hogy ez a NASA számára ez előnyös-e, arról megoszlanak a vélemények, az űrhivatal dolgát mindenesetre nem könnyíti meg, hogy George Bush a Holdra, Obama a Marsra, majd Trump ismét a Holdra szállást tűzte ki célul.

Trump lehetetlen küldetéssel akarta megbízni a NASA-t

Az amerikai elnök bármit megadott volna.

Az elnök és csapata mellett szól az is, hogy nagyban támogatják az űriparban érdekelt magánvállalatokat. Gondoljunk csak az Elon Musk vezette SpaceX-re, amely mára a NASA egyik legfontosabb partnerévé vált. Az ilyen cégek segítségével csökkenthetőek az űrhivatal kiadásai, például nem kell költséges rakétafejlesztésekkel foglalkozni, ehelyett támaszkodhatnak a SpaceX által kínált, kifejezetten olcsó Falcon 9-re.

A NASA földtudományi programjaival viszont már más a helyzet. Ráadásul a megszorítások összességében sokkal inkább érintik azokat a küldetéseket, amik a Föld tanulmányozásával foglalkoznak. Ennek oka, hogy Trumpék szerint az efféle feladatokat nem a NASA-nak, hanem más szervezeteknek, például a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalnak (NOAA) kellene ellátnia.

A szakértők többsége ugyanakkor egyetért abban, hogy egy ilyen átalakítás sem gazdasági, sem tudományos szempontból nem előnyös. De miért erőltetik a váltást? Elképzelhető, hogy a választ a Trump-adminisztráció hírhedt klímapolitikájában érdemes keresni: a NASA földtudományi missziójának fő profilja az éghajlatváltozás vizsgálata, Trumpéknak pedig kedvezne, ha az ilyen kutatások nem egy NASA-hoz hasonló óriásnál összpontosulnának, hanem több, kevésbé domináns állami szerv között oszlanának meg. Ha az elnök komolyan gondolja klímaszkepticizmusát, akkor a mostani rendszer fenntartásában egyáltalán nem érdekelt.

Az éghajlatváltozás kérdésével ugyanis jelenleg kiemelten foglalkozik egy olyan szervezet, amely hírnevéből és erejéből képes hatalmas tömegeket elérni, illetve nyomást gyakorolni a politikára.

Azt, hogy Trump befolyásolni akarja a NASA tevékenységét, már az általa jelölt igazgató személye is igazolja. A tavaly áprilisban megválasztott Jim Bridenstine egykori oklahomai jelölt a 2016-os választások során Trump egyik nagy támogatója volt, ráadásul korábban azt hangoztatta, nem hisz az éghajlatváltozásban. Mivel Bridenstine szakmai tudása is megkérdőjelezhető, a Szenátusban sokan kifejezetten ellenezték a kinevezését.

Bár a NASA-igazgató utóbb kijelentette, hogy meggyőzték az adatok, és immár nem vonja kétségbe a klímaváltozás tényét, a szakemberek egy jelentős része még ma is Trump embereként tekint rá.

NINCS KOMOLY VESZÉLYBEN AZ AMERIKAI TUDOMÁNYOSSÁG

A Trump-adminisztráció ugyan igyekszik látványosan átalakítani az állami tudományos szervezetek, így a NASA működését, egyelőre kevés sikert értek el ezen a téren.

Ennek számos oka van. Az egyik az, hogy a költségvetést megszavazó Kongresszusban mindig is fontos volt a tudomány, különösen az űrkutatás támogatása. A törvényhozásban ráadásul időnként szükség van kompromisszumokra, így fordulhatott elő, hogy a demokraták elfogadták a védelmi kiadások növelését, cserébe a NASA és más tudományos szervezetek költségvetésének emeléséért.

További fontos tényező, hogy a NASA (részben a hidegháború alatt betöltött szerepe miatt) mára a politikára is képes komoly nyomást gyakorolni. Az űrhivatal lobbistái jelen vannak a törvényhozásban, sőt az sem ritka, hogy egy korábbi NASA-alkalmazott politikai karrierbe fogjon, gondoljunk csak Mark Kelly egykori asztronautára, aki a közelmúltban jelentette ki, hogy indul az arizonai szenátusi választáson.

Az Egyesült Államokban az állami tudományos szervezeteknek sokkal nagyobb az érdekérvényesítő ereje, mint például idehaza a Magyar Tudományos Akadémiának.

Amerikában ráadásul működnek azok a fékek, amelyek képesek megóvni az ilyen szervezeteket, és amelyek Magyarországon már rég eltűntek. Ezek az okai annak, hogy hazánkban a kormány gyakorlatilag bármit megtehet az MTA-val, míg az Egyesült Államokban egyelőre nincs olyan erő, amely képes lenne hasonló károkat okozni a tudományos közösségnek.

Kiemelt kép: NASA