A divatban az a menő, ami drága és ritka
A Hermés Birkin táskái a világ legdrágább kiegészítői közé tartoznak. Némelyik darab jobb befektetésnek számít, mintha az ember részvényeket venne a tőzsdén, vagy akár aranyat vásárolna. Borsos ára részben a drága alapanyagoknak köszönhető, némelyik darab például ritka albínó aligátorból készül. Tavaly egy 2015-ös, vagyis nem is olyan régen készült Hermés Birkin táska 160 ezer fontért, mai árfolyamon több mint 60 millió forintért kelt el egy londoni aukción. Ez nyilván egy különlegesebb darab volt, de az "alap" Birkin táskákra is várólista van. Ugyanakkor - ahogy a divatban az lenni szokott - minél inkább ritka és nehezen hozzáférhető valami, annál több pénzt lehet elkérni érte. Státusszimbólummá válik, aminek a birtoklása önmagában jelzi tulajdonosának az anyagi helyzetét.
Így az előállítás költsége miatt kialakított magas ár nem csak szükséges, de előnyös is, hisz biztos lehet számítani a leggazdagabbakra, ők már csak azért is felvásárolják, hogy azon kevesek közé tartozzanak, akiknek van az adott termékből. Sokan pedig csupán azért veszik meg, hogy aztán drágábban továbbadják, ami szintén emeli az árát, egyúttal a márka státuszát. Ezáltal a gyakorlatban a divat sokkal inkább pénz, mint ízlés kérdése. Telfar Clemens tervező ezen igyekszik most változtatni saját márkájával, olcsó táskájával pedig eljutott olyan kifutókra is, amelyek többnyire a drága és ritka, az átlagember számára megfizethetetlen termékek terepe.
Mottó: nem neked, mindenkinek
A 35 éves, libériai felmenőkkel rendelkező Telfar Clemens New Yorkban, Queensben nőtt fel csóró divatrajongóként. Mindig is zavarta, hogy az éppen menő divatcuccok a magafajta számára elérhetetlenek. Éppen ezért tervezőként az volt a célja, hogy ezen változtasson.
Olyan ruhákat akartam készíteni, amilyenek gyerekkoromban szimplán nem léteztek.
Emellett a legjobb cuccokat gyakran a boltok női részlegén találta, viszont fiatalon félt az azzal járó stigmával, hogy női ruhákat hord. Éppen ezért, amikor elkezdte saját ruháit tervezni, fontos szempont volt számára, hogy a ruhák uniszexek legyenek.
Mindig is vonzottak a női cuccok, de sosem engedték, hogy viseljem őket, szóval biztosra mentem, hogy az enyéim gendersemlegesek legyenek. Azt viselheted, amelyiket csak akarod, akár férfi vagy, akár nő.
2017-ben robbant be igazán a divatvilágba, amikor első lett az abban az évben tartott CFDA/Vogue Fashion Fundon, ami az egyik legfontosabb elismerés a feltörekvő tervezők számára. Ráadásul a mentorprogram mellett a díj 400 ezer dollárral, vagyis 115 millió forintnak megfelelő összeggel is járt. Ezt a pénzt főleg arra fordította, hogy 2014-ben készült táskájából gyárthasson több színben és méretben is.
Elkészítette "a szegény ember Birkinjét"
A Telfar táskák 150 és 257 dollár közt mozognak, vagyis 40 ezer forintnyi összegért beszerezhetők, de legrosszabb esetben is 70 ezerért megvehetők. Ez persze nem egy turkálós összeg, de nem is kell rá hónapokig kuporgatni, ha jól elkapja az ember. A kisember számára is elérhető luxus. Továbbá érdemes figyelembe venni azt is, hogy New Yorkról beszélünk, így az ár nem konvertálható át egy az egyben a hazai viszonyokra. Ugyanakkor aprópénz ahhoz képest, hogy mondjuk párizsi kifutón, Fashion Weeken, vagy éppen Met-gálán is lehetett már találkozni a márkával. Ez nagyjából olyan, mintha a budapesti Fashion Weeken látnánk egy Tisza cipőt.
A táska meg is kapta a "Bushwick Birkin" vicces becenevet a fekete közösségen belül - Bushwick New York egy szegényebb környéke.
sorry the bushwick birkin (telfar bag) stays ON during sex
- *insert slur* (@xyarachel) 2019. szeptember 28.
A táska különösen népszerű fekete és queer munkásosztálybeli marginalizált divatkedvelők körében, gyakorlatilag a saját státusszimbólumukká tették. A leggazdagabbak, akik luxustermékeket hordanak - nem kizárólag, de - főleg fehérek és heterók, szóval úgy érzik, a Telfar nekik készül. Amolyan kulturális szimbólum lett a New York szegényebb környékeiről származó, többnyire ugyanazokon a helyeken megforduló fiatalok körében. Ehhez pedig hozzájárultak olyan akciók is, mint közreműködésük az amerikai, nagyjából a McDonald's és Burger King szintjén mozgó White Castle gyorsétteremlánccal. A cég felajánlotta, hogy szponzorként beszáll a bemutatójukba, ennek kapcsán pedig hirtelen ötlettől vezérelve Clemens úgy döntött, hogy az egyik nagyobb éttermükben tartja a bemutató afterjét. Ekkor merült fel, hogy tervezzenek egyedi munkaruhát a dolgozóknak, akik azóta szezononként újat kapnak.
Először érezték azt, hogy a testük nem egy hirdetőoszlopa az éppen aktuális marketingszlogennek, és az emberek megszerették ezeket az egyenruhákat. Az Opening Ceremony 200 dollárért szeretné árulni a ruhákat, amelyekben a kassza mögött dolgozók nagyon menőnek érzik magukat.
Az egyenruhákból befolyó pénzből egyébként a cég börtönbe kerülő kiskorúak óvadékát fizeti ki.
A Telfar nem csak egy brand, hanem közösség is
Clemens gyakran használja az inkluzív kifejezés mellett a demokratikus szót, amikor brandjét kell jellemeznie. Bemutatóikat rengeteg feltörekvő New York-i művész közreműködésével tartják meg, építve a közeg tehetségeire. A Telfar az Instagramján rendszeresen meg szokta osztani azon emberek fotóit, akik a cuccaikkal pózolnak, amitől a vásárlók is úgy érzik, hogy figyelnek rájuk. A legtöbb cég influenszerekre épít a közösségi médiában, ők viszont inkább a hétköznapi emberekre, illetve a környék feltörekvő tehetségeire.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
@telfarglobal által megosztott bejegyzés, Júl 30., 2019, időpont: 5:32 (PDT időzóna szerint)
Kialakítottak velük egy szokatlan kétirányú kapcsolatot, ők pedig viszontláthatják magukat egy márka reklámanyagain is.
A kapcsolatunk a vásárlóinkkal más, mint a többi márkáé, mert nem a ritkaság és kirívóság pszichológiáján alapul, ami gyakorlatilag a divatipar mozgatórugója. Nekünk egy közösségünk van, amelynek tagjai először érzik azt, hogy egy brand reprezentálja őket. Legutóbb például az emberek megszavazhatták az Instagramon, hogy melyik ruhákat készítsük el, majd szóltunk nekik, ha készen voltunk. Nem sima vásárlók, akik csak egy Vuitton táskát akarnak, érzik, hogy ők is részesei valaminek.
Clemens szerint fontos az embereknek, hogy szemben a nagy márkákkal, amelyek azt hirdetik magukról, hogy progresszívek, de a diverzitást letudják némi szimbolikus tettben vagy a kvótákat kipipálva, az ő brandje nem csak PR-ban inkluzív.
Végső soron többről szól ez, mint a divatról. A hatalomról szól meg arról, hogy ki látja visszaköszönni saját magát. Amit csinálunk, azt teljesen más, mint a változás nélküli diverzitás trendje, amit máshol látunk a divatiparban, az emberek pedig észreveszik ezt.
Persze van még hova fejlődniük ilyen téren is, a ruháik csak L-es mérettel bezárólag vásárolhatók.
i think telfar is a genius but like the largest size you make is L lol pic.twitter.com/l5RywuTJgD
- Shaad D'Souza (@shaaddsouza) 2020. január 7.
Ez lenne a divat jövője?
A Telfar egyre népszerűbb a celebek körében is, Solange-t, A$AP Fergöt, Swae Lee-t (Rae Sremmurd) vagy éppen Selena Gomezt is láthattuk termékeikkel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
@telfarglobal által megosztott bejegyzés, Aug 30., 2019, időpont: 6:46 (PDT időzóna szerint)
Ugyanakkor ha valami túl népszerű lesz a divatban, az gyakran veszít a népszerűségéből, vagy éppen elkezd kevésbé menőnek számítani. Erre jó példa a Supreme, a Bape vagy éppen az Off-White. Ezek köré szintén közösségek szerveződtek, a rajongók pedig elcsépelt klisévé tették a márkát, ami már sokkal kevésbé a különbözőség, mint inkább a birka szellemű trendkövetés szimbólumává vált. A Supreme például annak köszönhetően lett újra menő, hogy elfeledettsége révén egyre több ember választotta magának, most pedig a gazdag gyerekek státusszimbóluma. A Champion is e miatt jött újra divatba, hogy aztán már egyre kevésbé számítson akkora számnak.
Annyiban más a helyzet a Telfarral, hogy őket nem az Instagramon villogó fehér, főleg középosztálybeli vagy gazdag fiatalok tették menővé, esetleg a divatblogok, a közösségük pedig nem internetközpontú. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy irtózatosan népszerűvé váljanak nagyon széles körben, kérdés persze, hogy ezzel nem válik-e irrelevánssá a márka. Ugyanakkor trendteremtők lehetnek, hisz erős piaca van a példájuk alapján az olcsó, de egyedi dizájnú, a high fashiont képviselő közösségi márkáknak, a sikerük pedig több ilyen előtt megnyithatja az utat.
Elvégre a legtöbb ember nem Louis Vuittont és Diort vásárol, ugyanakkor sokan szeretnék magukat trendinek érezni alacsony büdzsével is. Ha egyre többen szolgálják ki ezt az igényt sikerrel, az akár komoly változásokat is hozhat a divatipar jelenlegi működésében, ha már nem csak pénz kérdése lesz az, hogy olyan minőségi kifutós ruhákban járjon az átlag, mint a gazdagok. Ez pedig a fast fashionre is hatással lehet, hisz minek hordaná bárki a drága cuccok olcsóbb másolatát, ha minőséget is vehet hasonló áron.
Kiemelt kép: Dia Dipasupil/FilmMagic
