Megnéztük a legérdekesebb és legegzotikusabb állatokat, illetve meginterjúvoltuk a főszervezőt is. Te melyik különleges fajtát tartanád otthon ezek közül?
Kicsit olyan érzés a TerraPlaza vásáron kóborolni, mintha Alice csodaországában lennénk, ahol minden normálisnak számít, ami amúgy egyáltalán nem az. Mert valljuk be, cirógatni egy óriáskígyót, tutujgatni egy csótányt, sétáltatni a karodon egy malajziai óriás vándorló levelet vagy párduckaméleont, esetleg egy tenyérnyi szőrös madárpókot hazavinni otthonra, nos, egyáltalán nem számít szokványosnak. De kit érdekel, ha mindez örömet okoz?
A szokásosnál is több csillogó szemű, lelkes kiállító és álmélkodó látogató jellemezte az jubileumi 50. TerraPlazát, amelynek apropóján elkaptam egy interjúra a főszervezőt, Kárpáthegyi Pétert. „2009-ben, amikor nulla tapasztalattal belekezdtem, még nem tudtam, hogy a rendezvényszervezés milyen feladatokkal és kihívásokkal jár” – kezdett bele Péter, felelevenítve a kezdeteket. – „Elképzeltem egy addig nem létező rendezvényt, amihez a naiv tudatlanságom nagyon is jól jött, mert ha akkor ezekkel tisztában vagyok, valószínűleg bele sem mertem volna kezdeni. Mindössze 32 szakmai kiállítóval és 500 vendéggel indult az első TerraPlaza az ELTE TTK-n. Nem csak a rendezvény fejlődött minden alkalommal, hanem a tenyésztők is. Legtöbbjük mai napig velünk van.” Péter elég változatos szakmai múlttal rendelkezik a témában, hiszen egyik pillanatban talajzoológiát kutatott és egy 800 fős madárpók fórumot kezelt, a másikban pedig a TerraPlaza grafikusa, programozója, marketingese és szervezője lett.
„Kezdetben nehéz volt felnőni a változatos feladatokhoz, de szépen lassan beleedződtem, mostanra pedig rutinszerűvé vált és napjainkban is tudunk rendezvényről rendezvényre fejlődni” – mosolygott Péter, hozzátéve, hogy már kezdetben kikristályosodott a TerraPlaza küldetése.
A rendezvény egyik érdekessége, hogy minden alkalomra külön plakát készül – amelyeket egytől-egyig Kárpáthegyi Péter álmodott és valósított meg legalább két hét munkával –, és a mostani jubileumi plakát igazán különleges lett. „Az 50. több mint egy hónapig készült: rengeteg szakirodalom olvasásával, szakmai ellenőrzéssel és persze rajzolással több száz munkaórát vett igénybe” – avatott be a részletekbe a rendezvény megálmodója (a szerk.: legalulra görgetve megnézheted a plakátot).
Bónuszként íme a saját szerzeményem, egy indonéziai denevérpreparátum:
